Nagy nap virradt nemrégiben a kételkedő és aggódó amerikai nőkre.
Nagy nap virradt nemrégiben a kételkedő és aggódó amerikai nőkre. Vagy férfiakra. Szélesebb lett ugyanis a házi tesztek skálája: az apaság megállapítására is forgalomba hoztak egy tesztet. Így annak, aki szeretné diszkréten, az otthon melegében elintézni ezt a kellemetlen procedúrát, nem kell mást tennie, mint hogy a levett nyálmintát beborítékolja, és a laborba küldje.
De hogyan is kell használni? Mi sem egyszerűbb, vegyünk nyálmintát a teszt csomagjában lévő kendővel a biológiai anyától, a gyerektől, valamint az állítólagos apától!
A teszt eredményének megbízhatósága 99,99%, ami nem rossz, ugye, s már 3-5 munkanapon belül megküldik a laborból a tényt, hogy ki is a valódi apa, levélben, megadott mailcímen, vagy a laboratórium honlapjáról, esetleg telefonon, természetesen jelszó segítségével.
Az, hogy tudjuk, ki a gyerek apja, mindenkinek csak jó lehet. Meg persze nincs is annál szebb vasárnapi családi időtöltés, mint amikor közösen kutatjuk a családfánkat, de az sem kutya, amikor titokban gyűjtögetünk mintákat a teszthez mindössze 249 dollárért, (biológiai anya nélkül 289 dollár).
Nehéz eldönteni, hogy ettől nekünk (vagyis az amerikaiaknak) jobb lett-e. De hát fogyasztói társadalomban élünk, ahol jóval több terhestesztet csinálnak meg, mint addig, amíg csak a nőgyógyász rendelőjében pisilték le a nők a békát. Valószínűleg többen fognak rájönni arra is, hogy a gyermek, akit már jó ideje nevelgetnek, végül mégsem az övék, mert csak leveszik a polcról azt a fránya tesztet és beküldik. Ez pedig mondjuk sokkal összetettebb, mintha egy nő tucatjával pisili le otthon a tesztcsíkot, s esetleg hamarabb tudja meg, hogy terhes. Így jutunk el egy egyszerű házi teszttől egy új generáció szociológiai létbizonytalanságához.
