Egy olyan világban, ahol végeláthatatlan lehetőségek közül csemegézhetünk, unatkozni egyenesen sértőnek tűnik önmagunkra nézve. Mit érhet az az idő, amikor nem csinálunk semmi értelmeset? Sokkal többet, mint gondolnánk, mert bár hosszú távon negatív egészségügyi következményei is lehetnek, de még az unalomnak is van izgalmas oldala.
Unatkozni sokféleképpen, bárhol és bármikor lehet, abban azonban mégis különbözünk, hogy kinél mikor robban az unalombomba. Amilyen könnyű észrevenni, éppen olyan nehéz definiálni ezt az állapotot. Az unalom általánosan azt jelzi, hogy az adott cselekmény, helyzet vagy felmerülő lehetőség irányába nem tudunk elköteleződni, nem jelentős vagy értelemteli számunkra annyira, hogy figyelmet és energiát szenteljünk neki. Ilyenkor jön egy mély sóhaj és a szomorú beletörődés, hogy „na, szét fogom unni a fejem”.
Az unalom elképzelhetetlen előnyei
Csakúgy, mint a szorongást, az unalmat sem szelektálta ki az evolúció az emberi működés repertoárjából. Ilyenkor mindig érdemes gyanakodni, hogy valami haszna mégiscsak lehet az életünkben egy adott jelenségnek. Ha képesek vagyunk bűntudat nélkül átadni magunkat az unalomnak, akkor teret kaphat bennünk minden más, amit a hétköznapi terhek kiszorítanak.
Az unalom remek szikrája a kreativitásnak. Egyfajta motivátorként a változás felé terelhet minket, így új ötleteket és reflexiókat nyerhetünk általa. Ösztönözhet minket az újdonságok keresésére, új célok felállítására vagy arra is, hogy belevágjunk néhány új kalandba. A semmittevés oldhatja a stresszt, és időt adhat az agyunknak a regenerálódásra, amit előtte percenként sütünk ki egy újabb és újabb hírrel vagy információval a telefonunk képernyőjéről. Egy tudatos digitális detox első lépése lehet dedikált időt hagyni az unatkozásra.
Érzelmeink fogságában
A sok pozitív hatás mellett az unalom frusztráló lehet, ezt az élményt pedig sok esetben az önmagunkkal való kontrollálhatatlan együttlét okozhatja. Hirtelen ránk törő nehéz érzéseink és gondolataink kezelése nem mindig sétagalopp.
Az unalom azt jelzi, hogy az adott helyzet nem hordoz jelentést számunkra, a jelentésnélküliség pedig bizonytalanságot eredményez.
Ehhez remek eszköz lehet valamilyen relaxációs technika elsajátítása vagy meditációs hanganyag hallgatása. Így pillanatok alatt az unalomból egy remek önreflexiós alkalom lehet, amit kihasználhatunk arra, hogy lelassuljunk, és végiggondoljuk, milyen irányba indulhatunk tovább, milyen tevékenységek lehetnek vonzóak számunkra a jövőben, amikben szívesen elmerülnénk.
Megöl az unalom?!
Gyakran használjuk ezt a gyilkos szófordulatot, amikor hosszasan unatkozunk. A magyar nyelv kifejezőképessége jól tükrözi, hogy ez a fajta unalom már kínzóvá tud válni. Amikor a szenvedésnyomás megjelenik bennünk, akkor valóban hathat ránk az unalom negatívan. Az unalom a változásra serkent minket, amikor ezt a változást nem tudjuk meglépni, belső feszültségeket eredményezhet bennünk. Unalommal foglalkozó kutatások szerint, akik a munkájukban gyakran unatkoztak, hajlamosabbak voltak a kardiovaszkuláris megbetegedésekre, ebből kifolyólag korábban hunytak el kevésbé unatkozó munkatársaiknál.
Az unalom önmagában nem halálos, a veszélye bizonyos életmódbeli döntésekből és mögöttes egészségügyi problémákból fakad, amelyek csökkenthetik az élettartamot. A krónikus unalom kialakulásának valószínűségét egyébiránt az alábbi kockázati tényezők növelhetik:
- rossz általános egészségügyi állapot
- rendszeres fizikai aktivitás hiánya
- alacsonyabb munkahelyi beosztás, fokozat
- Alzheimer-kór
- alacsonyabb életkor
- a nők esetében gyakoribb
Az unalom egy kiváló jelzőlámpa számunkra arra vonatkozóan, hogy valamilyen változásra lehet szükségünk, és remek társunk lehet a mindennapokban, ha képesek vagyunk tudatosan megfigyelni a bennünk felbukkanó érzéseket. Az unalom képes pszichés teret nyújtani számunkra az önreflexióra, ami segít eldönteni, mire is lehet szükségünk igazán.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
