Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gyerek szorongására sokszor még a legjobb szülők is rátesznek egy lapáttal. Mutatjuk, mi az, amit szülőként érdemes elkerülnöd.
A gyerek szorongása nem a szülő hibája, az viszont könnyen lehet, hogy egyes szülői gyakorlatok csak rátesznek egy lapáttal. Többször írtunk már róla a Díványon, hogy egyáltalán nem könnyű manapság gyereknek lenni, és hogy amerikai felmérések szerint halálra szorongják magukat a mai tinik. Ennek hátterében a digitális világtól kezdve a túlféltő nevelésen át a szülői stresszig sok minden állhat. A Washington Post családkutatással is foglalkozó újságírója, Karen Banes azokat a lehetőségeket vette sorra, amelyekkel szülőként hozzájárulhatunk a gyerekeink szorongásához.
Túlféltés
A gyerekek gyakran táplálják a szülők érzelmeit is: ha ők szoronganak, hajlamosak vagyunk mi is átvenni ezt. Izgulnak, mi is izgulunk. Amikor épp arra van szükségük, hogy erősek legyünk, kis receptoraikkal mégis megérzik, hogy legbelül nem vagyunk azok. Nehéz dolog ez, de kordában kell tartanunk az érzéseinket, hiszen a gyereknek arra van szüksége, hogy a szülő legyen az érzelmi bástyája, az, aki megérti, támogatja, és ha kell, tanácsot ad - írja Banes.
Túlzott támogatás
Mind szeretünk kiállni a gyerekünkért, de vannak helyzetek, amikor a gyereknek teszünk rosszat és csak fokozzuk a szorongását a túlzott támogatásunkkal. Ha elmesél egy problémát, ami a suliban történt, nyilván azonnal berohannál, hogy megoldd helyette, de Banes szerint nem ez a jó megoldás. Egyrészt azért nem, mert ha a gyerek bizalmasan elmondott valamit, nem túl jó ötlet azt azonnal kiteregetni, másrészt, ha berohansz azonnal a suliba, abból azt is érezheti, hogy nem hiszel abban, hogy meg tudja oldani a problémáit.
Ebben az esetben tehát először érdemes olyan megoldást találni, amelyet be tud építeni a saját kis eszköztárába, és nélküled is meg tudja oldani a problémát, máskor is. Természetesen van olyan helyzet is, amikor muszáj beavatkozni, erről itt írtunk bővebben.
Gyengeségeink kompenzálása
Becsúszott egy rossz jegy matekból? Futás a különtanárhoz! Ilyen és hasonló esetek számtalanszor felmerülnek a szülőkben, akik gyereknevelés közben hajlamosak túlzásokba esni, és közben - nyilván véletlenül - a negatívumokra koncentrálni. Izgulunk a gyerek bizonyítványa meg a jegyei miatt, holott a magabiztos felnőttek már megtanulták, hogy azt csinálják, amiben jók, ami meg nem erősségük, amiatt nem aggódnak. Vagy ha megtehetik, akkor valaki másra bízzák azokat a feladatokat, amikben nem tudnak jeleskedni.
A gyerekek viszont nem mindig tudják elkerülni azokat a területeket, amelyekben gyengébben teljesítenek, de ha az erősségeikre koncentrálunk, azzal erősítjük az önbizalmukat. Gondolj arra, hogy "a világ nagy része tanul matematikát, de elenyésző része lesz matematikus, fizikus".
Szóval ha a szülő sem görcsöl rá egy problémára, akkor a gyerek önbizalma is könnyebben visszatér. Még az is lehet, hogy javít matekból.
A túlhájpolás is ártalmas
Banes szerint fontos fókuszálni a gyerek erősségeire, de érdemes ezt is mértékkel csinálni, hiszen könnyű átesni a ló túloldalára. Előfordulhat ugyanis, hogy a túlzott megerősítés egy idő után nyomasztó elvárássá alakul, ami ismét csak szorongást szül a gyerekben. Dicsérjük meg, ha kitűnően teljesített, de a kitűnőség ne legyen elvárás, mert az hosszú távon nagy terhet jelent neki. A túlzott elvárások még egy magabiztos gyerekből is szorongást váltanak ki.
Családi értékrend
Egy jó szülő azon dolgozik, hogy “rendes gyereket” neveljen, hogy átadjon egy értékrendet, amihez a gyerek tud kapcsolódni. De miközben ezt az értékrendet átadjuk, érdemes arra is figyelni, hogy még véletlenül se teremtsünk olyan légkört, amelyben a gyerek nem meri elmondani, ha hibázott. Például lehet, hogy látott már pornót, de nem meri bevallani, mert tart a szülői ítélettől. Pedig sokkal rosszabb, ha szorong attól, hogy otthon elmeséljen dolgokat.
Cziglán Karolina pszichológus, aki éveken át írt a Díványra, egy korábbi cikkében kifejtette, hogy a gyerekünk akkor lesz megbízható, ha előbb megbízunk benne. Az a gyerek, aki érzi, hogy a szülei rettegnek attól, hogy a legkisebb felelősséget is a kezébe adják, és kifejezik, hogy azért nem lehet, mert linknek, mert kelekótyának tartják, sosem lesz megbízható.
A problémák elrejtése
Minden szülő szeretné megvédeni a gyerekét a szorongástól, főleg úgy, hogy a felnőttes problémákról igyekszik nem szólni. Az anyagi, párkapcsolati problémák nem a gyerekre tartoznak, jobb, ha nem is tudnak róla a gyerekek - gondolja sok szülő. Csakhogy a gyerekek mindent megéreznek és észrevesznek, még akkor is, ha nem értik még meg a teljes történetet.
Na jó, de felnőtt emberként mégsem tehetjük a gyerek vállára a terheinket, nem? Nem, de attól még lehetünk velük őszinték, és a saját szintjükön elmondhatjuk nekik az érzéseinket. Nem mindegy az sem, hogy mi, felnőttek hogyan kezeljük a szorongásaikat, hiszen a gyerekeink nagy valószínűséggel a nálunk látott megoldási stratégiákat fogják lemásolni.
Ami azonban biztos, hogy tökéletes szülők nincsenek, a jó szülőség titka nem abban rejlik, hogy milyen gyereknevelési módszert használsz, hanem abban, hogy mennyire vagy tisztában saját magaddal, mondta korábban a Díványnak Cziglán Karolina pszichológus. Szerinte a gyerekkel való kapcsolatunk nem azon múlik, hogy hogyan reagálunk, amikor földhöz vágja magát a boltban, hanem azon, hogy mennyire fogadjuk el őt.
