Talán most fellélegzel egy kicsit és nyugodtan hátradőlsz, mert azt gondolod, hogy a te gyereked, kiskorú szeretted, diákod még biztosan nem látott pornót. Ez sajnos egyáltalán nem biztos, hogy így van: vizsgálatok kimutatták, hogy a szülők közel fele jócskán alábecsüli a serdülők ez irányú tapasztalatait. A tinédzsereknek pedig sokszor nincs terük beszélgetni az őket foglalkoztató témákról, holott rendszerint komoly kétségek aggasztják őket.
Ezt a helyzetet igyekezett oldani a Patent Egyesület, amely az elmúlt két évben közel ezer fiatalnak tartott felvilágosító iskolai foglalkozásokat a Kapcsolódj be / Turn me on projekt részeként. Az alkalmakon leggyakrabban felmerülő kérdésekről, illetve ezek társadalmi vetületéről beszélgettünk Kardos Bogátával és Sudár Orsolyával, akik azt is elárulták, miként támogathatjuk a tiniket a szexualitásról való vélekedéseik alakításában.
A munkátok egyik célja, hogy a fiatalok kritikusan tudjanak gondolkodni arról a szexuális kultúráról, amelyben élünk. Mik ennek a kultúrának a legfőbb elemei, legnagyobb kihívásai?
Bogi: Széles körben elterjedt a nemi erőszak kultúrája, ami normalizálja (okévá teszi), tolerálja vagy éppen megbocsájtja a szexuális erőszakot. Így a gyerekek kiskoruktól fogva sok olyan tartalommal találkoznak a médiában, ahol a nők tárgyiasítva szerepelnek, a férfiak pedig használhatják őket, agresszívek lehetnek velük szemben. A különböző letöltő- és játékoldalakon a fiatalok nagyon könnyen belebotlanak a pornóba, még ha nem is keresik aktívan ezeket a tartalmakat. De ha a szülő beírja a Google keresőbe azt a szót, hogy szex, nagyjából képet kaphat arról, hogy mi az, aminek a gyerekek pár kattintással ki vannak téve az interneten.
Orsi: Azt szerettük volna, hogy a gyerekek ne abból induljanak ki, hogy a szex az csak biológia, és hogy tudják megkérdőjelezni azt a pornókultúrát, aminek a hatására gyakran nem egyenlő kapcsolatokban gondolkodnak. Eszközöket akartunk adni nekik ahhoz is, hogy felismerjék az erőszakot. A hatalmi különbségekről szóló üzenetek ugyanis nem rejtettek, de érzéketlenítve vagyunk rájuk, ezért könnyen elsiklunk mellettük.
Olyan ez, mint amikor a Mátrixban Morpheus két pirulát ajánl fel Neónak. Ha a kéket veszi be, minden marad a régiben. Ha viszont a pirosat, akkor rálátást szerez a rendszer működésére. Ez a tudatosság persze sokszor a folyamatos diszkomfort állapota, de az embernek esélye lesz védekezni az őt ért hatások ellen.
Orsi: Annyira látványos, amikor kijön a gyerekekből a kétség azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit látnak. Ez nyilván egy hosszabb folyamat, de már egy alkalom is elég lehet ahhoz, hogy a jó kérdéseket kezdjék el feltenni.
Ilyen alkalomból viszont sok gyerek életében aggasztóan kevés van. A tapasztalatok szerint a családok egy részében és az iskolákban is tabu övezi a szexről való beszélgetést. Mi az oka annak, hogy Magyarországon a legtöbb iskolában a szexuális felvilágosítás még mindig egy megkésett, kínos anatómiai demonstráció, rosszabb esetben pedig egyáltalán nincs is?
Bogi: A 2012 óta érvényes Nemzeti alaptantervben mindössze néhány ponton említik a szexuális felvilágosítást. A gyerekek jóllétéről és az emberi jogokról amúgy is kevés szó esik az iskolában, a szexualitás ennek egy része. A fő fókusz a családi életre való nevelés, illetve biológiaórán beszélni kell a szexuális úton terjedő betegségekről, etikaórán valamennyit a párkapcsolatokról. Ugyanakkor egyre több politikai felszólalás van a különböző szexuális felvilágosító programok ellen, mint amilyen például a Melegség és Megismerés. A kormány retorikájában két dolog jelenik meg hangsúlyosan a szexuális oktatás kapcsán: a homofóbia és az abortuszellenesség.
