Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Néhány évtizede még azt vallották, hogy a gyereknevelés kizárólag az anya dolga. Szerencsére ma már tudjuk, hogy az édesapák épp olyan fontos szerepet töltenek be a gyermek életében, mint az anyák. És ha eddig úgy gondoltad, hogy csak az anyánál indulnak be azok a bizonyos ösztönök, akkor tévedtél.
Ma már jól tudjuk, hogy az apák is ugyanolyan megfelelően képesek gondoskodni a gyermekekről, ahogyan az édesanyák, és végre kutatások is alátámasztják, hogy az apák agyában már az anya várandósságának 9 hónapja alatt is olyan változások mennek végbe, amelyek felkészítik a férfit az apaszerepre. Személyes példám, hogy amikor beteg valamelyik gyermekünk, a férjem ugyanolyan éberen „alszik”, akárcsak én (az édesanya), készen arra, hogy a legkisebb furcsa levegővételre is ugorjon. Mi ez, ha nem szülői ösztön? Mindezt pszichológus szakértőnk is alátámasztja.
Pszichológus és főállású apa
Léder László pszichológusról nem túlzás azt állítani, hogy megreformálja az apák családban betöltött szerepét. Évek óta azon dolgozik Apa Akadémia alapítványával, hogy az édesapák is kivehessék a részüket gyermekük neveléséből, életéből, és eloszlassa azokat a tévhiteket, amelyek azt sugallják, az apa nem lehet egyenértékű szülő az édesanyával. Mindezt saját példáján keresztül is megtapasztalta, hiszen második lányával már ő maradt gyeden.
A pszichológus szerint hatalmas tévhit, amikor azt hangoztatjuk, hogy anyává születünk, és apává válunk.
Az apaságot degradálja ez a kijelentés, hiszen azt sugallja, hogy ez csupán egy tanult folyamat, társadalmi szerep. „Ellentmondás mutatkozik a kutatás és ezen állítás között, hiszen azt látjuk, hogy már akkor, amikor egy férfi megállapodik, elköteleződik valaki mellett, megváltozik a tesztoszteronszint a szervezetében, felkészítve őt az apaságra” – világosít fel az Apa Akadémia alapítója. „Amikor a nő ábrándozik az anyaságról, a férfi ugyanígy vágyik a gyermekáldásra. A várandósság alatt például nagyon hasonlókat álmodnak az apák és az anyák. Ha elindul ez a folyamat az édesapában, akkor a gyermek születésekor már komoly érzelmi szál alakul ki kettejük között.
Szülő-gyermek és nem csak anya-gyermek centrikusságra van szükség
Apa, anya, születendő gyermek pszichológiailag egy egységet alkotnak. Léder László kutatásokkal is alátámasztja, hogy az apa jelenléte közvetlen hatást gyakorol a szülés minőségére is, a gyermek és az anya egészségére. „A magzat is reagál arra, hogy hallja, maga körül tudja mind a két szülőt” – mondja a szakember. „Úgy gondolom, hogy a mostani családmodellünket kellene normalizálnunk: az anya-gyermek centrikus családképet vissza kellene állítani szülő-gyermek centrikussá, hiszen mindkét szülőre szükség van.”
„Amikor az apa magához ölelheti újszülött gyermekét, akkor olyan folyamatok indulnak el, amik segítik a kötődés kialakulását. Ahogy már említettem, még a gyermek érkezése előtt elkezd csökkenni a tesztoszterontermelés, majd a születéskor csúcsosodik ez a folyamat. Mindez a férfiaknál egy gondoskodóbb, lágyabb viselkedést eredményez. A gyermekkel való találkozás ösztönösen lelassulást, befelé fordulást, odaadást vált ki az apákból. Egy Tajvanban végzett kutatás során az újszülötteket az édesapjuk mellkasára helyezték 15 percre. Egyértelműen kimutatták, hogy azok a gyermekek, akikkel így tettek, egyéves korukban is jobban kötődtek az apukájukhoz, és ez fordítva is igaz volt.”
Először vizsgálták MRI-n az apaagyat
Teljesen magától értetődő, hogy az édesanyák szervezetében hormonális változások indulnak be a várandósság során. Vajon lehetséges, hogy az apák agyában is változást idéz elő a terhesség, majd a csecsemő gondozása anélkül is, hogy fizikailag is átélnék a 9 hónapot?
2022-ben egy Los Angeles-i és egy madridi kutatócsoport működött együtt, hogy kiderítsék a választ. 40 férfit vetettek alá MRI-vizsgálatnak (20-at Kaliforniában és 20-at Spanyolországban) a párjuk terhessége alatt, majd a csecsemő féléves korában. Emellett kontrollcsoportként 17 gyermektelen férfit is bevontak a kutatásba. Több olyan változást észleltek az apák agyában, amelyek nem mutatkoztak a gyermektelen férfiaknál. Mind a spanyol, mind a kaliforniai mintákban változás állt be az agykéreg azon részein, amelyek a vizuális feldolgozásért, a figyelemért és az empátiáért felelősek. Még jelentősebb agyi aktivitást mutattak a gyermeküket elsődlegesen gondozó homoszexuális apák, amikor csecsemőjüket nézték, mint a másodlagos férfi gondozók.
Megállapították, hogy a változás mértéke függ attól, mennyit foglalkozik, kommunikál az apa a csecsemővel. Ezt a kutatási eredményt támasztják alá Léder László szavai is.
„A gyermeknek nem csak az édesanyjára van szüksége” – erősíti meg a pszichológus. „Minél korábban bekapcsolódik az édesapa a gyermeke és a családja lelki életébe, annál könnyebben válik apává, jobb lesz a párkapcsolat és az apa-gyermek kapcsolat is. A gyermekükkel összekapcsolódó apák sokszor egyfajta szerelemről, hatalmas élményről, kalandok megéléséről beszélnek, nem pedig a nevelés terheiről.”
