Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt év és a még előttünk álló időszak nemcsak a mi felnőtt idegrendszerünket teszi próbára, de a gyerekét is. Hogyan csillapíthatjuk a feszültségeket, mit tegyünk, hogy motiváljuk a „minden mindegy” állapotába süllyedt gyerekünket? Szakértő segít választ találni.
Akár a közelgő téli szünetről van szó, akár az addig eltelő időről, az idegek próbájához hasonlíthatnánk. A kisebb gyerekek megváltozott napirendjük miatt, a nagyobbak a kortárs közösség és a leválás hiánya okán élhetnek meg negatív érzéseket. Az állandó változás és bizonytalanság, amit megélnek, érzelmileg nagyon megterhelő. Az online tanulás még mindig döcögősen halad, a kibertérben viszont nincs ovi, ahol jókat lehetne játszani a többiekkel. Nyakunkon a felvételik, kis- és nagyérettségik, vizsgák, az év végi hajtás, amitől szülőként és gyerekként is fáradtnak és feszültnek érezhetjük magunkat. No de pontosan mit élnek most át a gyerekek? Erről kérdeztük Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológust, a Sulinyugi szakmai vezetőjét.
Hát ettől készülünk ki
Új szabályokhoz kell hozzászokni, állandóan alkalmazkodni a változásokhoz. Bezárt az iskola, vagy csak két hétre küldenek mindenkit haza, majd visszamehetnek... Ezek a változások lefárasztják az alkalmazkodóképességünket – mondja a szakértő. Vagy az otthoni tanuláshoz kell hozzászoknunk, aztán meg a hangzavarhoz. A középiskolásoknál nyúlik a tanulással töltött idő, nincs struktúra, ami segítené, és az egész nap elúszik. Hiába nem kell olyan korán kelniük és közlekedniük, cserébe ugyanazt a képernyőt bámulják nap mint nap, a technikai problémák miatt pedig a korábban 45 perces órák sokszor hosszabbra is nyúlhatnak. A gyerekek nyűgösek és elegük van. A márciusi forduló elején még volt egy nagy adag vagányság, lazaság bennük, hogy hamarabb jön a nyári szünet, de aztán rájöttek, hogy ez nem így van. Ugyanúgy kell teljesíteni, de közben senki sem osztja be az idejüket olyan jól, ahogy azt az óvodai vagy iskolai keretek között megszokták.
Kamasznak lenni járványidőszakban
Attól, hogy lezárták a szórakozóhelyeket és korlátozzák a kijárásunkat, az idő még nem áll meg. Halad tovább, és tízéves kortól már a kamaszodás jelei mutatkoznak a gyerekeken. Meg kell birkózniuk a hormonváltozásokkal, és a prefrontális kéreg, ami az önkontrollfunkciókat irányítja, jelentős érésen esik át. Addig pedig a gyerekek sok olyan dolgot tesznek, amit utólag megbánnak, ráadásul szertelenek, rendetlenek, álmodozók. A járványhelyzet jóval nagyobb önállóságot követel tőlük, és ehhez jön még hozzá az, hogy egyre inkább le akarnak válni a szülőkről, erről szól ez a korszak. Erre most össze vannak velük zárva, megfosztották őket attól, hogy együtt legyenek a szociális megerősítő közegükkel, a haverjaikkal. Ezt egyébként a felnőttek is érzik, akik nem tudnak közösen kávézni, ebédelni a kollégáikkal. Ez egy iszonyú hiány, amit jó lenne valahogy pótolni.
Rá kell jönnünk, hogyan lehet mégis kapcsolódni, ehhez jól jön egy kis innovatív ötletelés. Virtuálisan beszélgetni, utcán sétálni maszkban, kihasználni azokat a lehetőségeket, amik még biztonságosak. Kamaszkorban már a szerelmi ügyek is jelentkeznek, amik érintik az egész összezárt családot. Kit engedünk be az otthonunkba, kihez engedjük át a gyereket? Mi történik, ha együtt élünk egy ápolásra szoruló nagyszülővel? A család ideális esetben közösen hoz döntéseket, szabályokat, hogy az adott helyzetben mi az, ami nekik belefér, hogyan tudják ezt elképzelni, kinek mik a vágyai, szükségletei félelmei, elképzelései.
Ha szülőként nem vagyunk jól, a gyereknek sem tudunk adni
Ezt a helyzetet ráadásul egy olyan családnak kell megoldania, ahol nemcsak a gyerek feszült, de a szülők is küzdenek a járványidőszak, a téli sötétség nehézségeivel. Nagyon fontos, hogy először nézzünk szembe a saját érzéseinkkel, korlátainkkal, küzdelmeinkkel, találjunk megoldásokat, mert csak így leszünk képesek arra, hogy segítsük a gyereket.
Először mindenki nézze meg, ő hogy van, milyen érzései vannak, mitől szorong – javasolja Szigeti Réka. Fogalmazzuk meg, mondjuk ki, éljük meg ezeket az érzéseket, akár a gyászt is. Nem csak a gyerekek sajnálják, hogy elmaradnak a decemberi programok. Ezeket nyugodtan mondjuk ki magunknak, de ez nem jelenti azt, hogy benne kell maradnunk ebben a helyzetben. Nézzük meg, mire van szükségünk? Arra, hogy elmenjünk sétálni, futni egyet, vagy sírjunk, naplót írjunk, bokszoljunk egy párnába? Mindazt, amit a gyereknek ajánlunk a stressz levezetéséhez, azokat először próbáljuk végig magunkon. Tegyük meg ezeket a saját jóllétünk érdekében, mert különben nem tudunk ott lenni a gyerekünknek. Először szerezzük vissza az életünk, az érzéseink feletti kontrollt, és ezután üljünk csak le a gyerekkel megbeszélni a helyzetet. Alakítsunk ki napirendet, főleg a kisebbeknek, osszuk be, ki melyik gépet mikor és hol használja, hogy senki se zavarja a másikat. Egy sor konfliktus forrása lehet egy összezárt helyzet, engedjük meg magunknak ezeket, nem lesz semmi sem tökéletes vagy zökkenőmentes, nem érdemes ezt elvárni. Ám ha már nagyjából sikerül, akkor azt ismerjük fel, és dicsérjük meg magunkat. Ami a márciusi karanténhelyzetben nem működött, az valószínűleg most sem fog, inkább nézzük meg, a mi családunknak mi válik be a gyakorlatban.
