Laurent Simons más, mint a többi 11 éves gyerek. Nagyon más. Hat és fél évesen már középiskolába járt, nyolcévesen vették fel az egyetemre, amit azóta el is végzett. Most kezdi a mesterszakot, és közben olyan célt talált magának, ami mindannyiunkat érdekel.
A belga–holland családba született fiú igazán sosem szeretett játszani. Mindig is a világ megismerése és a tanulás érdekelte. 145-ös intelligenciahányadossal ez nem is csoda. A szülők pedig boldogan segítették mindenben: két év alatt befejezte az általános iskolát, másfél év alatt a középiskolát. Persze rögtön szembesültek a kritikákkal, hiszen hiába zseniális egy gyerek a gondolkodásában, a személyiségfejlődése akkor is az életkorának megfelelően alakul. Épp ezért a legtöbb csodagyerek nem érzi jól magát a bőrében, nem talál barátokra, társakra, és magányos marad. Laurent édesanyja is tisztában van ezzel a veszéllyel, mégis úgy nyilatkozott, hogy hagyják, hogy fiuk szabadon keresse az útját. No meg a halhatatlanságot.
Miután nemrég megszerezte az alapszakos fizikadiplomáját (három év helyett egy év alatt), a 11 éves fiú hatalmas tervekkel tanul és kutat tovább. Korábban űrhajós vagy szívsebész szeretett volna lenni, de mostanában az érdekli a leginkább, hogyan lehetne az emberi test szerveit úgy helyettesíteni, hogy azok a lehető legtovább működjenek. Az ember „gépesítésével” ugyanis ki lehetne küszöbölni az elhasználódását, és így messzire kitolhatnánk magát a halált is. Ehhez Laurent szerint a legkisebb részecskék vizsgálata, azaz a kvantumfizikában való elmélyedéssel kell kezdeni, így ebbe vág bele a nyári szünet után. A világ legtehetségesebb professzoraival fog együtt dolgozni, mert azt szeretné megfejteni, hogyan gondolkodnak.
Hatalmas potenciál lakozik Laurent-ban, amiből valószínűleg az egész emberiség profitálni fog. Ugyanakkor ő még csak egy gyerek. „Megértem, ha sokan úgy gondolják, hogy ilyen fiatalon még békén kellene hagyni – nyilatkozta az The Age című lapnak Laurent anyukája. – Ők viszont nem ismerik a gyerekemet. Még a pszichológusok sem tudnak igazán jó tanácsokat adni vele kapcsolatban, hiszen egyikük sem találkozott még hasonlóval korábban.” Az édesapa is szeret megszólalni a témában, szerinte az emberek nem féltenék ennyire a fiút, ha mondjuk kiváló sportoló lenne és ennyi idősen edzésekre járatnák. Nem is érti, miért baj, ha büszkék különleges gyermekükre és villognak fiuk képességeivel. Nem látják úgy, hogy kárt okoznának neki. Akkor sem, amikor Laurent 9 éves korában mindenáron el akarták érni, hogy ő legyen a világ legfiatalabb diplomása.
Ezt a címet azonban továbbra is a Dél-alabamai Egyetemen 1994-ben, tízévesen végzett Michael Kearney birtokolja. Simonsék a rekorddöntés érdekében beiratták az Eindhoven Egyetemre villamosmérnök szakra, de aztán az egyetem nem engedélyezte, hogy Laurent tíz hónap alatt végezzen. Ezzel ugyanis a kampusz szóvivője szerint ártottak volna a gyereknek, akinek így is el kell viselnie a médiafigyelmet, az állandó szereplést. A szülők viszont nem álltak meg, Laurent-nek saját közösségi oldala van és természetesen le is diplomázott, ha nem is olyan hamar, mint ahogy várták tőle.
Ő szerencsére nem hasonlítgatja magát senkihez. Nem érdekli, hogy ő-e a valahányadik legfiatalabb diplomás ember, egyedül a megszerzett és még megszerezhető tudással törődik. Csak reméljük, hogy az élete a lehető legszerencsésebben alakul, nem úgy, mint a cölibátusban, visszavonultan élt William James Sidisé, akit a világ legokosabb embereként tartottak számon, vagy Szász Marcié, akik hosszan sorolja, milyen negatív hatásai lehetnek a csodagyerek címkének.
