Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az iskolához nem elég a szépen bepakolt iskolatáska és a megfelelő órák átücsörgése. Egy sor olyan képességre is szükség van, amire elsőre nem is gondolnánk.
Amint elkezditek a sulit, rá fogsz jönni, hogy a tanárok csupán a 45 perces órákat tartják meg. Megtanítják a gyereket az adott tantárgy követelményeinek teljesítésére, de rossz esetben ezenkívül nem foglalkoznak vele. Nem tudnak odaállni mindegyik elsős mellé megnézni, jól mosott-e kezet, a megfelelő terem felé tart-e, vagy megette-e az ebédjét. Ezért neked, a szülőnek kell az iskolaérettségig felhozni a gyereket arra a szintre, amilyen önállóságot egy iskola megkíván.
#1 Tájékozódás az épületben és azon kívül
Nagyon kényelmes kiszállni az autóból, majd anyuval vagy apuval kézen fogva elsétálni az adott osztályteremig. Ám egy idő után maguk a tanárok és a gyerekek is kérni fogják, hogy a szülők ne lépjenek be az iskola területére, hacsak nem muszáj. Ez nem csupán a járványhelyzet szülte kényszermegoldás, vírus nélkül is el kell jutniuk a gyerekeknek arra a szintre, hogy maguk jutnak be a suliba és ülnek le a megfelelő teremben a helyükre. A rosszul tájékozódó, elveszett típusú gyerekeknek komoly kihívást jelenthet megtalálni a tornatermet, az ebédlőt vagy az illemhelyet. Segítség, ha képességfejlesztésbe fogtok, és még a tanítás előtt többször is végigjárjátok a szükséges útvonalakat. Ha erre nincs lehetőség, akkor kérjetek segítséget az osztályfőnöktől, néhány iskola például közread digitális térképet, amivel már otthon lehet gyakorolni a tájékozódást. Emellett fontos, hogy az iskolás ismerje a KRESZ rá vonatkozó szabályait, és ennek megfelelően közlekedjen az iskolán kívül. Az ész nélküli rohanás helyett meg kell tanulniuk körültekintően és felelősen viselkedni: ezt is érdemes gyakorolni addig.
#2 Kézmosás és higiénia
Hiába csinál otthon mindent megfelelően egy gyerek, sajnos a legtöbbjüknek megvan az a bosszantó szokása, hogy a szülői tekintettől távol a harmadát teljesíti a megszokottnak. Siet, nem akar leégni a többiek előtt, vagy épp hozzájuk alkalmazkodva blicceli el a kézmosást vécéhasználat után. Talán nem kell kifejtenünk, miért olyan fontos, hogy a mosdóból kifelé jövet minden gyerek szappannal, kellő ideig kezet mosson. Készítsünk össze tisztasági csomagot, ha az iskolában már a második napon nincs szappan, és vegyük rá a gyereket a használatára. Ha ezzel kilóg a sorból, akkor nagyon trükkösen kell eljárnunk, esetleg a saját időnket és pénzünket nem kímélve – vagy a szülőkkel összefogva – érdemes folyamatosan felszerelni a gyerekünk által használt mosdót megfelelő higiéniai termékekkel. A szokások kialakítása is fontos: találjunk egy kellően divatos dalt, amit el kell énekelni az alatt a 20 másodperc alatt, amíg szappanozzák a kezüket, olvassunk erről szóló könyveket, és persze elsősorban mutassunk jó példát.
#3 Helyes segítségkérés
A gyerekek gyakran összetévesztik az önállóságot a némasággal, azaz maguk akarnak megoldani mindent, és félnek attól, hogy segítséget kérjenek. Talán azt sem tudják, hogy kell, ha nem a szüleikről van szó. Elsősorban érdemes eloszlatnunk azt a tévhitet, hogy ez dedós dolog. Persze meg kell találni egyfajta egyensúlyt a tanár nyakában lógás és a Chuck Norrist megszégyenítő szótlan, egyszemélyes világmegváltás között, de ha beszélgetünk erről otthon, szerepjátékokat játszunk, könyveket olvasunk (főleg olyanokat, amelyekben a főhős azért kerül bajba, mert nem szólt egy megbízható felnőttnek), akkor szeptemberre ez is menni fog.
