Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokat elmond arról, hogyan gondolkodunk gyerekeink szexedukációjáról, hogy még mindig felvilágosításként hivatkozunk, és egyszeri, nagy tényfeltáró beszélgetésként gondolunk a szexszel kapcsolatos ismeretek átadására. Pedig a szexualitással kapcsolatos nevelés éppen úgy a kezdetektől része kellene, hogy legyen az életünknek, mint az, hogy a gyerekeinket közösségben élni, kulturáltan enni és barátkozni tanítjuk.
De kinek a feladata mindez? Csak a szülőké, akiknek a gyerek első pillanataitól kezdve ott a lehetőség? Vagy jócskán van benne szerepe azoknak az intézményeknek is, ahol szintén szocializálódik a gyerek? Heti kérdésünk így szól: Kell beszélni az iskolában a szexről?
Miért fontos ez?
A felnőttkori egészséges szexualitás egyik alappillére, hogy a szexet ne kezelje tabuként se a szűkebb, se a tágabb közösség, ugyanakkor legyen világos az is, hogy egy nagyon intim, és az érzelmektől jó esetben nem elválasztható dologról van szó. Különösen egy olyan korban, amikor a média sokszor ezzel ellentétes információt közöl. Ahhoz, hogy a gyerekünknek felnőttkorában egészséges és örömteli szexuális élete lehessen, nem elég, hogy a fizikai érés jeleit látva pánikszerűen mondjunk el neki mindent, hanem lehetőség szerint már egészen kis korától lehetőséget kell adni neki, hogy megértse, és a maga szintjén feldolgozza a szexszel kapcsolatos tudnivalókat. Ez persze nem könnyű, hiszen sokszor még felnőttként is nehezen beszélünk ilyesmiről (többek között például azért, mert 30-40 évvel ezelőtt még kevésbé volt divat a szexualitásról nyíltan kommunikálni), és még nehezebb ehhez egy kisgyereknek, majd kamasznak megfelelő szókészletet találni.
Mikor van itt az ideje?
Szakemberek szerint mindig, vagyis nem érdemes a stratégiai pillanatra várni, és a szexnevelést egy nagy, mindenre kiterjedő és tényfeltáró beszélgetésként elképzelni. Ideális esetben a gyerek egészen kicsi korától nyitottak kellene, hogy legyünk a szexszel kapcsolatos kérdéseire, és meg kell próbálnunk azokra életkorának megfelelően és őszintén válaszolni. Az életkornak való megfelelés nemcsak megfelelő szókészletet jelent (sem a trágár, sem az orvosi jellegű kifejezések nem megfelelőek), de azt is, hogy úgy legyünk őszinték, hogy ne adjunk a kelleténél több, vagy olyan információt, amire a gyerekünk még nincs felkészülve.
A gyakorlatban ez olyasmit jelent, hogy amíg az óvodás megelégszik azzal az információval, hogy „az apuka és az anyuka szeretik egymást és összebújnak, és abból születik majd a gyerek, aki az anyuka hasában fejlődik”, addig ez az információ elegendő és ráadásul igaz is, még ha minden részletre nem is derül belőle fény. Ha a gyerek nem elégszik meg ennyivel, és mondjuk szeretne többet tudni az összebújás részleteiről, adhatunk neki kicsivel több információt, de nem kell arra törekednünk, hogy anatómiailag a legpontosabbak legyünk. Idővel aztán egyre több helyről jönnek majd új tudáselemek, és nagyon jó, ha a kérdéseivel hozzánk tud fordulni a gyerekünk, mi pedig tudunk neki segíteni abban, hogy ezek között az információk között rendet is tehessen. Szülőként a legfontosabb, amit tehetünk, hogy bizalmi légkört alakítunk ki, amiben a gyerekünknek van mersze erről beszélni, és ahol semmilyen kérdéséért, felvetéséért nem szégyenül meg.
Eddig jó, de hogyan kapcsolódik ehhez az iskola?