Orsi: A radikalizálódó társadalmakban ugyanis politikai cél, hogy minél több gyerek szülessen. Ennek megvannak a történelmi előzményei, a szexuális felvilágosítás sohasem virágzott Magyarországon. Ezzel a politikai céllal azonban a nőket és a gyerekeket fosztjuk meg attól a joguktól, hogy tájékozott döntést hozhassanak a szexuális életükről és az azzal járó felelősségről. El kell mondani, hogy az óvszerhasználat mennyire fontos, hogy ne vegyék le suttyomban a srácok a gumit, hogy a lányoknak van választásuk, ha teherbe esnek. Amíg azonban a védőnők többek között azért kapják a fizetésüket, hogy megpróbálják a terhes nőket lebeszélni az abortuszról, addig ez nyilvánvalóan morális, egzisztenciális dilemmába fogja sodorni a lányokat, pedig ennek nem kéne így lennie.
Bogi: Minél kevesebb szó van ezekről a témákról az oktatásban, annál nagyobb tere van a propagandának. Azok a kamasz lányok is, akiknek sosem volt lehetőségük az abortuszról beszélgetni a suliban, tudni vélik, hogy ez egy borzasztóan nehéz döntés, és szörnyű lenne, ha át kéne esniük rajta. Ezt a tudást többnyire a médiából szerzik.
Rengeteg társadalmi-politikai vonatkozása van az emberi szexualitásnak, hiába tűnik sokak számára hálószobatitoknak. Ráadásul időről időre az emberi jogokat képviselni igyekvő civil szervezetek is a kormány célkeresztjébe kerülnek. Milyen fogadókészséget tapasztaltatok eddig az iskolák részéről? Mennyire voltak nyitottak arra, hogy foglalkozásokat tartsatok a diákoknak?
Bogi: A tanárok nagyon lelkesen vártak minket: nagyon akarták, hogy foglalkozzunk ezekkel a témákkal, mert pontosan érzékelik, hogy mennyire jelen van a diákok körében. Az iskolákban történik szexuális zaklatás és nemi erőszakra is van példa, amelynek egyik fő okaként az ENSZ is a pornót nevezi meg. A tanárok viszont egyre leterheltebbek, nőtt a kötelező óraszámuk, kevés terük van a szigorúan tantárgyakon kívüli témafeldolgozásra, problémamegoldásra. Még arra sincs idő, hogy kihagyjanak egy-egy órát, mert akkor mi lesz a tananyaggal, hogy fejezik be a tankönyvet az év vége előtt.
Orsi: A pedagógusok sokszor eszköztelennek is érzik magukat, hogy a pornóról beszélgessenek a diákokkal. Pedig a felnőttek és a mostani kamaszok bizonyos tekintetben nem képeznek teljesen másik generációt. A pedagógusok egy része is amerikai romantikus filmeken nőtt fel, és azt is látta, ahogyan eldurvulnak a videóklipek. Fontos hangsúlyozni, hogy a mai fiatalok nem egy teljesen izolált kultúrában nőnek fel, amit mi egyáltalán ne ismernénk. Persze lényeges, hogy a tanároknak legyen tudása a témában, illetve hogy ne érezzék magukat egyedül.
Hiánypótló kiadvány és képzési lehetőség
A Patent Egyesület munkatársai az iskolákban szerzett tapasztalataik alapján ingyenesen letölthető kézikönyvet állítottak össze, amely tanárok és más fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára foglalja össze többek között azt, hogy miként érdemes a pornóról beszélni a gyerekekkel. Az elméleti háttér tárgyalása mellett a kiadvány konkrét foglalkozásterveket is tartalmaz, amik segíthetik a pedagógusok munkáját.
