A meztelenséget takargatni kell: sokunk ebben nőtt föl, és akadnak jó páran olyanok is, akik nem látták soha egyik szülőjüket sem meztelenül – vagy ez olyan kicsi korukban fordult elő utoljára, hogy arra nem is emlékeznek már.
Vajon helyes ez így? – merülhet fel a kérdés. Vajon tényleg rejtegetnünk kell testünket a gyerekek előtt – vagy épp az ellenkezője lenne az egészséges? Sárosi Viktória gyermekpszichológust kérdeztük a témában, válaszai alapján pedig nemhogy káros lenne a szülők meztelenkedése a gyermek előtt, hanem éppen ellenkezőleg: segíti őket.
A meztelenség számukra természetes állapot
A kicsik számára a meztelenség természetes állapot, melynek kiemelt szerepe van a legkorábbi időszaktól kezdve: a megszületést követő bőr-bőr kontaktus már ezt jelzi.
„Kutatások mutatnak rá arra, hogy ez a korai kontaktus mind a babára, mind pedig a szülőre pozitívan hat, és segíti a korai kötődés kialakulását, de idekapcsolható még a szoptatással járó intimitás is. Az idő előrehaladtával differenciálódnak azok a helyzetek, ahol a gyermek a szülőket meztelenül látja.
Az éntudattól szinte elválaszthatatlan a nemi hovatartozás tudata.
A gyermek sokat hallja a korai időszakban önmagával kapcsolatosan a kisfiú vagy a kislány kifejezéseket, melyek csak fokozatosan telnek meg tartalommal. A nemi azonosságtudat akkor válik teljessé, amikor a nemek közti testi különbségeket – beleértve a nemi szerveik eltérő jellegét is – megismeri. Ez nagyjából az óvodáskorban történik meg. Ebben nagy segítség a kisgyermek számára, ha lehetősége nyílik összehasonlítania saját testét másokéval. Éppen ezen aspektus miatt fontos, hogy a kisgyermek lássa meztelenül a szüleit, és hogy mindez egy természetes, pozitív közegben történjen” – árulta el a Dívány kérdésére Sárosi Viktória.
Két érzékeny fejlődési szakaszban lehet kerülendő
A meztelenségbe beletartozhat akár az is, hogy a szülő és gyermeke együtt fürdenek: vannak ugyanakkor olyan életszakaszok, amelyekben érzékenyebb kérdést jelent a fedetlen testrészek témája.
„A Sigmund Freud által vázolt pszichoszexuális fejlődési szakaszokat tekintve két érzékeny periódust említhetünk meg ebben a kérdésben. Az egyik
a látencia szakasza, ami a kisiskolás kort öleli fel, és ekkorra a figyelem fókusza a nemiségről a teljesítményre helyeződik át,
az ösztönkésztetések háttérbe szorulnak, így ekkor már érdemes lehet a meztelenkedést és az együtt fürdést is újragondolni” – tudtuk meg a gyermekpszichológustól. A második ilyen periódus a genitális szakasz, ami a kiskamaszkorral azonosítható.
„Ekkor párhuzamosan zajlanak a fizikális és a belső változások, és ekkor jelenik meg az önkielégítés is, melynek következtében diszkomfortérzetet kelthetnek a korábban természetesnek tekintett, meztelenkedést involváló helyzetek. Mivel nem biztos, hogy a serdülő az ezzel kapcsolatos érzéseit jól tudja kommunikálni, érdemes őt nem kitenni ezeknek a számára vélhetően stresszt jelentő helyzeteknek” – tette hozzá.
A szülő számára is komfortosnak kell lennie a meztelenségnek
Felmerülhet a kérdés: mit tegyek abban az esetben, ha nekem nem jó érzés a gyermekem előtt sem pucérra vetkőzni?
A szakértő szerint bár tagadhatatlan előnyökkel jár, ha ezt teszi egy szülő, azt is fontos tudni, hogy ez leginkább akkor igaz, ha a felnőtt számára is komfortos a helyzet.
