Amikor olyan súlyos betegséget diagnosztizálnak egy gyermeknél, mint a leukémia vagy a daganat, a szülők összeomlanak, és azt sem mindig tudják eldönteni, hogyan helyes beszélgetniük magával az érintettel a betegségéről.
Pedig a dolgot nem lehet, nem is kell megúszni. Azon ritka eseteket leszámítva, amikor csecsemő korú gyermek kapja meg a szülő által a lehető legrosszabbnak tartott diagnózist, le kell ülni a gyermekkel,
el kell beszélgetni vele magáról a betegségről és arról is, hogy annak milyen következményei vannak az életére nézve.
Nagyon nem mindegy ugyanakkor, hogy ezt hogyan teszi meg a szülő.
Ezeket a súlyos beteg gyermeknek is tudnia kell
A következőkben dr. Hauser Péter gyermekonkológus, a daganatos vagy leukémiás beteg gyerekek családjait segítő Érintettek Könyve egyik szakértő szerzőjének tanácsait foglaljuk össze azzal kapcsolatosan, hogyan beszéljünk a súlyos diagnózisról a fiatalokkal.
- Életkortól függ, milyen mélységben érdemes beszélgetnünk a témáról: egy kamasz megérti a betegség következményeit is, egy kisebb gyermekkel elég akár rajzos formában az alapokról.
- A nehéz kérdésekre is válaszolni kell: ha a gyerek beszélni szeretne valamiről, ne viccel üssük el, hanem valódi választ igyekezzünk adni.
- Érdemes figyelni arra is, hogy időnként nem biztos, hogy konkrét választ várnak, csak szeretnének a témáról beszélni. Ilyenkor vissza lehet kérdezni, hogy ez a párbeszéd létrejöhessen.
- Mindig vegyük őt komolyan, és adjunk választ.
Lenti videónkban bővebben beszél erről szakértőnk:
Amit mindenképp kerülni kell tehát,
az a válaszadás megtagadása, az őszintétlenség és a téma tabusítása:
ezek megnehezítika gyermek kezelések miatt amúgy sem könnyű mindennapjait, és elveszik annak az esélyét is, hogy töretlen bizalommal lehessen irányunkban.
