Az eddigi szabályozás szerint a tudományos vizsgálatra felajánlott embriókat csak 14 napos korukig vizsgálhatták a kutatók. Idén nyártól azonban ez a határ eltűnik. Genetikus szakértő magyarázza el, miért fontos változás ez.
A 14 napos szabály nemzetközi etikai szabványként létezett, s azt jelentette, hogy a világon egyetlen országban sem nevelhettek megtermékenyített petesejteket 14 napnál tovább. A Nemzetközi Őssejtkutató Társaság (ISSCR) azonban most frissítette az irányelvet. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a szigorú etikai felülvizsgálatnak és jóváhagyásnak alávetett esetekben a kutatók az embriófejlődés – és a genetikai eredetű elváltozások, veleszületett rendellenességek – olyan szakaszát tanulmányozhassák, amire korábban nem volt lehetőség. Dr. Varga Norbert klinikai genetikus, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum munkatársa segít megérteni az új szabályozás lényegét.
„Először is nem árt tudatosítani, hogy nem nemzetközi szabályozásról, hanem nemzetközi ajánlásról beszélünk, amit a különböző országok etikai bizottságai, genetikai tagozatai vagy elfogadnak, vagy nem – kezdi a szakértő. – Ahogy fejlődik a tudomány, úgy változnak ezek az ajánlások is. Mostantól egy sor olyan lehetőség áll a kutatók előtt, amelyek nagyon nagy segítséget nyújthatnak az emberiségnek. A szövetek fejlesztésétől kezdve a szervek kialakításáig sok olyan fázist vizsgálhatunk, amit korábban a 14 napos szabály miatt nem lehetett. Hatalmas mennyiségű új irányvonalú kutatás robbanhat be a tudományos életbe.
Szöveteket hozhatunk létre, terhességek maradhatnak meg
A 14 nap azért sarkalatos pont, mert ebben a korban keletkezik a három fő csíralemezünk, amelyek bizonyos szervek kifejlődéséért felelősek. A külső csíralemez a bőr és az idegszövet fejlődéséért, a középső a csontok és az izmok kialakulásáért, a belső a belső szervek fejlődéséért felel. Ezeket a sejteket innentől fel lehet használni, és sokféle szövetet létrehozhatunk. Eddig csak nem embrionális őssejtekből vagy testi sejtekből visszaalakított őssejtekből tudták ezeket kinöveszteni, most már közvetlenül az embrióból kialakuló szöveti sejtekkel foglalkozhatunk majd, ami százszázalékosan megfelel a szervezetünkben kialakuló folyamatoknak és a szervezetünkben kialakuló szöveteknek.
Ettől pedig azt remélhetjük, hogy létrehozunk szerveket. Az ilyen irányú kutatások hatalmas lökést kapnak az új ajánlásnak köszönhetően. Tökéletesíthetnek olyan eljárásokat, amelyek eddig nem működtek. Emellett ez a változás a családtervezésre is hatással van. Nagyon sokszor előfordul, hogy a létrehozott és beültetett embrió nem tapad meg a méhben, nem jön létre a terhesség. Most, hogy már nem csak 14 napig lehet fejleszteni őket, megvizsgálhatjuk, milyen fejlődési rendellenességek okozhatják ezt, sőt ki is javíthatjuk a hibákat. Most, hogy a 14 napnál idősebb embriókat nem kell »kidobni«, több nőnek lesz esélye a családalapításra.”
Hol van a végső határ?
Mivel nem adták meg az embrió korának végső határát, sokan attól félnek, hogy akár több hónapos magzatokkal is kísérleteznek majd. Erről azonban szó sincs. „Fontos tudni, hogy minden alkalommal egyedi elbírálás, alapos indokok alapján engedélyezhetik a 14 napnál idősebb embriók felhasználását – folytatja a szakértő. – Első körben valószínűleg ritka esetekben fogják engedélyezni olyan kutatásoknál, ahol az áttörés szélén állnak, és valami nagy jelentőségű dolgot tudnának létrehozni, de nem tudják megcsinálni, mert szükséges lenne hozzá mindenképpen az embrionális sejtek felhasználása. Az irányelvek továbbra is megtiltanak minden olyan genetikai szerkesztést, ami átörökíthető lenne a jövő generációkra, Kínában is börtönbe került az az orvos, aki genetikailag módosult embriókat ültetett be.”
A tárolás titkai
A 14 naposnál idősebb embriók nem igényelnek különleges tárolási körülményeket sem. Amikor elkezd kialakulni az embrió, akkor körülbelül 14 napos korában kezd el beágyazódni a méhbe, és akkor kezd el kapcsolatba lépni az anyai testtel. Ennek a kéthetes embriónak még nem sok mindene van, és nincs is szüksége tulajdonképpen tápanyagokra sem. A mikroszkóp alatt csíralemezeket látunk, amelyek két hét után kezdenek táplálékot fölvenni a külső környezetből. Tehát két hét után olyan közegben – sejttelepeken – kell lenniük, amely a tápanyagforrást biztosítja. Úgy képzeljük el, hogy ezek az embrionális sejtcsomók géleken úszkálnak, amikbe bármikor lehet tápanyagot juttatni.
Nem lesz zombihadseregünk
Az embriókkal kapcsolatos kutatások témakörében mindig felbukkannak olyan hangok, amelyek szerint az ilyen kísérletek etikátlanok, vagy hogy titokban az embriókkal sci-fi filmekbe illő eljárásokat végeznek. „Ezeket az embriókat főleg szövetképzésre használják – válaszol dr. Varga Norbert. – Emellett genetikai szempontból az ilyen korú embriók tulajdonképpen sejtcsomónak, illetve differenciálódó csíralemezeknek tekinthetők. Nehéz azt meghatározni, hogy mikortól lehet azt mondani, hogy valami élő, valami meg nem élő. Ezen az alapon ha nagyon megvakarom a karomat, a körmöm alá nagyjából pont ugyanolyan mennyiségű sejtréteget juttatok be, mint ami kitesz egy embriót. Nagyjából így kell elképzelni egy embrionális sejthalmazt, tehát túl sok etikai vitának szakorvosként vagy genetikusként ezen a ponton nem látom értelmét. Sajnos az etikai szabályokat általában olyan emberek hozzák, akik nem értenek a genetikához, ráadásul Magyarország több évvel van elmaradva a frissen nyilvánosságra hozott szabályozások véleményezésében.”
