Az éjjeli ébredés és az utána ébren töltött egy-két óra napjainkban inkább bosszúságot okoz, a középkorban azonban ez volt az általános: a kétfázisos alvás az ipari forradalom megjelenésével tűnt csak el.
Egy holland bölcsőde ártatlannak szánt posztja óriási vitát robbantott ki, a gyerekek ugyanis kültéri, emeletes, ketrecnek tűnő ágyakban alszanak. A videó láttán sokakban felháborodás támadt, mások viszont épp ellenkezőleg, a módszer jótékony hatásait hangsúlyozták.
Az alvás minősége nem csak azon múlik, hogy a szoba megfelelően szellőzik-e, vagy hogy zavaró zajokkal kell-e megküzdeni a hálószobában. Az ágynemű anyagválasztása is jelentősen befolyásolja az éjszakai pihenésünket.
Ha valaki éjszaka, például éjfél és hajnali három körül felébred, és nem tud azonnal visszaaludni, hajlamos azt hinni, hogy alvászavara van. Pedig a kutatások szerint ez a jelenség régen teljesen természetes volt. Az emberek két részletben pihentek: először sötétedéskor, majd egy rövidebb ébrenléti időszak után reggelig aludtak.
A megfelelő minőségű alvás alapfeltétele az egészségnek és a kiegyensúlyozottságnak is. Ebben pedig a növények igen sokat segíthetnek.
A legtöbben tökéletesen elvannak napi 7-9 óra alvással, de vannak, akiknek ennyi messze nem elég. Egy ritka neurológiai rendellenességben szenvedők akár napi 18–20 órát is képesek aludni, mégsem érzik magukat kipihentnek, amikor felébrednek. A betegség drasztikusan befolyásolja a mindennapi életet.
Egy új kutatás szerint az alvási szokásaink nemcsak arról árulkodnak, mennyire pihenjük ki magunkat, hanem arról is, hogyan működik az agyunk és miként reagálunk a mindennapi stresszre. A szakértők szerint az emberek nagyjából öt különböző alvótípusba sorolhatók – és ezek a mintázatok sokat elmondanak a személyiségünkről is.
A hipnikus rángás ijesztő éjszakai jelenség, de általában fölösleges aggódni miatta.
A tengerentúlon elfogadott dolognak számít, hogy a házastársak külön alszanak, Európában viszont a kapcsolat kihűlését látják benne.
Gyerekkorunk kedvenc alvótársai sokszor nem tűnnek el az életünkből felnőttként sem – és ez egyáltalán nem baj. Egyre több kutatás és szakértő hangsúlyozza, hogy a plüssállatokhoz való ragaszkodás felnőttkorban is természetes, sőt, kifejezetten jótékony hatással lehet a lelki egészségre és az alvásminőségre.
Aludni kell. Persze talán ez az utolsó dolog, amire figyelünk, hiszen a munka, az otthoni teendők vagy a szociális igényeink mind felülírják a puha ágy vonzó lehetőségét.
A 18. századig az emberek nem nyolc órát aludtak egyben, ahogy manapság ajánlott, hanem két részletben. Először négy-öt órát, majd egy rövidebb ébrenlét után újabb néhány órát. Ez a szokás a mesterséges világítás elterjedésével tűnt el, amikor az éjszakai élet teljesen megváltozott.
