Szülni alapvetően nem jó érzés. Bár egyesek beszámolnak kellemes, orgazmushoz hasonlító élményekről, és létezik fájdalomcsillapítás, azért az anyák nagy többsége pokoli kínokat él át. Így van ez most, és így volt ez több száz évvel ezelőtt is.
Egyetlen gyerek sem jön a világra teljesen csupaszon, legyen szó fiúról vagy lányról. Hívhatjuk pihének, vagy akár szőrnek is, a kérdés az, mit kezdünk vele a kamaszkor és a nyár küszöbén.
Mindannyian harmonikus szülést szeretnénk átélni. Nem véletlenül írunk szülési tervet, fogadjuk fel pont azt az orvost, szülésznőt. Sokan mégis arról számolnak be, hogy nem tudták irányítani a körülöttük folyó történéseket, vagy épp erős félelmet éreztek. Miben más ehhez képest a dúlás szülés?
Aki gyereket nevel, az pontosan tudja, hogy bármikor megtörténhet a baj. Baleset, betegség esetén azonnal orvoshoz fordulunk vagy mentőt hívunk, miközben szinte pattanásig feszülnek az idegeink az aggodalomtól. Ezzel azonban nem segítünk a gyereknek, akit épp ellátni készülnek: átveszi a mi szorongásunkat, és sokkal kevésbé lesz együttműködő.
Amint egy kisbaba megszületik, azonnal mellre teszik. A legtöbb anya akár hónapokig is küzd, hogy anyatejjel tudja táplálni a gyerekét, egyrészt azért, mert valóban ez a lehető legjobb a kicsinek, másrészt pedig a bűntudatkeltés miatt. No de mi van akkor, ha az anya mentálisan beteg, és a gyógyszerek miatt nem tud szoptatni?
Szülés után folyamatosan azzal küzdünk, hogy a beszélni még nem tudó, maximum sírással és nyöszörgéssel kommunikáló újszülöttet megértsük. Vajon éhes, pelenkát kéne cserélni, jól érzi magát vagy esetleg fél? Meg kell tanulnunk olvasni a jelekből. A csecsemő ugyanis elmondja, mit szeretne, sőt az is, ha nagyon elégedett a szülői szolgálat tevékenységével.
A gyermekpornográf képek és videók az esetek túlnyomó többségében gyerekek ellen elkövetett szexuáliserőszak-cselekményekről készülnek. Itt a pornográfia nem azt jelenti, hogy a gyerekek vágykeltő módon viselkednek, hanem hogy őket erőszakkal valamilyen szexuális cselekményre kényszerítik.
Az érzelmek érvényesítése, azaz hogy érvényesnek ismerjük el a másik érzéseit, elengedhetetlen kommunikációs készség, különösen a szülők számára. Ennek célja, hogy a másik fél úgy érezze, meghallgatják, megértik az érzéseit és ítélkezés nélkül elfogadják az ő nézőpontját is.
A kisgyerekekben olykor idő előtt kialakul annak félelme, hogy elveszítik a szüleiket. Élénk fantáziájuknak és a világ működéséről szerzett kevés tapasztalatuknak köszönhetően rémisztő összefüggéseket tudnak alkotni. A szülők megnyugtató szavai ilyenkor rendszerint kevésnek bizonyulnak. A kellő érthetőség és a hatékonyság érdekében még inkább az ő nyelvükön kell beszélnünk. Ehhez pedig a fantáziánkra lesz szükség.
Laurent Simons más, mint a többi 11 éves gyerek. Nagyon más. Hat és fél évesen már középiskolába járt, nyolcévesen vették fel az egyetemre, amit azóta el is végzett. Most kezdi a mesterszakot, és közben olyan célt talált magának, ami mindannyiunkat érdekel.
Egy gyerek érkezése egyértelműen hatást gyakorol az újdonsült szülőkre, de közvetlen vagy közvetett módon befolyással lehet a barátok viselkedésére is. Az eltávolodás, a szülők elszigetelődése pedig napjainkban nagyon gyakori. A szülők baráti viszonyai, az egymásra való támaszkodásuk és az egymás iránti bizalmuk viszont remek mintát nyújt a gyereknek. Éppen ezért érdemes értük küzdeni.
Aki töltött már el legalább néhány órát egy nagyobb fürdőhelyen, annak feltűnt, hogy az éppen járni tudó gyerekeken óvodáskorig gyakran semmiféle fürdőruha, pelenka nincs. Vajon helyesen járnak-e el ezek a szülők, normális, ha a gyerek meztelen a strandon?
