Egy olyan világban, ahol végeláthatatlan lehetőségek közül csemegézhetünk, unatkozni egyenesen sértőnek tűnik önmagunkra nézve. Mit érhet az az idő, amikor nem csinálunk semmi értelmeset? Sokkal többet, mint gondolnánk, mert bár hosszú távon negatív egészségügyi következményei is lehetnek, de még az unalomnak is van izgalmas oldala.
Mindenkinek ismerős lehet az érzés, amikor megszólal a rádióban egy régi sláger, és szinte gondolkodás nélkül feltekerjük a hangerőt, miközben félmosollyal az arcunkon énekeljük a sorokat. Szinte azonnal felcsendülnek bennünk a távoli emlékek és a nosztalgia varázslatos érzése. Vajon miért kedvesebbek számunkra azok a zenék, amikért tinédzserként rajongtunk, mint bármelyik, felnőttként megismert dallam?
Tagadhatatlan, hogy ahogy öregszünk, testünk is velünk együtt öregszik. Jelzik ezt a ráncok, az ősz hajszálak, az egyre nehezebben leküzdhető pluszkilók. A test mellett viszont az elménk is megsínyli az idő múlását. Az agy karbantartása legalább olyan fontos, mint a testünké, csak ehhez nem súlyzók és ugrálókötelek kellenek. „Okos” ételekkel tehetünk azért, hogy az agyunk sokáig fitt maradjon.
Egész életünkben tanulunk, de nem biztos, hogy tanulás alatt egyértelmű, hogy mire is gondolunk. Hisz többféle tanulási mód is létezik, és nem az iskolapad az elsődleges helyszín a tudás elsajátítására.
„Összetörte a szívemet!”, „Annyira fájtak a szavai!”… Ezek olyan mondatok, amelyeket mindannyian intim közelségből ismerünk. Egy kutatásból kiderült, nem véletlenül tolulnak szánkra ilyen és hasonló kifejezések: agyunk fizikai fájdalomként regisztrálja az érzelmi fájdalmat is.
Nem akarok megbántani egyetlen emlőst sem, de a pszichológusok szerint agyuk jutalom- és örömérzetet keltő központjai viszonylag primitívek. A hosszú távú következmények mérlegelése helyett a közvetlen hatásnak engednek inkább. És hát ugye, mi is emlősök vagyunk. Ezért csábulunk el a következő kocka csoki, vagy más, azonnali örömmel kecsegtető falat iránt. Rossz szokásaink legyőzésére két dolgot tehetünk.
Vajon elvárható, hogy mindenki éretten viselkedjen a 18. születésnapja után? Az idegtudomány szerint nem: agyunk fejlődése ugyanis nem ekkor fejeződik be.
Dédunokáink történelem-tananyagának valószínűleg már része lesz Elon Musk munkássága. Legtöbb projektje először sci-finek hangzik, aztán csak nézünk, mint a moziban, amikor meg is valósítja azokat. Kezdeményezései ugyanakkor mindig valami jó ügyet szolgálnak. Most csipet ültetne az emberek agyába, gyógyászati céllal.
Ne hagyd, hogy agyad ősi része diktálja az ütemet, hekkeld meg válaszreakciódat 21. századi technikákkal!
Új értelmet nyer az egyik leggyakrabban halott káromkodás és a nők azon panasza, miszerint a férfiak gondolkozás közben nem feltétlenül az agyukat használják. Ám a probléma sajnos a nőket is érinti…
A trauma szó sérülést, károsodást jelent. Létrejöhet fizikai értelemben is, amelynek akár felépülés után is viseljük a nyomait. Hasonló, mégis más a helyzet a pszichés sérüléseinkkel. Ha a jelek szemmel nem is láthatók, akár évekkel később is hatással lehetnek az általános jóllétünkre, a viselkedésünkre, a kapcsolatainkra és a fizikai egészségünkre is.
A legnagyobb félelmünk kétségtelenül a halálhoz köződik. Az életünk végéhez, ami teljesen ismeretlen folyamat, maximum csak találgatni tudunk, mégis mi fog történni, van-e utána valami.
