anya 25 - Dívány

Az anyukák gyakran gondolkoznak azon, vajon jó anyák-e.

Akárhogy is takargatja és bárhogy igyekszik is diszkréten intézni a havi vérzés körüli teendőket az ember lánya, egyszer egy óvatlan pillanatban a ded észreveszi a véres valóságot és eljön az idő, amikor magyarázkodásra kényszerülünk.

Mi anyák, mindig sírunk, hogy de nehéz az életünk a gyerekkel (gyerek nélkül is sírunk, de ez egy másik poszt) és várjuk, hogy valami csoda folytán ránk mosolyog a napocska.

Az év utolsó napján megnéztük, mely cikkek mozgatták meg leginkább a Poronty olvasóit az évben, melyik posztra érkezett a legtöbb hozzászólás.

Ismét újszülöttet helyeztek el Miskolcon, a megyei kórház bejárata előtti inkubátorban, a kicsi jól van, és időközben a mamája is megkerült - tájékoztatta Csiba Gábor igazgató-főorvos pénteken az MTI-t.

Persze, mi választottuk ezt az utat, mi mentünk férjhez és szültünk gyereket, azért, mert így éreztük jónak.

A Nők Lapjában nemrégiben egy rejtélyes anonimitásba burkolódzott asszony arról írt, hogy ő bizony házas emberekre utazik, neki az jön be, és hogy szegény, szegény férfiaknak nagyon rossz, a feleségük börtönőr, ő ezt kívülről kristálytisztán látja, csak az asszonykáknak a szemére ráborult a feleséghályog, és ezért olyan gonoszak.Mire férfiak tömege írt a nagy múltú lapnak, hogy jéé, tényleg, mi is rettentő mód sajnáljuk saját magunkat, hiszen csakis kényszerből dugunk félre.

Igen, gyertyát öntöttünk, pedig akár ólmot is önthettünk volna, rögtön a fülünkbe, ugyanis ez egy elég macerás technika.

Akinek még egy „kurva élet” és „bassza meg” sem hagyta el a száját, de legalábbis nem suttogták el a kis agysejtjei, amikor a gyerek egész nap nyígott, földhöz verte magát huszadszor is ok nélkül a boltban, és már három hónapja nem aludt, az vagy hazudik, vagy svéd, vagy blazírtabb, mint Havas Henrik reggeli fikázás közben.Nem lehet letagadni, a gyereknevelés és –szórakoztatás rengeteg feszültséggel jár.

A minap az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen mindannyian Scarlett O’Harák vagyunk a magunk Elfújta a szelében, s Butler kapitányainkkal kart karba öltve sétálgatunk az életünkben rádöbbenve, hogy a gyerek miatt lejjebb kell vennünk az arcunkból, az önérzetünkből, az elveinkből.

Hogyan tegyük gyermekeinket boldoggá egy borongós délután, amikor még a kutyát sem engednénk ki a szabadba? Amikor már kimerítettünk minden kedvenc mesekönyvet, a társast is csak átlépjük, négyszer gyurmáztunk és legalább háromszor lerajzoltuk a télapót.

November elseje van, s ha jó hozzánk az idő, már csíp egy kicsit a levegő, a levelek sárgán borítják a temetői sétányt, s az eső sem oltja el a gyertyák és mécsesek fényét.