A legnagyobb problémánk szülőként általában az, hogyan tartsuk távol a gyerekünket a képernyőtől. Akár tévét néz, akár videójátékozik vagy okostelefonozik, azonnal összeszorul a gyomrunk. Aggódunk, hogy elromlik a szeme, a mozgáshiány az egészségére lesz rossz hatással, vagy egyszerűen csak a koncentrálóképessége sérül. Emiatt rengeteg szülő húzza ki a konnektorból a gépeket, változtatja meg a wifijelszót, vagy szabályozza szigorúan a képernyőzés maximális idejét. Ez mind szép és jó, de a boldog gyerekkorhoz nem elég az, hogy elzárjuk a gyerekünket a gépektől. (Arról nem beszélve, hogy hosszú távon ez nem is lehetséges.) Azzal sokkal inkább érdemes foglalkozni, mi vezet odáig, hogy a gyerekek gépek segítségével foglalják le magukat.
Ahogy az emberi test működéséhez szükség van különböző tápanyagokra, úgy az egészséges psziché kialakulásához is elengedhetetlenek bizonyos tényezők. Amikor ezek hiányoznak, a gyerekek akkor terelik el a figyelmüket és keresnek elégedettségérzést a képernyők előtt. Épp ezért olyan fontos, hogy ismerjük azokat a „tápanyagokat”, amelyeket valóban igényelnek a gyerekeink.
#1 Önállóság
Elsőre meglehetősen rossz ötletnek tűnik szabadságot adni a gyereknek abban, milyen döntéseket hoz meg – persze bizonyos határokon belül –, de az önállósághoz szükség van rá. Marciela Correa-Chavez és Barbara Rogoff pszichológiaprofesszorok megmutatták, mekkora ereje van a szabadságnak. A mexikói maja közösségek kiskorú tagjainak megfigyelése során rájöttek, hogy miközben a szülők óriási szabadságot és döntési lehetőségeket biztosítanak gyerekeiknek, azok ettől nemhogy elvadultak, de ügyesebben tanultak és tartósabban voltak képesek koncentrálni az iskolában, mint a formális, nyugati típusú oktatásban részt vevő csemeték. Nem a szülők tűzték ki a célt, majd jutalmazták meg a gyereket annak elérésekor, hanem hagyták, hogy maga a gyerek döntse el, mit szeretne, és ennek elérésében támogatták.
A szakértők szerint sok gyerek pont azért nem figyel és vállal felelősséget mondjuk az iskolában, mert mindenről a feje felett döntenek. Ha más kezében van a kontroll, akkor ahhoz alkalmazkodik, és egy idő után feladja. Épp ezért lehet hatékony, ha szülőként nem a még szigorúbb szabályok felé toljuk el a mércét, hanem döntési szabadságot nyújtunk, és segítünk a gyereknek megteremteni a saját határait. Ehhez persze szükség van előzetes beszélgetésre is, hiszen előbb helyes információkra van szükségük ahhoz, hogy megfelelő döntést hozzanak.
#2 Kompetencia
Gondolj most valami olyan tevékenységre, amiben jó vagy: főzés, munka, sport, bármi lehet. Jó érzés tudni, hogy ezekre a dolgokra képes vagy, nem? Minél erősebb benned a kompetencia érzése, annál több mindent leszel képes elérni az életedben. Ugyanakkor a mai gyerekek egyre kevésbé tudják ezt átélni. Túl sokszor kapják azt az üzenetet, hogy erre sem képesek, arra sem képesek. A szabványosított tesztek is hozzájárulnak ehhez, amelyek nem veszik figyelembe, hogy a gyerekek fejlődési üteme egyénenként eltérő. Így viszont legkésőbb az iskolában kialakul az az érzés, hogy „ez úgysem megy”, és egy idő után feladják a próbálkozást, a fejlődés, a növekedés, a kompetencia érzését pedig megkeresik valahol másutt – akár számukra veszélyes területeken, vagy mondjuk a videójátékokban, ahol pozitív visszajelzéseket, sikerélményeket szerezhetnek viszonylag gyorsan. Szülőként megtehetjük, hogy csökkentjük a gyerekre nehezedő külső nyomást az iskolai vagy sportteljesítményével kapcsolatban, és egy olyan területen engedjük kibontakozni, amiben valóban sikereket érhet el.
A cikk az ajánló után folytatódik
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
#3 Kapcsolódás másokhoz
Ahogyan a felnőttek, úgy a gyerekek is szeretik fontosnak érezni magukat, átélni, hogy számítanak. A játék kiváló lehetőség arra, hogy kielégítsék ezt az igényüket. A mai világban azonban a játék jellege meglehetősen gyorsan változik. Szüleink még iskola után szabadon, a természetben játszhattak és kiépíthették a maguk szociális kapcsolatait, ám manapság nagyon sok szülő ezt nem engedi meg, mert félti gyerekét az idegenektől, a rossz emberektől, a közúti forgalomtól. Az utóbbi ötven évben a gyerekek szabad, kötetlen, társaságban töltött játékideje folyamatosan csökkent, s ezzel együtt magabiztosságuk is. Sok gyereknek így nincs más lehetősége, mint felnőttek által szervezett és instruált programokon részt venni, vagy otthon ülni és az interneten keresztül kapcsolódni a kortársakhoz. Ez viszont azzal jár, hogy romlik a szemük, a tartásuk, a fizikai kondíciójuk. Szülőként annyit tehetünk, hogy több szabadidőt biztosítunk a gyerekünknek, és engedjük, hogy személyes, élő kapcsolatokat építsen ki a kortársaival.