Iskolai felvilágosítás
Saját példa: tavaly egy ötödik osztályos szülői értekezleten okozott felzúdulást, hogy a magyartanár a János vitéz kapcsán megkérdezte a gyerekeket, hogy szerintük volt-e valami Jancsi és Iluska között, amikor a patakparton enyelegtek.
A gyerekek egy része érdekes felvetésnek tartotta, másokat zavarba ejtett a kérdés, és akár ilyen, akár olyan okból, haza is jutott a híre a dolognak. A szülők egy része kifejezetten örült, hogy az iskola biztonságos közegében felvetődik egy olyan kérdés, ami a gyerekeket valószínűleg egyébként is foglalkoztatja, és erre közösen alakíthatnak ki valamilyen, számukra elfogadható választ. Mások viszont kikérték maguknak: úgy érezték, hogy az ő gyerekük erre még nincs felkészülve, és a tanártól határátlépésnek érzékelték az esetet.
Abból, hogy ez az eset mennyire megosztotta a szülői közösséget, jól látszik, milyen kényes téma ez, és mennyire másképp állnak az egyes családok ehhez a kérdéskörhöz is. Nézzük, milyen szempontok ütköznek, ha arról beszélgetnek, dolga-e az iskolának részt vállalni a szexedukációból.
Szakértelem
Vannak, akik azért pártolják az iskolai keretek közötti, szervezett felvilágosítást, mert ezeken az alkalmakon jó esetben olyanok beszélnek a szexről, akik értenek ahhoz, hogy hogyan lehet ebbe az adott életkorú gyerekeket játékosan, és főleg stresszmentesen bevonni. Alapvetően a védőnői és iskolaorvosi hálózat feladata ennek a lebonyolítása, a gyakorlatban az iskolák sokszor kérnek külső segítséget alapítványoktól vagy más, erre a célra szerveződött egyesületektől.
Ezeknek elvileg megfelelő eszközeik vannak arra, hogy a srácoknak az életkoruknak megfelelően magyarázzák el, mi fán terem a szexualitás, és tapasztalataik alapján fel vannak készülve a legrázósabb kérdésekre is. Ráadásul sokkal jobban képben vannak az aktuális trendekkel is, mint a szülők: jobban tudják, hogy a tinik milyen platformokon érintkeznek egymással, vagy honnan szerzik meg a szexualitással kapcsolatos alapvető ismereteiket. Sokan gondolják úgy, hogy nem is lehetne jobb terepe a szexuális nevelésnek, mint egy-egy ilyen foglalkozás.
Mások szerint viszont ezeken a foglalkozásokon épp a személyesség vész el, és sok gyereknek kifejezetten kellemetlen a többiek előtt kérdést feltenni, vagy erről a témáról beszélni. Sokak szerint a jó beszélgetésekhez nem szakértelem, hanem nyitottság és bizalmi légkör szükséges, ez pedig egyáltalán nem biztos, hogy kiépíthető egy néhány órás együttlét alatt. Ráadásul sokak aggodalma az is, hogy a szakértelem esetleg riogatásban realizálódik. Az úgynevezett felvilágosításnak még ma is sokszor alapját képezi, hogy a betegségektől és a nem kívánt terhességtől próbálják elrettenteni a gyerekeket. Ez persze fontos, de az gyakori hiba, hogy ebben ki is merül a dolog.
Akkor meg már minek?
Sokan vannak, akik az egyébként hatodik osztályban esedékes direkt felvilágosítást eleve megkésettnek tartják, hiszen egy hatodikos gyerek – vélik – már szinte mindent tud témáról. Részben igazuk van: ha 12 éves korban beszél először egy jó szándékú felnőtt egy gyerekkel a szexről, bőven van már lemaradása.
Mások épp korainak vélik a dolgot, mert úgy gondolják, bőven ráérnek a gyerekkel erről a témáról beszélni, ha már közel az idő, hogy szexuális életet éljenek. Hé, de hát manapság ebben a korban már tényleg csak egy hajszál választja el őket attól, hogy a gyakorlatba ültessék az itt-ott felszedett tudást – emelik ki az ellentábor tagjai. Egy-egy nagyon ritka kivételtől eltekintve a gyerekek ebben az életkorban már nagyon sokat tudnak a szexről. A probléma inkább az, hogy ezeket az ismereteket nem nekik való vagy nem hiteles forrásokból szerzik be. Ha egy 12 éves csak pornóoldalakról tájékozódik a szexről, lehet, hogy sokat tud arról, hogyan is nézhet ki egy ilyen együttlét, de arról, hogy milyen is valójában az emberi szexualitás, már annál kevesebbet.