#4 Öltözködés megfelelő sebességgel
Mindannyian ismerjük a lassú gyerekeket. Ők azok, akiknek hiába van meg minden képességük a cipőkötéshez, sapkafelvételhez, mégis a legutolsóként cammognak ki az udvarra, és becsöngetéskor is még valami csomót bogoznak. Ezt óvodában még tolerálják, de az iskolában senki nem fog ott állni és segíteni a lassabb csemetéknek. Vagy odaérnek ebédre, vagy nem. Érdemes hát még otthon felgyorsítani a tempót és beszerezni olyan ruhadarabokat, amikkel könnyen boldogul a gyerekünk: ilyen a tépőzáras cipő, az egyujjas kesztyű, a sállal egybeépített sapka, a praktikusan felrántható esőnadrág és társaik.
#5 A pad és az eszközök rendben tartása
Ez is egy olyan elvárás az iskola részéről, amire sok kisdiák nincs felkészülve. Pláne akkor, ha otthon mindig elpakolnak utánuk a szüleik. A technikadoboz tartalmának rendszerezése, a tornazsák, a tisztasági csomag hazavitele és nem otthon felejtése, a tolltartó káoszának uralása mind rendszerező képességet igényel. Épp ezért ne pakoljunk be a gyerek helyett. Hagyjuk, hogy ő álljon neki a feladatnak mellettünk, mi pedig lássuk el hasznos tanácsokkal. Magyarázzuk el, miért kell a szalvéta az uzsonnás csomagba, miért kell hazahozni a nap végén, milyen büdös tud lenni a kéthetes tornacucc, hogyan nem esnek ki a padjából a könyvei stb. A szétszórt gyerekeknek segíthetünk praktikus, feliratozott rendszerezőkkel.
#6 Több feladat megjegyzése és megoldása
Lesz olyan nap az iskolában, amikor a tanár felír valamit a táblára, azt kéri a gyerekektől, hogy másolják le, majd rajzolják le, mit gondolnak erről a témáról, aztán vigyék a kész művet az asztalán kihelyezett pontra. A gyakorlatlan kisiskolás ebből nagyjából egy tennivalót teljesít. Folyamatos gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy meg tudjon jegyezni több utasítást is. Ehhez még a nyáron kezdjük kicsit önállóságra szoktatni. Például kérjük meg, hogy mossa meg a fogát, és aztán vegye fel a pizsamáját. Ne álljunk ott mellette azt kérdezgetve, megvagy már? Figyeljük, mit reagál, és fokozatosan terhelve szoktassuk a feladatsorok memorizálásához.
#7 A saját holmijának felügyelete
A kisgyerekkorban az a jó, hogy szinte mindenre mások figyelnek. Ha valami hiányzik, lehet nyaggatni valamelyik szülőt, hogy keresse meg. Az iskolában erre már nem fog ráérni egyik pedagógus sem. Ezért érdemes gyakorolni már most a gyerekkel azt, hogyan figyeljen a saját holmijára. Kezdjük egy kis hátizsákkal, amiben még nincs semmi fontos, és bízzuk rá, hogy telepakolja játékokkal (mindegyik szimbolizálhat valami iskolás tárgyat, tolltartót, uzsonnásdobozt, az aznapra kért gyurmát, a későbbi hidegre szükséges öltözéket, ebédpénzt, bármit). Ezt legyen az ő feladata vinni, ne szóljunk neki, ha otthagyja valahol (persze az elején meg lehet kérdezni: nem hiányzik valami?), esténként pedig a következő napra pakoljon ismét össze. Tanítsuk meg arra, hogy tételesen számba vegye, mije van meg és mi hiányzik, illetve rendszerezze a dolgait. Ezzel elősegítjük, hogy az iskolatáskájában, a padjában és a fogason is megtaláljon majd mindent.