A családban mint rendszerben ugyanis lényeges, hogy minden résztvevő jól legyen – az igényekre ezért érzékenyen kell reagálni.
„Sok szülőnek nehéz lehet, hogy a kisgyermek kevéssé tudja tiszteletben tartani a magánszféráját, követi például a fürdőszobába és a mosdóba is, ez feszültséget kelthet a szülőben, ilyenkor érdemes lehet olyan szabályokat kialakítani, ami mindenki számára kielégítő, és ezeket időről időre újragondolni” – taglalta Sárosi Viktória.
Azt ugyanakkor érdemes figyelembe vennie minden családnak, hogy
ha valamit nem tabusítanak, az pozitív üzenetet hordoz:
lehet a témához kapcsolódni, lehet arról beszélni, az azzal kapcsolatos kérdéseket megosztani.
„Amennyiben a meztelenség kapcsán a környezet frusztrálttá válik, túlzottan is zavarba jön, esetleg mindez szégyenérzettel párosul, ez kihathat a gyermek saját és mások testével kapcsolatos érzéseire is. A kisgyermek kíváncsisága e témában teljesen természetes, próbáljunk nyitottsággal hozzáállni a kérdéseikhez is, és életkoruknak megfelelő szinten megválaszolni azokat” – mondja Sárosi Viktória.
A gyerek jelzi, ha már nem akarja ezt
A szülő preferenciái mellett figyelni kell ara is, mit kommunikál a gyermek a meztelenséggel kapcsolatosan. 5-6 éves kor körül a gyerekek kialakuló testtudata kapcsán már elkezd megfogalmazódni bennük az, mit tartunk intim testrésznek, ezt megpróbálhatja elrejteni már a szülő előtt is.
„Érdemes odafigyelni a nonverbális jelzésekre is és ezeket nem elbagatellizálni. Amennyiben egy kisgyerek láthatóan feszeng, takargatja magát, inkább elbújik egy ilyen helyzetben, erre is reagáljunk értő figyelemmel” – javasolja a gyermekpszichológus.
Serdülőknél inkább megelőzni kell azt, hogy számára kellemetlen helyzet alakulhasson ki: ne nyissunk rá a kamaszra kopogás nélkül a fürdőszobában,
és ha azt kéri, fürdés közben ne zavarjuk, akkor ne csak tiszteletben tartsuk a kérést, hanem vegyük észre, hogy meg tudja fogalmazni igényét, ami örömteli.
A határokat ugyanakkor meg kell tanítani
Oda kell figyelnie ugyanakkor a szülőnek arra, hogy a gyermek képes legyen bizonyos határokat meghúzni saját testével kapcsolatban már abban a korban is, amikor a meztelenség még természetes állapot számára.
„A gyermek egészen pici kora óta megszokhatta, hogy gyakran érintik meg más felnőttek is a szülein kívül, azonban még nem különül el számára élesen a jó és a rossz érintés, ezért ezeket meg kell számára tanítani. Amellett, hogy a viselkedésünkkel is sok mindent tanítunk a gyermekünknek, érdemes lehet beszélgetnünk arról, milyen helyzetekben éskik előtt meztelenkedhetünk. Arról is fontos beszélni, hogy mik azok a testrészek, amiket ő maga nem érinthet meg egy másik emberen, illetve a saját testével kapcsolatosan is fontos kihangsúlyozni, hogy ki és milyen kontextusban érhet az intim testrészeihez. Ebben segítséget jelenthet a szülők számára az Európa Tanács által kidolgozott úgynevezett »fehérneműszabály«, melynek az egyik legfontosabb aspektusa, hogy senkinek sincs joga engedély nélkül a fehérnemű által fedett részekhez érni. Fontos, hogy a gyermek megtanulja tisztelni a saját testét, amiben nagy szerepe van annak, hogy a szülők mennyire tartják tiszteletben a gyermek intim szféráját” – árulta el a gyermekpszichológus.
