A kézírás gyakorlati szempontból ma már szinte feleslegessé vált, oktatásához mégis érdemes ragaszkodnunk. A gyerekek fejlődésére ugyanis olyan átfogó pozitív hatást gyakorol, ami nem nélkülözhető.
Az utóbbi években világszerte egyre nagyobb egyet nem értések vannak abban a kérdésben, hogy szükséges-e a folyóírás tanítása az iskolákban, vagy sem. 2014-ben az Egyesült Államokban 41 államban tették fakultatívvá a folyóírás oktatását, tekintve, hogy az elektronikai eszközöknek köszönhetően a gyerekek sokkal könnyebben képesek elsajátítani a gépelés képességét, és általa sokkal gyorsabbak is a jegyzetelésben. Magyarországon is egyre több családban okoz konfliktust a gyerekek írástanulás iránt mutatott demotiváltsága. A kézírás elsajátítása, megtanulása bonyolultabbnak és hosszadalmasabbnak bizonyul a gyerekeink számára, fölöslegességének érzete pedig teljesen érthetetlenné teszi a felnőtt világ bizonytalan lábakon álló ragaszkodását.
Az elmúlt évek vitái következtében viszont egyre több tanulmány, tudományos előadás és könyv kutatta és dolgozta fel az folyóírás oktatás szükségtelenségének felvetését. A munkák eredménye abban is meglátszik, hogy a 2014-es évhez képest napjainkban az Egyesült Államokban már 9 helyett 21 államban tették újra kötelezővé a folyóírás iskolai tanítását. De vajon mit mutattak ki a kutatások, és ha valóban olyan fontos szerepe van a kézírásnak, hogyan kezelhetnénk a gyerekeinkben kialakuló ellenszenvet?
A kütyü a minden
Napjainkban olyan aktív szerepet töltenek be ezek az elektronikai eszközök, és olyan szinten könnyítik meg az életünket, hogy nehéz figyelmen kívül hagyni őket bármilyen feladatnál. Hiszen gondoljunk csak bele, ha más éppen nem is, de az okostelefon mindig velünk van, azon pedig minden rajta van, amire szükségünk lehet. Ott nézzük a naptárunkat, az útvonaltervet, a bevásárlólistát, a felmerülő kérdéseinkre a válaszokat, de a telefonunk segítségével is kommunikálunk, tartunk megbeszéléseket, szkennelünk be dokumentumokat, végezzük el a banki átutalásokat, rendelünk online, hallgatunk zenét vagy hangoskönyvet, és nézünk filmeket, sorozatokat. Ez pedig a gyerekeinknél sem sokkal különb, hiszen ezt látják, ehhez idomulnak. Ők is online játszanak, kommunikálnak és ügyintéznek (lásd otthonról tanulás a karantén idején). Folyamatosan használják az ujjaikat gépelésre, miközben a kézírás érthető módon egyre értéktelenebbé válik a szemükben. Időigényes, sok gyakorlást igényel, ráadásul gyakran az erőfeszítések ellenére olvashatatlan, mások számára minősíthetetlen marad. Egyszerűen nem éri meg a belefektetett energiát. Vagy mégis?
Mégis bizony. A kézírás nemcsak egyszerű, gyakorlatias megoldás a dolgok rögzítésére, hanem szellemi képességeinket is kimondottan fejleszti. Az apró és összetett taktilis (érintéses) mozdulatok hatására az agy több területen is egyszerre aktivizálódik, ezzel elősegítve az információ pontos rögzítését az agyban. Érdekes, hogy mindez a gépelés esetében nem valósul meg, mert a kézmozdulatok jóval egyszerűbbek. Az írás fejleszti a szem- és kézmozgás összehangolását, stimulálja az idegpályákat és a térérzékelést, azaz hatással van a gondolkodásmód fejlődésére. Az összetett agyi tevékenységnek köszönhetően pedig még a két agyfélteke közötti kapcsolatot is erősíti, ami minden komoly tanulási folyamathoz szükséges.
Pontosan ez a komplexitás az oka például annak, hogy a magunk által leírt dolgokat mindig sokkal könnyebben megjegyezzük. Az információ rögzítése több idegi szálon fut, aminek hatására a memóriánk munkája jóval eredményesebb lehet. A finom vonalak húzása és formálása komoly koordinációt és koncentrációt igényel a gyerektől, így az írás figyelmének általános hosszát és minőségét is fejleszti. Ugyan el kell ismernünk, hogy ennek a képességnek az elsajátítása valóban sok időt vesz igénybe, ugyanakkor a belefektetett energia a gyerekünk olvasási készségén is meg fog látszani. Az összpontosított figyelem és gyakorlás ugyanis a betűk, a szavak és a mondatok gyorsabb felismerését fogja eredményezni, ami a könnyedebb olvasást és szövegértést is elősegíti majd.
