Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A trauma szó sérülést, károsodást jelent. Létrejöhet fizikai értelemben is, amelynek akár felépülés után is viseljük a nyomait. Hasonló, mégis más a helyzet a pszichés sérüléseinkkel. Ha a jelek szemmel nem is láthatók, akár évekkel később is hatással lehetnek az általános jóllétünkre, a viselkedésünkre, a kapcsolatainkra és a fizikai egészségünkre is.
A lelki traumák annyira fájdalmasak, hogy sokszor nemcsak beszélni nem tudunk róluk, de képtelenek vagyunk visszaemlékezni is.
Mi is a traumatizált agy?
A traumatikus agysérüléstől eltérően – amely az agy fizikai sérüléséből, például autóbalesetből származhat – a traumatizált agy olyan sérült agy, amely érzelmileg traumatikus esemény (vagy események) által károsodott. Ilyen lehet például a gyász, a bántalmazás, a testi sértés, a párkapcsolati problémák és más jelentős stressztényezők.
Az agyi trauma tünetei
Ha érzelmi traumát élünk át, az egyik elsődleges tünet az ún. agyi köd lehet, amely megnehezíti azon dolgok nyomon követését, amelyekre egyébként emlékezhetnénk egyéb tüneteink, például a fáradtság és az alvászavarok mellett.
„Valóban jellemző, hogy bármilyen típusú traumát éltünk át, memóriaproblémák jelentkezhetnek.
Hosszan tartó stressz vagy összetett trauma esetén agyunk egyes részei harcba, menekülésbe, elájulásba vagy fagyásba kerülnek”
– mondja Amy Stoeber traumákra specializálódott pszichológus a hellogiggles.com-on. Ez azt jelenti, hogy minden energiánkat és erőforrásunkat a túlélésre fordítjuk, és egyszerűen kiesnek dolgok. Bár emlékeink lehetnek arról, hogy valami félelmetes, elsöprő vagy ijesztő volt. „Memóriánk más részei szétszórtnak vagy hiányzónak tűnhetnek. Az agyunk ugyanis éppen azért dolgozik, hogy mindenekelőtt védelmet biztosítson. A traumák áldozatai gyakran nehezen tudják felidézni az emlékeket vagy azok részeit” – magyarázza a szakember.
Előfordulhat szorongás is, amelyet – ha nem pusztán a hormonok okozzák – gyakran hangulatzavarként vagy alkalmazkodási rendellenességként diagnosztizálnak. És az is előfordulhat, hogy korábban diagnosztizált depresszióval vagy más mentális betegségekkel kapcsolatos tünetek is fokozódnak. Amy Stoeber szerint ilyenkor az agyunk túlzottan aktiválódik, és érzékeny lehet a traumák emlékeire is. Ez félelemnek, túlzott éberségnek, nyugtalanságnak, ingerlékenységnek, dühnek vagy stressznek is tűnhet.
Egyedül nem lehet megbirkózni vele
Érdemes még tudni, hogy néhány traumás ember poszttraumás stresszzavarban szenved, amelyet egy vagy több traumatikus esemény, például többéves bántalmazás idézhet elő. A poszttraumás stresszzavar is egyfajta védekezési mechanizmus. Ez a korábbi kriminális, borzalmas emlékképek nem kívánt, tudatban való ismételt megjelenése, amelyet kísérhet heves szívdobogás vagy más érzelmi, fizikai reakciók is.
Az agyi köd, a poszttraumás stresszzavar, az alkalmazkodási zavar és a mentális betegségek tüneteinek növekedése mind a traumatizált agy része lehet.
Összefoglalva úgy is mondhatnánk, hogy traumatizált aggyal fáradt vagy, de mintha be lennél drótozva, mindenre odafigyelsz, viszont semmire sem emlékszel, dühösen és kétségbeesetten keresed a biztonságot, és esetleg pánikrohamos tüneteid vannak.
Ez így együtt túl sok ahhoz, hogy egyedül foglalkozzunk vele, de vannak módok arra, hogy elősegítsük az agy gyógyulását.
Hogyan gyógyulhat ki az agyunk a traumából?
A traumás agyra gyógyulására nincs gyors megoldás, azonnali recept. Stoeber szerint a hosszúság két dologtól függ: a biztonságtól és a folyamattól. „Amint egy személy újra biztonságban érzi magát, az agya elkezdhet gyógyulni” – mondja.
A gyógyulás érdekében a következőt tehetjük: azonosítjuk a kiváltó okokat, és ha lehetséges, eltávolítjuk magunkat a traumás helyzetből.
Azaz kiszállunk egy rossz kapcsolatból, megszakítjuk a kapcsolatot egy mérgező baráttal, megpróbáljuk alacsonyan tartani a stressz-szintünket azzal, hogy csak annyit vállalunk, amennyit elbírunk. Természetesen trauma akkor is érhet minket, ha szeretet és barátság vesz körül, ezekre a helyzetekre nemigen lehet előre felkészülni.
Stroeber szerint az, hogy hogyan alakul a gyógyulás folyamata, attól függ, hogy az érintett hogyan dolgozza fel traumáját. A különböző embereknél különböző dolgok fognak működni, ugyanis különbözik az agyuk és a traumáik is. Szükség lehet a terápia, a gyógyszeres kezelés, a meditáció, a testmozgás és más eszközök kombinációjára.
Ami a legfontosabb: ha a traumatizált agy jeleit észleled magadon, nem vagy őrült. És nem leszel örökké sérült.
Traumatizált vagy, és a gyógyuláshoz szeretetet és szakértő segítséget érdemelsz. Bármilyen nehéz is átélni a traumát, a későbbiekben ennek eredményeként képesek leszünk több empátiát érezni mások iránt, és tanulhatunk a tapasztalatainkból, hogy boldogabb, békésebb és teljesebb életet élhessünk.
