Azok az anyukák, akik fel nem ismert szülési fájdalmakkal kerülnek kórházba, általában arra hivatkoznak, hogy mivel menstruáltak, eszükbe sem jutott, hogy esetleg várandósak lennének. Ezek szerint a menzesz és a terhesség nem feltétlenül zárja ki egymást?
A több mint egy éve tartó lezárások alaposan megcibálták az idegeinket. S még mindig nem látjuk pontosan, mikor lesz vége, milyen hatása lesz az óvodák, iskolák kinyitásának. A legtöbbünkből a legrosszabbat hozta ki a feszültség, az összezártság, a bizonytalanság. Igen, anyaként is. Akkor miért kellene ezzel dicsekedni?
Miközben a kerekítő foglalkozások, babajógák, zenebölcsődék és számos más hasonló vezetett elfoglaltság egyre növekvő érdeklődésnek örvend, addig – szakértők szerint – vészesen csökken a gyerekek szabad játékra szánt ideje. Ez pedig komoly problémára hívja fel a figyelmünket, ugyanis a kettő nem váltja ki egymást.
Önálló játékra minden gyereknek szüksége van, mégis sokan érezzük úgy, hogy a mi gyerekünket márpedig lehetetlen magára hagyni. Túl nagy a ragaszkodás, ami nem enged minket szem elől, vagy éppen a szabadság, ami nem kívánt romboláshoz vezethet. Az alábbiakban bemutatunk 5 tippet, ami minden esetben segíthet a kezdetekkor.
Gyakran ellentmondásos véleményeket hallani arról, hogy a kismamáknak szabad-e a várandósság alatt koffeint fogyasztani, és ha igen, akkor naponta maximum mennyit. Sokan azt mondják, 200 mg-ot (egy csésze kávét) még nyugodtan lehet. A bizonytalanság részben abból fakad, hogy meglehetősen etikátlan volna a témában kísérleteket végezni. Nyilvánvalóan senkit nem lehet megkérni arra, hogy a gyereke veszélyeztetésével járuljon hozzá a tudomány fejlődéséhez. Szerencsére azért más lehetőségek is vannak, hogy információt nyerjünk a témáról, és újragondoljuk, mit érdemes tennünk.
Néha tényleg úgy érzem, párhuzamos univerzumok léteznek a Földön. 2020 májusában a magyar kormány azt tartotta az egyik legsürgetőbb intézkedésének a járvány első hulláma alatt, hogy belerúgjon egy többszörösen marginalizált csoportba, a transz emberekbe. A 33-as paragrafusként elhíresült törvénymódosítás keresztülvitelével a nem- és névváltoztatás alapvető emberi jogától fosztotta meg őket. Attól a jogtól, amit egyébként Üzbegisztán vagy Kazahsztán is biztosít saját transz polgárai számára. Itt tartunk most. Közben olvasom a Stanford Egyetem kutatásáról szóló beszámolót, amely tele van emberséggel, segíteni akarással. Óriási kontraszt. Azzal nyugtatom magam, hogy a viselkedésünket végső soron nem kormányok szabják meg, és az emberek lehetnek sokkal jobb fejek a mindennapi életben, mint választott döntéshozóik.
Az egyik pillanatban még torkaszakadtából üvölt, a következőben pedig már hangosan kacag, vagy nyugodtan rajzol tovább. Normális ez? Különösen a kisgyerekek (2–4 év) képesek elképeszteni minket hangulatingadozásaiknak szélsőségességével. Sokszor már szinte komikus, nem lehet komolyan venni. Pedig számukra ettől még lehet valódi.
Szülőnek lenni eddig sem volt kis feladat, de ma még nagyobb kihívásokkal nézünk szembe, amikor olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyek a mi gyerekkorunkban nem is léteztek. Vagy egy olyan jövőre szeretnénk a legjobban felkészíteni a gyerekeinket, amiről valljuk be, csak halvány sejtéseink vannak.
A gyerekvállalás körül nem véletlenül forog ennyire a szél, zajlik ennyi vita: mindenkinek megvan róla a véleménye, hogyan lehetne tökéletesen csinálni, és ezt nem fél mások tudomására hozni sem. Ugyanakkor óriási károkat is okozhatnak azok, akik száztíz százalék alatt nem érik be semmivel.
Szinte minden szülő ismeri azt az állapotot, amit leginkább a Go the f*** to sleep című vers ír le: a gyerek ezredszerre is vizet kér, pisilnie kell, mesét akar, hisztirohamot kap, tévézni surran ki, tulajdonképpen bármit kitalál, ami csak fizikailag lehetséges annak érdekében, hogy ne kelljen aludni mennie. Miért nem akar aludni?!
Akik unják a szokásos Disney hercegnős meséket, nagy örömmel üdvözölték az 1998-ban megjelent Mulan című rajzfilmet. A bátor, katonákat megszégyenítően kitartó lány apja helyett vállalja országának megvédését a kegyetlen hunok hordái ellen. A végén persze elnyeri a győzelmet, a szülői elismerést és a szerelmet is, azaz sorsa kicsit másképp alakul, mint a valódi Mulané.
