apa 16 - Dívány

Nagy nap virradt nemrégiben a kételkedő és aggódó amerikai nőkre.

Mondja nekem Apa, hogy ő bizony jönne majd velem papás tornára.

Páran hiányolták az olyan posztokat, ahol nem szidják, hanem dicsérik a férfiakat.

Apa a rácsos ágynál áll és a Nothing else matters-t énekli a párhetes gyerekének, majd felbátorodva belekezd a Highway to Hellbe, amelyet a Smells like teen spirit követ.

Mostoha-e a mostoha? Egy múltkori posztban egyfajta, meglehetősen speciális szemszögből már körbejártuk a CSALÁD = APA + ANYA + GYEREK(EK) egyenlet érvényességét, én most arról a helyzetről gondolkodtam el egy kicsit – okos tudósok megállapításait olvasgatva, mondanom sem kell –, amikor az egyenlet első pillantásra igaznak tűnik, de mégsem az.

Az utóbbi időben sokszor olvastam, hogy milyen jó lenne egy férfi írását is olvasni, így úgy gondoltam, papírra, akarom mondani monitorra, vetem az Önöket is érintő gondolataimat.

Hétvégére megörvendeztetünk minden felfokozott érzelmű kismamát és közzétesszük egy olvasónk love storyját, amelyben leírja, hogyan ismerte meg férjét, hogyan alakult a kapcsolatuk és alapítottak családot.

Hétfői írásunk, amelyben egy család felbomlását mesélte el egy apuka, arra késztetett egy másik kétgyerekes apukát, hogy ő is megossza a Poronty olvasóival történetét és tanácsot kérjen az anyukáktól.

Az ausztrál apák átlagosan hat percet töltenek gyermekeikkel hétköznapokon.

A Strasbourgi Emberjogi bíróságot is megjárta egy férfi ügye, aki tíz éve hiába harcol magyar bíróságokon azért, hogy apasági nyilatkozatot tehessen írja a Független Hírügynökség a Népszabadság szombati száma alapján.

A statisztikák szerint az Egyesült Államokban naponta ezer újdonsült apát sújt az eddig csak az anyáknál tapasztalt szülés utáni depresszió.

Vannak olyan napok, amikor a világunk atomjaira hull, szétzuhan, mi pedig a közepén csak pislogunk és nem vesszük fel a tempót.