Hogyan tegyük gyermekeinket boldoggá egy borongós délután, amikor még a kutyát sem engednénk ki a szabadba? Amikor már kimerítettünk minden kedvenc mesekönyvet, a társast is csak átlépjük, négyszer gyurmáztunk és legalább háromszor lerajzoltuk a télapót.
Hogyan tegyük gyermekeinket boldoggá egy borongós délután, amikor még a kutyát sem engednénk ki a szabadba? Amikor már kimerítettünk minden kedvenc mesekönyvet, a társast is csak átlépjük, négyszer gyurmáztunk és legalább háromszor lerajzoltuk a télapót. Ötletekből kifogyva legegyszerűbb, ha átengedjük a konyhát a kölköknek! Gasztronómiai támadás következik.
Első lépésként keressünk egy bitang nagy tálat, amibe elfér néhány liter víz és a konyhánkban fellelhető összes fűszer, liszt, kakaó és cukor. Különösen tudunk ilyenkor örülni a megromlott pudingoknak, élesztőknek, és egyéb nyalánkságoknak.
Adjunk a gyerek kezébe minimum alapanyagonként egy kanalat, valamint egy főzőkanalat, magunknak pedig egy nyugtatót. Először bizonyára bátortalan lesz a csemete és minden hozzávalónál bizonytalanul ránk néz, hogy lehet-e pancsolászni, mi pedig nyilván bőszen ugrándozunk, hogy a rend legalább látszatilag fent maradjon. Később megadjuk magunkat. A gyermek akkurátusan egy kanalat fog használni, így lesz lisztes a kakaó, cukros a só, sütőporos és paprikás a zsemlemorzsa.
Persze én rutintalan voltam és nyilván úttörő a játékban, mert balgán csak kevés dolgot szedtem ki külön tányérba, így tölthetem fel a fél spájzomat. Ami alapvetően jó, mert rengeteg molylepkés dolgot tudtam kidobni, hiába, nem vagyok egy konyhatündér. Ha ketten vannak a drága gyermekek, természetesen mindenből két adagnyit kell elő szedni és figyelni kell arra, hogy igazságosan menjen minden, mert nagyon könnyen belekavarnak és átlopkodják a másik táljából a cuccot.
Ez pedig olyan végzetes következményekkel járhat, hogy az erősen ragadós (az élesztő megtette a hatását) és sötét színű massza, szép csendesen rákerül gyakorlatilag az egész pultra, a gyerekre, a padlóra, a székre, amin áll, egyszóval mindenre. A hülye anya meg közben fényképezhet ezerrel, egyszer élünk, ne felejtsük el ezt a jó mókát!
Ha kész a remekmű és a konyha megközelíthetetlenné vált a szagtól, hiszen a végtermék erősen tart a moslék felé, legyünk ügyesek és rezzenéstelen arccal dicsérjük meg gyermekünk tehetségét. Arra viszont figyeljünk, hogy semmiképpen ne kóstoljuk meg az étket, mert lehet, hogy az lesz az utolsó vacsoránk.
Ezután zavarjuk messze a konyhától a tetteseket, hogy ne hallják káromkodásainkat, amikor vakarjuk a témát a bútorról és a padlóról, valamint az edényekről! Jó szórakozást, a későbbiekre pedig nyugodt konyharenoválást kívánunk!