A legkönnyebben a középiskola és az egyetem évei alatt kötünk új ismeretségeket. A közös bulik, tanulások, szabadidős programok, utazások sokféle embert sodornak elénk, és viszonylag könnyen alakulnak akár évtizedekre szóló barátságok. Ám ahogy anyává válunk, mintha egy másik világban találnánk magunkat, amiben legrosszabb esetben még a párunk és a gyerekünk is magányos.
Ahhoz, hogy az ember szabályozni tudja saját viselkedését, belső párbeszédre van szüksége, ahol megfigyel, mérlegel, és a következtetések levonását követően irányít. Ez a belső párbeszéd lassan és fokozatosan alakul ki a gyerekeknél, és ennek következtében nekünk is eltérő szerepeket kell betöltenünk az ő koruknak megfelelően. Különösen, ha fegyelmezésről van szó.
Szülőként sokan érezzük úgy, hogy mindenre nekünk kellene tudnunk a helyes választ, s ha valami oknál fogva mégsem tudjuk, az a kudarcunkat jelentené. Pedig a szülőséggel járó nevelés kölcsönös megismerési folyamat, ahol nemcsak a gyerek gyarapodik a tőlünk tanultaktól, de mi is – azáltal, hogy őt figyeljük.
A legtöbben szeretnénk, ha a gyerekünk képes lenne önállóan eljátszani. Ha nem igényelné az állandó aktív részvételüket, se a feszített figyelmünket, amellyel a veszélyeket és a rumlit próbáljuk elkerülni. Reménytelennek tűnik, pedig sokszor pont mi állunk ennek útjában.
Crystal Jackson három gyerek anyukája, akik mind katolikus iskolába jártak. Csakhogy Crystal mostanában a keresetét erotikus tartalmak közzétételével egészíti ki. Találd ki, mit lépett erre az iskola vezetősége!
Szeretnénk, ha a gyerekünk követné az utasításainkat, de azt nem, ha a későbbiekben bárki más szavára is a kútba ugrana. Eszes, gondolkodó embert akarunk nevelni, aki megtanul megfelelően mérlegelni az életben. Ehhez gyakorlásra van szüksége, amit mi tudunk számára biztosítani már a kezdetektől. Minél többet gyakorolhat, annál kevésbé fogja ezt a vágyát szófogadatlansággal kielégíteni.
A gyerekek, amikor elbizonytalanodnak, a viselkedésükkel igyekeznek felhívni a szüleik figyelmét arra, hogy válaszokra és iránymutatásra van szükségük. Az engedetlenség valójában a biztonságérzetük visszaszerzésére tett kísérlet, amelyben azt is ellenőrzik, hogy mennyire számíthatnak ránk. Ha pedig ilyenkor mi kiborulunk, azzal csak tetézzük a bajt.
Mi jut eszedbe, ha a gyerekkori játékaidra gondolsz? Tipikusan fiús vagy lányos dolgokkal játszottál? És milyen játékokat adsz a saját gyereked kezébe?
Egy újszülött babával az élet az etetés, pelenkázás és altatás örök körfogásáról szól, ezért a pihenésre gyakran csak szusszanásnyi idő jut.
A D-vitamin nem vitamin, csupán orvostörténeti okokból nevezzük így. Valójában egy, a napfény hatására az emberi szervezetben kialakuló, vagy a táplálékkal bekerülő előanyag, amiből számos lépésben aktiválódik egy szteránvázas hormon.
Óriási tévhit, hogy a hibáink beismerésével és a bocsánatkéréssel elveszítjük a tekintélyünket a gyerek előtt. Az őszinte bocsánatkérés ugyanakkor nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Szavainknak a mögöttük megbúvó érzelmek adnak elsődleges jelentést, a gyerekek ezeket olvassák, és ha nincsenek összhangban a szavainkkal, akkor példamutatás helyett csak még nagyobb zavart és bizonytalanságot keltünk bennük.
A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nagyon fontos az egészség szempontjából – ez a gyerekekre hatványozottan igaz. Legalább ennyire fontos, hogy idejében ágyba bújjanak a kicsik.
A gyerekek ki vannak szolgáltatva a felnőttek mindenkori akaratának, az ő döntéseiknek, időbeosztásuknak és irányításuknak. Maguktól még nem értik a környezetük mindenkori működését, ezért a váratlan történések is gyakorta átszövik a mindennapjaikat, amelyek feldolgozása nem feltétlenül egyszerű. Ebben segít a gyerekidő. Ilyenkor ő irányíthat, és dolgozhatja fel a saját belső feszültségeit, mégpedig a te jelenléted nyújtotta biztonságban. Általa mélyül a kapcsolatotok és fejlődik az együttműködés köztetek.
Még csak 12 éves, mégis többet tud a hulladékgazdálkodásról és a környezetvédelemről, mint sok felnőtt. Arra voltunk kíváncsiak, miért kezdett el hulladékmentesen élni, mit szólnak különleges érdeklődéséhez a kortársai, és mit gondol a jövőről.