Esztétika és egyediség
A kézírás jelentősége mégsem csak az értelmi képességek terén mutatkozik meg, hiszen az önkifejezés egyik formája is. Egy írott szöveg tartalmazza valahol az ember személyiségét, és információt ad a pillanatnyi lelkiállapotáról. Nem véletlen, hogy javasolni szokták az érzelmeink és gondolataink feldolgozásához a naplóírást. Nemcsak a megfogalmazott szavaknak van jelentőségük, amelyeket gépelt formában éppúgy rögzíthetünk, hanem magának az írás folyamatának is. A betűk és szavak megformálása (betűnagyság, tisztaság) lehetőséget ad az érzelmek őszinte kifejezésére és azok közvetett megélésére. Egyfajta érzelemkinyilvánító, feszültséglevezető funkciója van.
Személyes értékén túl azonban az írásnak van még egy fontos előnye, mégpedig a társas kapcsolataink tekintetében. Egy kéziratot a szeretteink – de akár egy idegen – számára is nagyra becsültté tehet maga az esztétikája, az egyedisége, vagy nemes egyszerűséggel a személyessége. Miklya Luzsányi Mónika Mit tegyek a kütyüre kattant gyerekemmel? című könyvében a következőt meséli: „...az én gyerekeim is készítettek meglepit Bencének. Emma egy meséskönyvet írt és rajzolt. Nem géppel, hanem kézzel. Tollal, tintával, akvarellfestékkel. Hogy mi zajlott le Bence okos kis buksijában, ma sem tudjuk. De a szülinap után szó nélkül nekiült az írástanulásnak, mert, ahogy azt az ő praktikus agyával megfogalmazta: »néha azért hasznos lehet«.”
Mit tehetünk azért, hogy a gyerek is kedvét lelje az írásban?
A legfontosabb mindig a megelőzés. Az iskolai követelmények és osztályozási kényszer a legtöbb intézményben – tisztelet a kivételnek – könnyen elveszi a gyerekek kedvét a teljesítéstől. Hogy pontosan milyen élmény fogja érni a gyerekeinket az iskolai évek alatt, azt persze sosem tudhatjuk előre, azt viszont igen, hogy milyen korai tapasztalatszerzési lehetőségeket biztosítottunk a számukra, amelyek felkészültté, védettebbé tehetik őket a későbbi megpróbáltatásokkal szemben. Ahogy az egész világ, úgy az írás megismerése és felfedezése iránti érdeklődés felkeltése sem egyedül az iskola feladata.
A gyerekek elsősorban a szüleiket veszik példának és tőlük tanulnak. Ha sosem látnak minket kézzel írni vagy kézműveskedni, úgy ők is kisebb valószínűséggel fogják felfedezni a tevékenységben rejlő értékeket. Az ujj- és kézmozgások fejlesztése azonban komoly előnyöket jelenthet az értelmi fejlődésben, ezért fontos, hogy a korai években (de később is) ajánljunk fel és engedjünk teret a taktilis felfedező, gyakorló és játéktevékenységeknek. Festés, rajzolás, gyurmázás, de akár egyéb kézműves foglalkozások, mint fazekasság, szövés, barkácsolás is szóba jöhetnek, a lényeg, hogy élvezze a gyerek. Ezek a tevékenységek ugyanis valahol mind ugyanazokat a készségeket és képességeket fejlesztik, amikre az írásnál is szükség lesz, mégsem közvetlenül annak gyakorlására erőltet rá. Egyszerűen a kézműves foglalkozás élvezete és szeretete új lendület adhat a gyerek kíváncsiságának és motivációjának, miközben fejleszti a tanulási készségét is. Ahhoz, hogy a gyerekeink kedvet kapjanak az íráshoz, látniuk kell az értelmét és a benne rejlő értékeket. Ennek megfelelő prezentálása pedig nemcsak az iskola, hanem a mi szülői feladatunk is. Gondolkodjunk hát el, mi mennyit és mennyire szívesen használjuk otthon a papírformát?