Tanárok számára egynapos képzést is szervez az egyesület a kézikönyv kapcsán Szexuális felvilágosítás az egyenlő szexért címmel. A program célja, hogy a szakemberek számára eszközöket biztosítson a szexualitással kapcsolatos témák nyílt, őszinte, a gyerekek számára hasznos iskolai feldolgozásához.
A képzésen való részvétel regisztrációhoz kötött: 2019. július 7-ig lehet jelentkezni az alábbi linken található űrlap kitöltésével. A képzés időpontja: 2019. július 12. péntek, helyszíne a budapesti Közkincs Könyvtár, díja 4000 Ft.
Gyakran előfordul, hogy az olyan, elsőre rázósabbnak tűnő témáktól, mint a halál vagy a szex, inkább a felnőttek jönnek zavarba, így igyekeznek hamar elterelni a gyerekek kérdéseit. Ti mit tapasztaltok, mennyire nyílnak meg a fiatalok az iskolai foglalkozásokon?
Bogi: Mi általában azzal kezdjük az alkalmat, hogy a gyerekeket kérdezzük meg, mit gondolnak a szexről, milyen asszociációk jutnak eszükbe. Alapvetően nagyon hamar megnyílnak, persze sokszor nehéz megfogalmazniuk a gondolataikat, előfordul, hogy elpirulnak egy-egy kifejezés használatakor. De amint lehetőséget kapnak, nagyon jönnek belőlük a témák, abszolút van igényük a beszélgetésre.
Sokszor már abban is nagy erő rejlik, ha valakinek lesznek szavai egy helyzet leírására. Mik azok a dilemmák, amiket rendszeresen megosztanak veletek a kamaszok?
Orsi: Az egyik legelterjedtebb pornóaktus az anális szex. A lányoknál mindig feljön, hogy ezt kötelező-e csinálni, nagyon meg vannak ijedve. Ez alapján beszélgetni tudunk arról is, hogy a szexben úgy általában kell-e bármit is kötelezően csinálni. Az idősebb lányok sokszor kész tényként fogadják el, hogy bizonyos dolgokat meg kell tenniük egy fiúval, ha szexelni szeretnének, hogy mindez tulajdonképpen a párkapcsolat „ára”. A lányok sokszor nem is várják el a szextől, hogy az számukra is élvezetes és kielégítő legyen, nem ismerik például a csikló fontosságát. A férfiközpontú szexuális kultúrának megfelelően a fiúk igényeit helyezik a szex középpontjába még akkor is, ha ennek számukra fájdalmas vagy megalázó hozadékai vannak.
Bogi: A fiúk egyszerre fejeznek ki felháborodást a szexuális erőszakkal kapcsolatban, de közben a lányokat teszik felelőssé érte. Azt kérdezik, hogy a lányok miért hagyják, hogy a fiúk ilyesmiket megtegyenek velük, de azon már kevésbé gondolkodnak, hogy a fiúk vajon miért akarnak ilyesmiket. A fiúkat egyébként abszolút lehet érzékenyíteni a témában. Az például nagyon meg szokta érinteni őket, amikor arról beszélgetünk, hogy a pornóban szereplő nőkkel mi történik valójában a forgatáson, milyen nemi betegségeik vannak, mekkora szegénységben élnek.
Így lesznek a pornóban szereplő nőkből tárgyak helyett ismét emberek. Ezt gondolom, mindenképp érdemes észben tartani, ha valaki ilyen típusú tartalmakkal találkozik.
Bogi: Az is fontos, hogy a fiatalok hallgassanak a megérzéseikre: nem kell eltűrniük semmi olyat, ami fájdalmas, vagy ami undort vált ki belőlük. Ha valamitől rossz érzésük van, annak nyugodtan adjanak hangot. Persze a kortárs nyomás miatt ez nem könnyű.
Orsi: Ezen valamelyest segíthet, ha a kamaszok nemcsak bizalmi felnőttekkel, de egymás között is beszélnek ezekről a kérdésekről, egymást is támogatják, hiszen tök oké, hogy vannak dilemmáik. Mindenkinek vannak.