A rendkívüli helyzet össze is hozza a családokat
Az összezártság meglepő eredményekkel is jár. Olyan közelről látunk bele a másik életébe, legyen szó gyerekről vagy felnőttről, ahogy korábban sosem. Ez újfajta varázs, amire érdemes felfigyelni. Soha nem láttunk rá eddig a gyerek tanárainak munkájára, jobban megérthetjük a gyerekünk reakcióit. A gyerek is jobban belelát abba, hogy a szüleinek milyen elfoglaltságai vannak, eltanulhatja, hogyan lehet megbirkózni ezzel a nehéz helyzettel.
Motiválni a legnehezebb
A téli sötétség és a második karanténhelyzet nem nagyon ad erőt a mindennapokhoz, és bizony a gyerek is úgy érezheti, semminek sincs értelme. Ez a fajta érzés azonban előbb a szülőknél kell, hogy rendben legyen – hangsúlyozza a szakértő. A kiégés nagy veszélyt jelent, hiszen a beszűkült térben még több tennivalónk akad. Eközben pedig megérkezik a pandémiás fáradtság: ugyanoda ülök le, ugyanazt a rutint követem, nagyon unom már. Nézzük meg, mi motivál minket abban a napban, és utána tudunk segíteni a gyereknek is. Nézzük meg, mire tudjuk ezt a mostani bezártságot felhasználni úgy, hogy nekünk a legjobb legyen. Hogyan tudjuk átszervezni a napjainkat? Legyenek saját célkitűzéseink, próbáljunk ki új online programot, sportot, tanuljunk nyelvet vagy épp olvassunk el egy könyvet, amire régóta vágyunk. Fogalmazzuk meg, mit várunk attól az adott naptól, mi lesz jó benne? Például ma megyek el sétálni, vagy közösen sétáltatunk kutyát egy barátommal. Találjunk valamit, ami motivál, és így a gyerekünket is jobb kedvre deríthetjük. Megcsinálhatja az első palacsintáját, megtanulhat gitározni, annyi lehetőség van!
Ha megpróbálunk élni a helyzet adta lehetőségekkel, az már motivációs tényezővé válik. Az már csakis a mi kontrollunk alatt áll, mit kezdünk azokkal a hetekkel, amikben élnünk kell. Ne a veszteséglistánkat írogassuk, inkább nézzük végig az emberiség történelmét, milyen nehéz helyzetek fordultak még elő. Nyilván minden kornak megvolt a maga nehézsége, ennek most ez a járvány az. Valami jót is tudunk teremteni benne. Jó stresszlevezető például a zene. Használjuk! Nézzük meg, mire van szükségünk reggel ahhoz, hogy legyen energiánk, mi az, amire a délutáni nyűgösségben tudunk táncolni is egy kicsit! Sétáljunk rendszeresen a szabad levegőn, akkor is, ha hideg és nyálkás az idő, mert így is jó hatással van a szervezetünkre.
Mikor van baj?
A megváltozott helyzetben megváltozik a gyerek viselkedése is, ez egy bizonyos határig nem kóros, de a nyűgösség, enerváltság, depriváltság jeleire fel kell figyelnünk. Vagy például arra, ha nagyon későn alszik el, reggel pedig alig tud kikelni az ágyból. Lépni mindig kell, az apró jeleket is vegyük komolyan, és nézzük meg, hogyan tudunk segíteni a gyereknek, hogy megtalálja magát ebben az online létben. Egy-egy konzultáció erejéig ilyenkor is érdemes lehet kikérni szakember segítségét. Ahhoz, hogy a feszültséget a gyerek megtanulja helyesen levezetni, a Sulinyugi honlapján elérhetők ingyenesen letölthető anyagok – hívja fel a figyelmet a pszichológus –, amikben össze van szedve, mit lehet kezdeni a feszültséggel, illetve online vagy akár hibrid módon is tartanak interaktív, korosztályhoz fejlesztett foglalkozásokat.
Hogy mik azok a jelek, amelyek láttán szólaljon meg a vészcsengő a fejünkben? Ha több komolyabb változás áll fenn a gyerekünknél, az már jelzi a megfelelő szakmai segítség igényét. Ha jelentősen megváltozik a gyerek étvágya: falásrohamok jelentkeznek (és itt most nem a serdüléssel járó nagyobb étvágyat értjük), vagy épp nagyon keveset eszik, jelentős alvászavarai vannak, csak 3-4 órát alszik, vagy éppen 10-12-t. Ugyanilyen jel lehet az is, ha elveszíti az érdeklődését, romlanak a jegyei, és ezek a jelek nem egyesével, hanem csoportosan jelennek meg. Komoly tünet még, amikor a gyerek bántja magát: az még belefér, hogy odacsapja az adott tárgyat a szoba sarkába, de amikor már vagdossa magát, az komoly figyelmeztető jel. Figyeljünk először saját magunkra szülőként, és vegyük észre a gyerekeink igényeit, jelzéseit is. Találjuk meg, mi az, ami nekünk és neki is a legjobb és legbiztonságosabb levezetési módszer ezekben a napokban.