Születésünk pillanatától kezdve szívjuk magunkba a szüleink által mutatott mintákat. Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy felnőttként a szüleink pontos másolatává válunk, mégis rengeteg módon befolyásolják a későbbi életünket is.
Ma már tudjuk, hogy mind a beszédfejlődésére, mind pedig a gyerek fogsorának rendezettségére hathat negatívan az eltúlzott használat, érthető tehát, ha szeretnénk szabályozni ennek a folyamatnak a végkimenetelét. A kérdés csupán, hogy mindezt hogyan tehetnénk meg anélkül, hogy lelki törést és a belénk vetett bizalom elvesztését eredményeznénk?
A minket ért traumákról még felnőttként is nehéz beszélni. Dolgozik bennünk a szégyenérzet, sokszor saját magunkat okoljuk a velünk történtek miatt, ez pedig a gyerekek esetében sincs másképp.
A beszoktatás egy meglehetősen nagy váltás minden család számára, hiszen először bízzuk a gyerekünket úgyszólván idegenekre, ami rendkívül sok ambivalens érzelmet tud magával vonzani. A mi hozzáállásunk ugyanakkor nagyban befolyásolja a gyerekünk beilleszkedésének mikéntjét, ezért mutatjuk, hogy mi az, amit a könnyed váltás érdekében próbálj meg elkerülni.
A nappali bepisilés és az éjszakai ágybavizelés még iskoláskorban is gyakran előfordulhat. Ijedségre azonban nincs különösebb ok, mert még ha időbe is telik, általában magától megoldódik. Ennek ellenére mégis érdemes lehet szakemberhez fordulni, nemcsak a tünetek oldása, de a gyerek lelki támogatása miatt is.
A kisgyerekek nagyjából 20 százaléka produkálja időszakosan ezt a viselkedésmintát, méghozzá többnyire 18–24 hónapos kor között. Nem kell tőle nagyon megijednünk, de mindenképp érdemes felfigyelnünk rá, és megfelelő támogatást nyújtani a nagyobb veszélyek, valamint a diszfunkcionális viselkedések kialakulásának elkerülése végett.
Már régóta nem titok: városlakóként sok olyan stresszfaktor létezik az életünkben, ami egyértelműen a városi életmód velejárója. Sokat emlegetett példa, hogy arányaiban túl kevés időt töltünk a természetben. Bizonyos országokban az orvosok már receptre írják fel az erdőfürdőzést, de még jobb, ha megelőző célzattal merülünk el benne. Nem szó szerint ugyan, de mentálisan mindenképpen.
A nagycsaládok felbomlottak. Egyre kevesebb gyerek születik. A szülők egyre fáradtabbak, nem bírják munka mellett a gyereknevelés terhét is, segítségre van szükségük. Mindezeken a problémákon egyszerűen segíthetne, ha a rokonok, nagyszülők aktívan részt vennének a család életében. Ám manapság egyre több esetben ennek fordítottja következik be.
Manapság egyre több nővel fordul elő, hogy a negyedik X-et is elhagyja, mire úgy érzi, készen áll, és a feltételek is adottak ahhoz, hogy gyermeket vállaljon. Az időpont kitolásának számos magyarázata lehet, azonban biológiai tény, hogy a kor előrehaladtával a nők fogamzóképessége csökken.
Mindannyian más családban, más körülmények közt és más nehézségekkel nőttünk fel. A múltunk ismeretének hiánya azonban bizonytalanná, elveszetté és kiszolgáltatottá tehet minket. A gyerekeinket akkor védhetjük meg a legjobban, ha nyitottak és őszinték vagyunk velük. Ha nem azon gondolkodunk, hogy elmondjunk-e történeteket, hanem csak azon, hogy miként tegyük azt.
Aki állatot kínoz, az előbb-utóbb embert is fog, tartja a mondás. Ráadásul igaz is. Ugyanakkor nem lesz minden gyerek gyilkos, aki valaha állatot bántott. A valószínűsége viszont nő.
Amikor az osztálytársnőm először menstruált, édesapja egy csokor rózsával állított haza, hogy megünnepeljék a nővé válását. Amikor én kezdtem menstruálni, apukám annyit mondott: „Ilyen dolgokról én nem beszélek.”
Ha nyár, akkor vakáció: nemcsak a gyerekek, de a szülők is elengedik magukat, lazulnak a szabályok, a gyerekek egyre önállóbban keresik a kalandokat, így nem csoda, hogy ebben az időben történik a legtöbb gyerekbaleset.
