Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mire van szükség ahhoz, hogy a gyerekedből boldog, egészséges felnőtt cseperedjen? Köteteket lehetne megtölteni a válasszal. Nir Eyal azonban, a Stanford Egyetem tanára, aki a pszichológia, a technológia és az üzleti élet metszéspontjáról oktat, leszűkítette a listát három nagyon fontos összetevőre. Nézzük, mik ezek, és hol találhatók a legnagyobb félreértések szülőberkekben?
A legnagyobb problémánk szülőként általában az, hogyan tartsuk távol a gyerekünket a képernyőtől. Akár tévét néz, akár videójátékozik vagy okostelefonozik, azonnal összeszorul a gyomrunk. Aggódunk, hogy elromlik a szeme, a mozgáshiány az egészségére lesz rossz hatással, vagy egyszerűen csak a koncentrálóképessége sérül. Emiatt rengeteg szülő húzza ki a konnektorból a gépeket, változtatja meg a wifijelszót, vagy szabályozza szigorúan a képernyőzés maximális idejét. Ez mind szép és jó, de a boldog gyerekkorhoz nem elég az, hogy elzárjuk a gyerekünket a gépektől. (Arról nem beszélve, hogy hosszú távon ez nem is lehetséges.) Azzal sokkal inkább érdemes foglalkozni, mi vezet odáig, hogy a gyerekek gépek segítségével foglalják le magukat.
Ahogy az emberi test működéséhez szükség van különböző tápanyagokra, úgy az egészséges psziché kialakulásához is elengedhetetlenek bizonyos tényezők. Amikor ezek hiányoznak, a gyerekek akkor terelik el a figyelmüket és keresnek elégedettségérzést a képernyők előtt. Épp ezért olyan fontos, hogy ismerjük azokat a „tápanyagokat”, amelyeket valóban igényelnek a gyerekeink.
#1 Önállóság
Elsőre meglehetősen rossz ötletnek tűnik szabadságot adni a gyereknek abban, milyen döntéseket hoz meg – persze bizonyos határokon belül –, de az önállósághoz szükség van rá. Marciela Correa-Chavez és Barbara Rogoff pszichológiaprofesszorok megmutatták, mekkora ereje van a szabadságnak. A mexikói maja közösségek kiskorú tagjainak megfigyelése során rájöttek, hogy miközben a szülők óriási szabadságot és döntési lehetőségeket biztosítanak gyerekeiknek, azok ettől nemhogy elvadultak, de ügyesebben tanultak és tartósabban voltak képesek koncentrálni az iskolában, mint a formális, nyugati típusú oktatásban részt vevő csemeték. Nem a szülők tűzték ki a célt, majd jutalmazták meg a gyereket annak elérésekor, hanem hagyták, hogy maga a gyerek döntse el, mit szeretne, és ennek elérésében támogatták.
A szakértők szerint sok gyerek pont azért nem figyel és vállal felelősséget mondjuk az iskolában, mert mindenről a feje felett döntenek. Ha más kezében van a kontroll, akkor ahhoz alkalmazkodik, és egy idő után feladja. Épp ezért lehet hatékony, ha szülőként nem a még szigorúbb szabályok felé toljuk el a mércét, hanem döntési szabadságot nyújtunk, és segítünk a gyereknek megteremteni a saját határait. Ehhez persze szükség van előzetes beszélgetésre is, hiszen előbb helyes információkra van szükségük ahhoz, hogy megfelelő döntést hozzanak.
#2 Kompetencia
Gondolj most valami olyan tevékenységre, amiben jó vagy: főzés, munka, sport, bármi lehet. Jó érzés tudni, hogy ezekre a dolgokra képes vagy, nem? Minél erősebb benned a kompetencia érzése, annál több mindent leszel képes elérni az életedben. Ugyanakkor a mai gyerekek egyre kevésbé tudják ezt átélni. Túl sokszor kapják azt az üzenetet, hogy erre sem képesek, arra sem képesek. A szabványosított tesztek is hozzájárulnak ehhez, amelyek nem veszik figyelembe, hogy a gyerekek fejlődési üteme egyénenként eltérő. Így viszont legkésőbb az iskolában kialakul az az érzés, hogy „ez úgysem megy”, és egy idő után feladják a próbálkozást, a fejlődés, a növekedés, a kompetencia érzését pedig megkeresik valahol másutt – akár számukra veszélyes területeken, vagy mondjuk a videójátékokban, ahol pozitív visszajelzéseket, sikerélményeket szerezhetnek viszonylag gyorsan. Szülőként megtehetjük, hogy csökkentjük a gyerekre nehezedő külső nyomást az iskolai vagy sportteljesítményével kapcsolatban, és egy olyan területen engedjük kibontakozni, amiben valóban sikereket érhet el.
#3 Kapcsolódás másokhoz
Ahogyan a felnőttek, úgy a gyerekek is szeretik fontosnak érezni magukat, átélni, hogy számítanak. A játék kiváló lehetőség arra, hogy kielégítsék ezt az igényüket. A mai világban azonban a játék jellege meglehetősen gyorsan változik. Szüleink még iskola után szabadon, a természetben játszhattak és kiépíthették a maguk szociális kapcsolatait, ám manapság nagyon sok szülő ezt nem engedi meg, mert félti gyerekét az idegenektől, a rossz emberektől, a közúti forgalomtól. Az utóbbi ötven évben a gyerekek szabad, kötetlen, társaságban töltött játékideje folyamatosan csökkent, s ezzel együtt magabiztosságuk is. Sok gyereknek így nincs más lehetősége, mint felnőttek által szervezett és instruált programokon részt venni, vagy otthon ülni és az interneten keresztül kapcsolódni a kortársakhoz. Ez viszont azzal jár, hogy romlik a szemük, a tartásuk, a fizikai kondíciójuk. Szülőként annyit tehetünk, hogy több szabadidőt biztosítunk a gyerekünknek, és engedjük, hogy személyes, élő kapcsolatokat építsen ki a kortársaival.
