Mostoha-e a mostoha? Egy múltkori posztban egyfajta, meglehetősen speciális szemszögből már körbejártuk a CSALÁD = APA + ANYA + GYEREK(EK) egyenlet érvényességét, én most arról a helyzetről gondolkodtam el egy kicsit – okos tudósok megállapításait olvasgatva, mondanom sem kell –, amikor az egyenlet első pillantásra igaznak tűnik, de mégsem az. Vagy mégiscsak? Igen, a „mostoha”szülőkről lesz szó. Már az egészen aprók is bőséges szakirodalomból válogathatnak a tájékozódáshoz, gondoljunk csak Hófehérkére vagy a mézeskalácsházba tévedt testvérpárra, szegény Hamupipőkéről nem is szólva, akinek ráadásul két szívtelen mostohatestvér is jutott a gonosz mostohaanya mellé. A fenti történetekből azonban számomra csak annyi derül ki, hogy már a klasszikus mesék szerzőitől sem állt távol az általánosítás, úgyhogy nézzünk modernebb források után.
Itt van mindjárt egy felmérés, melynek – első pillantásra kicsit meglepőnek tűnő – végkövetkeztetése szerint a „mostoha”apa (mostantól inkább nevelőapának fogom nevezni) jobb szülő, mint a biológiai apa. Ez ellentmondani látszik annak a vélekedésnek, hogy a gyerek az „én húsom, az én vérem” elv alapján mindig is több szeretetet és törődést remélhet a biológiai apától, mint attól a férfitől, aki elsősorban társat keresve és csak másodsorban apai feladatokra vágyva lép be a család életébe. A felmérés azt igazolta, hogy a nevelőapák nagyobb felelősséggel és több odafigyeléssel vették ki részüket a gyereknevelésből, és inkább törekedtek arra, hogy az édesanyával összhangban, vele együttműködve legyenek a szó igazi értelmében apák.
A kutatók azonban figyelmeztetnek arra, hogy a kutatásba kizárólag városi környezetben és rossz anyagi körülmények között élő családokat vontak be, ahol egyébként is gyakoribb, hogy éppen egy nem kívánt terhességből született gyermek kényszeríti „családba” az apákat. Gyanítható, hogy a nemegyszer kész helyzet elé állított férfiak ennek okán sem gondolják úgy, hogy különös felelősségük lenne a gyerek körüli teendők átvállalásában. Némiképpen speciális – és korántsem kedvező – körülmények között élő családokról és gyerekekről van tehát szó, ezért a felmérés megállapításai értelemszerűen nem általánosíthatók.
Nézzünk akkor egy másik tanulmányt, aminek eredményei már szélesebb körre vonatkoztathatók. Ez is amerikai felmérés volt, melyben azt tapasztalták, hogy az édesanya nagyjából ugyanannyi időt fordított a gyermekével való minőségi együttlétre, függetlenül attól, hogy házasságban vagy élettársi kapcsolatban élt-e, illetve hogy a gyerek biológiai apjával vagy más férfival osztotta-e meg az életét. A másik oldalon már jóval „színesebb” volt a kép: a hivatalosan is az anya házastársának számító nevelőapák kevésbé vettek részt a gyereknevelésben, mint a biológiai apa, míg az élettársi kapcsolatban nevelt gyerekek nagyjából ugyanannyi törődést kaptak a nő férfi partnerétől, mint „szabályos” családban cseperedő társaik az édesapjuktól. Az eredmények összességben azt jelezték, hogy a gyerekek hetente 5 órával többet töltenek el minőségi együttléttel az édesanyjuk társaságában, mint akár édesapjukkal, akár nevelőapjukkal.
Mi az általános érvényű tanulság mindebből? Hát… az nincs. Már azért sem, mert minden család és minden élethelyzet más és más. Általános érvényű tanulság éppen ezért nem volt, nincs és nem is lesz a kérdésben, mindenesetre jóval közelebb juthatunk hozzá, ha mindenki hozzáteszi a maga véleményét és tapasztalatait. Annyit viszont máris biztosan tudok, hogy a szinonimaszótár mindenképpen átdolgozásra szorul, a „mostoha” megfelelőjeként ugyanis csupa negatív jelzőt (szeretet és melegség nélküli, rideg, zord, stb.) sorol fel.
huhhh