Rendre felüti a fejét az a nézet is, hogy a korai (jelentse ez most azt, amit a család korainak gondol) szexuális felvilágosítás esetleg a szexuális élet korábbi megkezdésével is jár, és sok szülő aggodalma ez: minek még az iskolában is a szexről beszélni, hát nem ez folyik mindenhonnan amúgy is?
Azt, hogy a szexuális felvilágosítás előrelendítené a szexuális élet megkezdését, eddig minden tudományos vizsgálat cáfolta, sőt ha van valamilyen összefüggés a kettő között, az inkább fordított előjelű – emelik ki mások. Ráadásul, mint azt a témába vágó több kutatás is igazolta, ha egy gyereknek elegendő és az életkorának megfelelő információja van a szexről, kisebb eséllyel válik szexuális erőszak áldozatává, és ha esetleg valamilyen kellemetlen élmény is éri, könnyebben felismeri, hogy ez nincs rendben, és könnyebben is beszél róla a szüleinek vagy más olyan felnőttnek, akiben megbízik.
Világnézet
Megnehezíti az intézményes szexnevelés kérdését az is, hogy ahány család, annyiféle megközelítés létezik, hogy nem mind ugyanazt gondoljuk a szexről. Azok a családok, ahol például a házasság előtti szex eleve elképzelhetetlen, tarthatnak attól, hogy egy iskolai óra keretében ettől nagyban eltérő vélemények is elhangzanak majd, és az eddig egyeduralkodónak tanított nézet, például a fogamzásgátlásról vagy a terhességmegszakításról, most megkérdőjeleződhet. Mások szerint inkább hasznos a problémafelvetés még akkor is, ha szülőként kimozdít a komfortzónánkból. Ha egy ilyen foglalkozáson a gyerekünk olyasmit hall, amit az otthon tanultak alapján furcsáll, jó esetben haza is hozza majd, ezzel pedig alkalmat teremt egy őszinte beszélgetésre is.
Intimitás
Vannak, akik szerint a szexről beszélgetni olyan intim dolog, ami jó esetben az otthon nyugalmas közegében kell, hogy megvalósuljon, ők éppen ezért nem pártolják az iskolában szervezett testületi felvilágosítást. Mások épp amiatt gondolják nyerőnek az iskolai felvilágosítósdit, mert nagyon sok gyereknek, legyen akármilyen jó is alapvetően a viszonyuk, épp a szüleivel a legnehezebb a szexualitásról beszélni. Ha az ember visszagondol a kamaszkorára, tényleg úgy emlékszik: ha volt valaki, akivel biztosan nem akart volna az ember a szexről beszélgetni, akkor az a saját apja vagy anyja volt. Mások viszont vonakodnának egy ilyen intim beszélgetésbe idegeneket is bevonni. Ők úgy gondolják, hogy a szexuális felvilágosítás maradjon csak meg otthoni keretek között.
Megint mások azzal érvelnek az intézményes kereteken belül zajló felvilágosítás mellett, hogy ezeken az alkalmakon a kortársak kérdései is sokat segíthetnek a saját problémáink megértésében is.
Vagyis
Ahhoz, hogy gyerekeinket segíteni tudjuk a kiegyensúlyozott és boldog felnőttkori szexualitás felé, a szülőknek és a pedagógusoknak együtt kell működniük. A szexualitásról a gyerekek életkorának és érettségének megfelelően, az ő kérdéseik által irányítva kell beszélnünk, de fontos, hogy éljünk azokkal a lehetőségekkel is, amiket egy szakemberek által vezetett, felkészült és valóban szakmai felvilágosító óra adhat.
És te mit gondolsz? Kell a suliban beszélni a szexről?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
