A szülés nem feltétlenül jelent halálközeli élményt, amin minél hamarabb túlesik valaki, annál szerencsésebb. Sőt, nem feltétlenül jár egy csomó ijesztő orvosi beavatkozással sem, de ehhez valóban érdemes készülnünk rá már a terhesség elejétől.
Kuharcsik Réka szülésfelkészítő, mentáltréner, mentálhigiénés segítő szakember négy gyermek anyukája. 17 évvel ezelőtt, kismamaként még nagyon félt a szüléstől. Emiatt kezdett el utánanézni annak, hogyan lehet jól szülni. Azt találta, hogy ha az anya mentálisan nyugodt, képes a testét ellazítani, akkor van a legnagyobb statisztikai esélye a háborítatlan szülésnek. Belevetette hát magát a meditáció és a relaxáció világába, és szép lassan, módszeresen átképezte magát banki ingatlanlízing osztályvezetőből relaxációval foglalkozó, diplomás mentálhigiénés szakemberré. Ennek a folyamatában lelt rá a HypnoBirthing programra, aminek végül a hazai oktatójává vált. Szülése szép és inspiráló élmény volt, azóta pedig másoknak segít ehhez hozzájutni.
Alapvető hiedelmünk, hogy a szülés rendkívül stresszes, fájdalmas élmény, és a legutolsó hozzá kötött állapot lenne csak a nyugalom és az ellazulás. A legtöbb anyuka fél a szüléstől, sőt sokan halálközeli élményként emlékeznek vissza rá. Ehhez hozzájárul a folyamat hospitalizáltsága is.
„A hazai szülési kultúra nem támogatja igazán a természetes, nyugodt szülés folyamatát – magyarázza Réka. – Amikor a kórházba egy olyan kismama érkezik, aki nem különösebben készült a szülésére, könnyen megijed, elkezdi a testét feszíteni, és ezzel máris elkezd az ösztönös szülési folyamata ellen dolgozni. A stressz lassítja a méhszáj megnyílását, és fájdalommal telíti a szöveteket. Így valóban nagyon félelmetes élménnyé is válhat a szülés.”
Amikor egy nő tisztába kerül félelmeinek a testére és a szülés folyamatára gyakorolt negatív hatásaival, egyből motiválttá is válik arra, hogy változtasson ezen. Ha még a várandósság alatt tudatosítjuk magunkban, hogy a szülés természetes élettani folyamat, és ennek tudása minden nő veleszületett képessége, könnyen belesimulunk a szüléshez kapcsolódó megváltozott tudatállapotba. Ez a megváltozott jelenlét ősidők óta minden szülő nőhöz eljön, és segít kapcsolódni testünk szülő folyamatához. Ha tudatosan képesek vagyunk elcsendesíteni az elménket és ellazítani a testünket, akkor a szülés nagy eséllyel háborítatlanul megtörténik. Amikor nyugalom veszi körül az anyát, biztonságban érzi magát, mentálisan felkészült, akkor tud az ösztönös szülési folyamat igazán kibontakozni. Így lehet a szülés szép élmény is.
Ám ha azt halljuk, hogy ösztönös szülésfolyamat, leginkább egy barlangban vagy házikóban, bábával üvöltő nő képe jelenik meg előttünk, aki órákig tartó kínlódás és küzdelem után a világra hozza a gyerekét. Ezzel szemben Réka szerint az ösztönös szülés élettani folyamatot jelent, ami többnyire akadályoztatás nélkül, természetesen végbemegy. A nagy női beavatás, amihez jellemzően az összehúzódások által fájdalom is kapcsolódik, ettől még egy csodálatos, eksztatikus tapasztalás. A fókuszált tudatállapot nem jelent igazi hipnózist, főleg nem valamiféle önkívületi állapotot, valójában minden várandós nőre jellemző, és ez a fókuszáltság magától mélyül módosult tudatállapotba a szüléskor. Nem véletlenül nevezzük a terhességet régi magyar kifejezéssel másállapotnak.
Hogy jön össze a lazítás az izom-összehúzódásokkal?
A szülés nagyon erős izom-összehúzódásokkal jár, azaz pont a lazítás ellentétét tapasztaljuk meg. A legnagyobb stresszt legtöbbünknek az ezzel járó fájdalom elviselésének nehézsége okozza. Könnyű lenne befelé figyelni és ellazulni, ha a kín a kezelhető tartományban maradna... de nem marad ott.
