Nem akarok megbántani egyetlen emlőst sem, de a pszichológusok szerint agyuk jutalom- és örömérzetet keltő központjai viszonylag primitívek. A hosszú távú következmények mérlegelése helyett a közvetlen hatásnak engednek inkább. És hát ugye, mi is emlősök vagyunk. Ezért csábulunk el a következő kocka csoki, vagy más, azonnali örömmel kecsegtető falat iránt. Rossz szokásaink legyőzésére két dolgot tehetünk.
Az első, ha megnehezítem magamnak a prompt jutalmakhoz való hozzáférés lehetőségét, vagy ha növelem a magam elé kitűzött, hosszú távú jutalom mértékét. Ezzel igyekszem az azonnali, rövid távon örömet okozó cselekvéseket leküzdeni. A mályvacukor-kísérletben ennek lehetőségét tesztelték négyéves gyerekeken, akiket magukra hagytak egy szobában egy, az asztalra kirakott mályvacukorral. A kísérletben hozzávetőlegesen 600 gyerek vett részt.
A gyerekek egyedül maradtak a szobában a pillecukorral, és várniuk kellett. Az ígéret szerint, ha sikerül kibírniuk anélkül, hogy a cukorkát megegyék a kutató/óvónő visszatéréséig, egy cukorka helyett kettőt kapnak. Sokan alig várták, hogy egyedül maradjanak a cukorral, amit ezután villámgyorsan bemajszoltak. Valljuk be, ez várható volt. Néhányan viszont legyőzték a kísértést, vártak, és jól jártak. Ami talán a legmeglepőbb, hogy a kutatók azóta is követik ezeknek a „gyerekeknek” a sorsát, és 20, meg 40 év távlatából a visszakövetés eredménye világosan megmutatja, hogy
a nagyobb önuralommal, önfegyelemmel bíró gyermekekből az élet szinte minden területén sikeresebb és egészségesebb felnőtt vált.
Vagyis a jövőbeli nagyobb jutalom ígérete önmérsékletre tanít, ami rövid távon motiváló, hosszú távon megtérülő magatartás.
A másik út egyes rossz szokások, például a nassolás leküzdésére, ha észérvek mentén próbálunk felhagyni káros szenvedélyeinkkel. A pszichológusok azt javasolják, fogjunk egy A4-es ívet, osszuk 8 egyenlő méretű mezőre. Egy-egy mező képviseli életünk különböző színtereit: munka, család, szerelmi szál, társasági élet, szabadidős tevékenység, fizikai egészség, mentális egészség és személyes növekedés vagy spirituális gyakorlatok. Minden mezőt két térfélre osztva a cél az, hogy az egyik oldalra érveket gyűjtsünk össze a megszabadulásra szánt szokás elhagyásától várt előnyökről, a másik térfélre olyan negatívumokat gyűjtsünk, amik a rossz szokás fenntartásával járnának.
Így akár 50-50 érvet is összegyűjthetünk tudatosan egy rossz szokás ellen.
A leküzdésben ez esetben az úgynevezett racionális prefrontális kéreg segít.
Ez pufferként tompítja az agy impulzív döntéseket hozó öröm- és jutalomközpontjaiból származó, rövid távra szóló, mérlegelés nélküli döntéseket. Vagyis a racionális prefrontális kéreg egy józanabbul ítélő, megfontoltabban kalkuláló terület, mely növelni és csökkenteni is képes az általuk tapasztalt élvezeti szintet.
Mindenkinek javasolt tehát, de az impulzívabb viselkedéshez szokottaknak fokozottabban
ajánlott a lehető legtisztábban megfogalmazni, hogy milyennek szeretnék látni önmagukat és életüket öt vagy tíz év távlatában.
Milyen kapcsolatban, munkában, családi és anyagi helyzetben képzelik el magukat. Minél világosabb képük van szándékaikról és terveikről, annál inkább képesek lesznek stimulálni jutalmazási központjainkat, és annál hatékonyabban állnak majd ellent a rossz beidegződéseknek.
