Ne hagyd, hogy agyad ősi része diktálja az ütemet, hekkeld meg válaszreakciódat 21. századi technikákkal!
Veled is megesett már, hogy egy pillanat alatt felment benned a pumpa, amikor valaki neked ütközött egy forgalmas járdacsíkon? Vagy hogy egy nézeteltérés alkalmával annyira idegesítően beszélt hozzád a másik, hogy hiába jöttél rá a vita közben, tulajdonképpen te tévedtél, csak azért is dühösen ragaszkodtál az igazadhoz? A Psychology Today cikke szerint ilyenkor, ha valaki udvariatlan veled, az az evolúció során az emberi agyba kódolt válaszreakció indul be, amely veszélyként, fenyegetettségként értelmezi az udvariatlanságot. Tehát hiába nem egy kardfogú tigris akar rád ugrani, hanem csak a kasszás néni gorombáskodik veled, agyad ugyanúgy fog reagálni erre a külső hatásra.
Kőkorszaki agyunk reakciója az udvariatlanságra
Az agy kőkorszaki része nem viseli jól az udvariatlanságot. Dr. Trevor Foulk szerint, aki a szervezeti viselkedés tanulmányozásából szerezte meg doktori képesítését, háromféleképpen hathat viselkedésedre az, hogy agyad fenyegetésként értelmezi az undokságot:
1. Megmakacsolod magad. Ha döntéshelyzetben tapasztalsz feléd irányuló undokságot, nagyobb eséllyel megragadsz az első választásodnál, még ha az rossz döntéshez is vezet. Ilyenkor leszűkül a látásmódod és megcsorbul a képességed, hogy alternatív opciót is megláss, vagy hogy az összes rendelkezésedre álló információt teljes mértékben fel tudd dolgozni.
2. Mindent faragatlan gesztusként értelmezel. Ha valaki udvariatlanul viselkedik veled, utána hajlamos leszel minden további kétértelmű megszólalást faragatlanságnak venni. Például, ha valaki azt mondja neked „Hé, jó a séród!” azután, hogy egy másik ember korábban neked ütközött és rád mordult, akkor a hajadra tett megjegyzést sértésként éled meg, hiába szánta dicséretnek.
3. Tovább terjeszted a gorombaságot. Ha már valaki megbántott udvariatlanságával, és ezért hajlamos vagy undokságnak értelmezni a kétértelmű helyzeteket, a „Hé, jó a séród!” felkiáltásra minden valószínűséggel úgy fogsz reagálni, hogy azt kiabálod a másiknak, „Igen? A te hajad is nevetségesen néz ki, te majom!”
Legyél inkább 21. századi, és hekkeld meg kőkorszaki agyad!
Az előbb felsorolt reakciók ösztönös válaszreakciók, tudattalanul produkálja ezeket az agyad. Azonban nem kell hagynod kőkorszaki agyadnak, hogy ő irányítson: légy 21. századi Homo sapiens, és hekkeld meg agyadat! Dr. Foulk három egyszerű megküzdési stratégiát kínál fel erre a problémára:
1. Legközelebb, amikor megállás nélkül azon puffogsz, hogy milyen csúnyán leszólták a hajadat, állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadnak a kérdést: „Lehetséges, hogy túlreagálom a helyzetet? Lehetséges, hogy jelenleg a kőkorszaki agyam reagálja túl ezt az apróbb veszélyes helyzetet?”. Sok esetben lesz a válaszod „igen” az ehhez hasonló helyzetekben dr. Foulk szerint. Ez a felismerés pedig segíthet abban, hogy kizökkenj ősemberes éberségi állapotodból, és visszatérj a normális kerékvágásba.
2. Ha egy döntési helyzetben észreveszed, hogy választásodat befolyásolhatja makacsságod, amit valaki udvariatlansága indított el benned, kezdj el kérdéseket feltenni magadnak. Ez a technika segít abban, hogy különböző nézőpontokból is megvizsgáld az előtted álló helyzetet, és szélesebb perspektívából vedd szemügyre a dolgokat.
3. Az is segít hamar kikeveredni a kőkorszaki morcosságból, ha megpróbálod belehelyezni magad a másik helyzetébe. Talán azért vágott eléd olyan hirtelen az az autós munkába menet, mert terhes feleségénél megindult a szülés, és minél hamarabb be szeretné vinni a kórházba. Esetleg a kasszás néni is azért olyan goromba veled, mert reggel csúnyán összeveszett a férjével. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Mindenesetre ezek a gondolatjátékok segíthetnek neked abban, hogy ne terjeszd tovább másokra te is a gorombaságot, és kellemesebben folytathasd a napod hátralevő részét.
Tehát legközelebb, ha valaki udvariatlan veled, ne hagyd ősemberagyadnak, hogy felülkerekedjen rajtad, próbáld ki inkább dr. Foulk egyik módszerét, és hekkeld meg az agyadat!