Nyilván amikor az embert bedobják egy vadvízi túra legizgalmasabb szakaszába, az a túlélésről szól – ismeri el Réka. Amikor felkészülünk és edzünk egy picit, akkor viszont egészen máshogy tudunk jelen lenni. Ha az anyuka még időben ismereteket szerez a szülésről, ha nyugodt, támogató környezet veszi körül, ha képes mentálisan elcsendesedni és ellazítani a testét – azaz befelé figyelni a külvilág kontrollálása helyett –, akkor a szülés a maga háborítatlan rendjében, akadályoztatás nélkül tud megtörténni. Ezt a nyugalmat rendkívül egyszerűen, meditációs gyakorlással tudjuk elérni és magunkban fejleszteni. Egy relaxáció alkalmával kialakul a testi-lelki nyugalom, ami egyfajta egyensúlyi állapot, amikor a nő megérzi a saját belső erejét. Ha ezt mindennap gyakorolja, a testi feszességek elkezdenek lazulni, az anya elkezd mentálisan megnyugodni.
Ennek a folyamatában egyre magabiztosabb lesz a saját szülési tudásában, és éretté válik a szülés kihívásaira. Mindennapos gyakorlással olyan rutinszintre tudja emelni a mentális elcsendesedés készségét, amit a szülés nehezített körülményei között is meg tud tartani. Ha az anya nyugodt, akkor paraszimpatikus idegrendszeri működése segíti az ösztönös szülési folyamatot. Amikor elkezdünk félni, akkor aktiváljuk a szimpatikus idegrendszerünk működését, és rengeteg stresszhormon termelődik. Ezek hatására pedig az egész szövetrendszer feszessé, görcsössé válik, a méhszáj nyílása lelassul, a szövetek érzékenyebbek lesznek és könnyebben sérülnek. A szülési folyamat megtelik fájdalommal. Ha az anya nyugodt marad, akkor a méh magától eljárja a szülés táncát, és amikor a kapu megnyílt, az erő megérkezik. Az összehúzódások kilökő reflexszé alakulnak, és a méh megszüli a kisbabát. Ez a folyamat egy ellazult anyuka esetében gyengédebben tud megtörténni, mint amikor átadjuk magunkat a szorongásnak.
Hogy a hipnoszülés képes-e arra, hogy fájdalommentessé is tegye a folyamatot? Nos, erre is van példa, de ritkán. „Ilyet nem tudok ígérni a szülőknek – mosolyog Réka. – Ez nem úgy működik, hogy jegyet veszek egy kurzusra és ezzel a fájdalommentes szüléshez is automatikus hozzáférést szereztem. De amúgy létezik ilyen: vannak olyan anyukáim, akik arról számoltak be, hogy még a kitolási szakaszban is csak nagyon erős nyomást, feszítést tapasztaltak. Ugyanakkor sok olyan anya is van, aki sokat gyakorol és nem éli át a fájdalommentességet. Ez egy nagyon soktényezős folyamat, minden szülés egyedi. A legtöbb kismama arról számol be, hogy a felkészülés alatt lelkileg megnyugodott, várta a szülést, jól tudta alkalmazni, amit tanult, élt át fájdalmat is, de az kézben tartható, elviselhető volt, és gátvédelemmel viszonylag könnyen megszületett a kisbaba és jó érzésekkel tértek haza. Ez a jellemző visszajelzés.”
Mit szól ehhez a kórház?
Sokan gondolják úgy, hogy a hipnoszüléshez vagy örömteli szüléshez szükség van megfelelő szakemberekre is. Olyan szülészorvost vagy intézményt biztosan kell keresnünk, ahol támogatják ezt, és nem kerül be az anya az automatikusan végzett beavatkozások tengerébe. A szakemberek oldaláról semmilyen speciális felkészültség nem szükséges. Elég a természetes női szülési tudás tisztelete, az anya nyugalmának és háborítatlanságának biztosítása. Ám a szülési kultúránk beavatkozáscentrikus, ami olykor ütközik a nők természetes szülési igényeivel. Ezektől a beavatkozásoktól a legtöbb nő joggal nagyon fél, és már eleve úgy megy be a kórházba, hogy majd valahogy átesik a szülésen, túl lesz rajta. A felkészült és tudatos nők azonban szeretnék tudatosan megélni a szülésüket, annak is egy gyengédebb, méltóságteljes módját. Keresik azokat a szakembereket, akik biztosítják erre a lehetőséget, és a folyamatba gyakran bevonják az apát is, aki a közös felkészülés hatására aktív szülési kísérőtárssá válik. Jelenlétével olyan biztonságot ad szeretett társának, ami tovább segíti az anyát az elmélyülésben.
