Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bármennyire is megpróbáljuk a gyerekeinket búra alatt nevelni, előbb-utóbb találkoznak a halál témájával. Ha máshogy nem, hát azért, mert esetleg a család kis kedvence elmegy. A mesékben azonban sokszor úgy érezhetjük, mintha kötelező elem lenne, hogy a főhős egyik vagy mindkét szülőjét elveszítse.
Nemo anyukáját és testvéreit ikrakorukban felfalja egy cápa, a Jégvarázsban Anna és Elza szülei a tengerbe vesznek. Simba apját egy gnúcsorda zúzza halálra, Lilo a szüleit autóbalesetben veszíti el, Bambi anyját lelövik. Hamupipőke és Hófehérke először félárva lesz, majd a gonosz mostoha megérkezése után az édesapjukat is elveszítik. És a sort hosszasan folytathatnánk. A halál a mesékben nem hollywoodi találmány, nagyon sok népmese foglalkozik ezzel a témával. De miért fontos az, hogy a gyerek már ilyen korán szembesüljön az élet mulandóságával, és hogy a szülei nem örök életűek?
Minden, ami a gyerek számára krízis
Arra, hogy a Disney-mesékben miért olyan gyakran árvák a főszereplők, született magyarázat. Walt Disney, a mesefilmek atyja súlyos traumán esett át, és sokan úgy gondolják, hogy ezt – egyfajta terápiaként – írta ki magából.
„A korabeli beszámolók szerint Walt Disney és a testvére az első gázsijukból egy házat vettek a szüleiknek Kaliforniában” – meséli Sárvári Töttős Györgyi meseíró pszichológus. „Az édesanyjuk jelezte, hogy valami nem tökéletes a kazánnal, ezért Disney kiküldött egy szerelőt, aki – elméletileg – meg is javította a készüléket. Két nappal később azonban Flora Disney szén-monoxid-mérgezés következtében meghalt. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy ezt a traumát igyekezett feldolgozni úgy, hogy a történeteiben a főhősök képesek úgy is helytállni, hogy nincs mögöttük a szülői támogatás. Mások szerint viszont édesanyja tragikus halála előtt – azaz 1938 novemberét megelőzően – is voltak árvák és félárvák a mesék szereplői között.”
„A hollywoodi történetek valójában csak átvették azt a hagyományt, hogy a mesékben drámai események történnek, és ebben gyakran benne van egyik vagy másik szülő elvesztése” – veszi át a szót Réz András filmesztéta, író, gyakorló nagypapa. „A modern mesékben sem élére vasalt családok jelennek meg, hanem az élet minden bonyodalma megtörténik, legyen az válás, költözés, halál. Minden, ami a gyerek korábban megszokott életében változást hoz. Ezek közül akad, ami nem is tűnik felnőtt fejjel olyan veszélyesnek, de a kicsi életében mégiscsak komoly krízis.”
A mesén keresztül látják az élet változásait
Réz András fontosnak tartja kiemelni, hogy a gyereknek meg kell ismernie idővel a világot, amelyben ezek a krízisek megtörténhetnek.
„Többek között a halál témáját is tabunak tekintjük, pedig nem teremthetünk egy cuki macskakölykökkel teli, sterilizált világot, mert akkor még durvább lesz a találkozása a valósággal” – magyarázza Réz András.
„Az olyan mesékből, mint például a Fel!, megismerhetik az élet mulandóságát, hogy gyerekként összebarátkozik egy fiú és egy lány, szerelmesek lesznek, összeházasodnak, megöregszenek, és aztán az egyikük elmegy.
Régen, amikor a generációk még együtt éltek, a gyereknek természetes volt, hogy látta, ahogyan a papa, mama egyre gyengébb, ahogyan szép lassan elillan belőle az élet. Természetes volt, hogy az életnek van eleje és vége. De mostanában próbáljuk ezektől távol tartani, megóvni a gyerekeket.”
Réz András még példaként említi a Harry Pottert, ahol az árva fiú egy veszélyes, ugyanakkor varázslatos világban él, ám úgy tűnik, nincs kire számítania.
„J. K. Rowlingnak ezzel egyértelmű célja volt: hiszen az olvasóban, nézőben azonnal felvetődik a kérdés, hogy akkor ki fog törődni ezzel a gyerekkel, azonnal felnőtté kell válnia abban a bizonytalan, veszélyekkel teli környezetben, amiben él?”
A filmesztéta modern mesekönyve, a Lukrécia papucsai ősszel várható, amelyben ugyan egy idegen galaxisból érkező szereplőkkel, de szintén olyan kérdéseket vet fel, mint a szülő-gyerek kapcsolat, vagy akár azok a veszteségek, változások, amelyeket egy gyereknek át kell élnie.
A halál a mesékben lehetőség, hogy beszéljünk róla
Minél tovább próbáljuk elfedni a gyerek elől a halál létezését és visszavonhatatlanságát, annál több szorongást okozunk, hiszen ő legbelül érzi – főleg, ha a családban valóban történik egy tragédia –, hogy valamit elhallgatnak előle.
„A mesék évezredek bölcsességét hordozzák, olyan témákkal kapcsolatban is, mint a halál” – hívja fel a figyelmüket Sárvári Töttős Györgyi pszichológus. „Ha egy ilyen mesét elolvasunk, megnézünk, az lehetőséget ad, hogy a gyerek kérdezhessen, és ezáltal csökkenhetnek, megszűnhetnek benne a kellemetlen érzések. Az viszont nem jó, ha megijed tőle, éppen ezért érdemes – főleg, ha először lát egy mesét – ott lenni vele, hogy azonnal feltehesse a kérdéseit és biztonságban érezhesse magát. Illetve egy Disney-mese esetében, a gyerek korának megfelelően, akár el is mondhatjuk a hátteret, hogy a mese írója a saját szomorúságát írta bele a történetbe.”
Ha azt látjuk, hogy egy ilyen mese nagy szomorúsággal tölti el, a pszichológus szerint igyekezhetünk átkeretezni, például elmondani, hogy bár a főhős elvesztette az anyukáját, mi itt vagyunk neki, és támogatjuk.
„A gyerekek egy ilyen mesében megélhetik azt, hogy előfordulhat olyan helyzet, amikor a szülők nem lesznek ott, hogy segítsenek, ám a főhősök képesek ezeket egyedül is megoldani. Hiszen egyszer csak szükségszerűen eljön az idő, amikor már nem tudunk mindig ott lenni és segíteni neki, legyen szó vizsgáról vagy egy olyan iskolai konfliktusról, amibe már ő nem szeretné, hogy beleszóljunk.”
