Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A fejtetű és a rüh nem csak a szegények és a koszosak betegsége, simán elkaphatjuk mi is, a gyerek is meg a nagyi is bármikor, de a dánoknál és a svédeknél is magasak a fertőzöttségi arányok. Kisokosunkból kiderül, mit tehetsz ellene.
Vannak betegségek, amiket valamiért az igénytelenséggel, kosszal, elmaradottsággal azonosítunk - amíg meg nem kapja őket a naponta mosdatott gyerek a magánoviban. Némelyik kifejezetten szitokszóként honosult meg a magyar nyelvben: a „tetves” és a „rühes” nem kifejezetten dicséret. Pedig ezek csupán fertőző betegségek. Akkor hogy is van ez? Lehet, hogy a rüh nem kizárólag a kóbor kutyák betegsége és tetű sem csak a cigánysoron tenyészik? Mik ezek a kis lények, hogyan fertőznek és mit tegyünk ellenük? Tetű- és rüh-kisokosunk következik.
Segítség, nagymama rühes lett!
Ismeretségi körünkben néhány évvel ezelőtt egy nagymama, egy igazi, jól ápolt, kifogástalanul viselkedő budai úrinő kapta el a rühöt. Az unokák persze rögtön karanténba kerültek, így ők végül nem kapták el a fertőzést. Nemrég pedig az RTL-klub szerint a Margit-kórház egyik osztályán ütötte fel a fejét a fertőzés. Valóban ekkora szenzáció a rüh, vagy egyszerűen csak túl sok előítélet tapad szegény atkához? Egyáltalán, mi az a rüh?
A rühesség (orvosi nevén scabies) egy bőrbetegség, amelyet a rühatka nevű kis rovar okoz. A fertőzés közvetlen érintkezéssel terjed emberről emberre, vagyis ha hozzáérsz, neadjisten megölelsz egy rühösségben szenvedőt, akkor lehet elkapni. A ruhák, tárgyak, ágyneműk kevéssé hatékonyan terjesztik őket, mivel az atka nem él sokáig és a mosástól elpusztul, de azért kisebb hatékonysággal közösen használt tárgyak is átvihetik. Ez azt jelenti, hogy gyerekközösségekben például igen ügyesen terjed.
A fertőzés során a bőrre kerülő atka a bőr legfelső rétegébe fúrja be magát, és a nőstény atka petéket rak az így fúrt „alagútba”. Ide rakja a petéit és innen másznak ki a kikelő lárvák. Ebből a szegény páciens semmit sem lát, mert a rühatka 0.3 mm méretű, a lárvák még kisebbek. A rühösség fő tünete a viszketés: a bőrünk ezzel reagál a benne mászkáló kis izékre. A kínzó viszketés főként éjszaka jelentkezik. Emellett apró, piros kiütések is megjelenhetnek a bőrön, és jellegzetesek a vakarásnyomok, mivel a viszketés miatt szinte mindenki vakaródzik. A bőrgyógyász nagyítóval vizsgálva a bőrt, a kiütések, vakarásnyomok és a kis járatok alapján ismeri fel a betegséget.
Ha rühösség jelenik meg a családban, értelemszerűen érdemes a ruhákat, ágyneműket 60 fokon kimosni (ez elég ahhoz, hogy elpusztuljon az atka). Az érintett személyt, és megelőzésképpen a családtagokat is érdemes lekezelni rüh-ellenes oldattal. Itthon két ilyen szer létezik, a leggyakrabban a Novascabin oldatot használják: ezzel az egész testet be kell kenni fürdés után, majd adott időközönként ismételni, fertőzés esetén összesen hatszor, megelőzésre kevesebb ismétlés is elég lehet. A másik az Infectoscab kenőcs, ezzel két alkalom kezelés is elég. A fenti szerek csupán annyit tesznek, hogy megölik az atkákat. A viszketést nem enyhítik, ezért ha az nagyon kibírhatatlan, tüneti szereket javasolhat a bőrgyógyász ellene – különösen, mivel a viszketés az atkamentesítést követően még hetekig is fennállhat.
A rüh a közhiedelemmel ellentétben nem az ápolatlanság szimbóluma: a rühatkát megfelelő testi higiénia mellett is el lehet kapni. Gyermekintézményekben, felnőtt közösségekben is könnyen terjed, de tömegközlekedési eszközön is kaphatunk rühöt. Szerencsére bár kellemetlen, de a fenti szerekkel jól gyógyítható betegségről van szó.
Fejtetű az oviban? Simán!
A gyerekközösségek másik kedvenc háziállata a fejtetű. Magyarországon három tetűfaj él: a fejtetű, a ruhatetű és a lapostetű, közülük a fejtetű a leggyakoribb. A fej- és a ruhatetű csupán életmódjában tér el, utóbbi ritkább, és ennek örülünk, mert a ruhatetű betegségeket is terjeszt (a kiütéses tífuszt). A fejtetű nem terjeszt más emberi betegséget, csak saját magát.
A rühvel ellentétben a fejtetű legalább látszik: a felnőtt tetvek 1-3 mm nagyságúak, míg a serkék 0,5-1 mm-esek. A fejtetvek vérszívás útján táplálkoznak, ezzel allergiás bőrreakciót okoznak, ami pedig viszket.
A fejtetvesség könnyen terjed emberről emberre a fejek összedugásával. Megoszlik a szakemberek véleménye az egyéb terjedési módokat illetően: egyesek szerint fésűk, hajkefék, sapkák, széktámlák, törölközők, és egyéb, a hajunkkal érintkező tárgyak is átvihetik, míg mások szerint ez elhanyagolható mértékű. A tetvesség megelőzésére szófogadó gyerekek esetében a legjobb, ha rávesszük a gyereket, hogy ne hajoljon túl közel az osztálytársaihoz; és természetesen a rendszeres védőnői szűrés és a fertőző személy azonnali kezelése is hatékony.
Kezelése tetűellenes szerekkel történik, amelyek peszticid és/vagy d-fenotrin hatóanyagot tartalmaznak. Több ilyen szer is van forgalomban, ezek főként hajszeszek, amelyek már egyszeri bedörzsölés során kifejtik hatásukat és egy ideig a visszafertőzés ellen is védenek. Fontos, hogy mindig tartsuk be a kezelési útmutatót és/vagy az orvos utasítását, mert az egyes szerek használata, hatóideje, esetleges ismételhetősége különböző lehet.
A tetűirtó hajszeszek mellett számos népi és alternatív módszer is létezik tetvesség ellen (ecet, olaj), hatékonyságukról megoszlanak a vélemények. Viszonylag új technológia a meleg levegős irtás, amely a célra alkalmas készülékkel történik, itt a meleg levegő pusztítja el a tetveket és serkéket. Hatékony a kopaszra borotválás is, csak hát az ember azért ezt igyekszik elkerülni az ötéves copfos kislányok esetében.
Bár a fejtetű terjedését elősegítik a rossz higiénés körülmények, a rendesen tisztálkodó ember is könnyen elkaphatja. Jellemzően óvodák és iskolák betegsége, a 4-10 éves korosztályban gyakori. Az USÁ-ban évente 6-12 millió embert kezelnek fejtetűvel, de más civilizált országokban (Dánia, Svédország) is magasak a fertőzöttségi arányok. Hazánkban a gyerekek 1-3 százaléka fertőzött.
