A gyermekkori iskolai szekálás a lányok esetében ugyanolyan hosszú távú, pszichológiai traumát okozhat, mint a komoly fizikai vagy szexuális erőszak – derült ki egy új tudományos felmérésből.
A 480 egyetemi tanuló bevonásával készült tanulmány szerint a kortárs szekálás - akár az óvodáskorban elszenvedett esetek - káros hatása akár évekkel későbbre is kihathat, negatívan befolyásolva az áldozatok fiatal felnőttkori mentális egészségét.
A résztvevő diákok esetében a bántalmazások különféle formájának hatásait vizsgálták – beleértve a netes bántalmazásokat, a lopást, szexuális zaklatást és a kortárs bántalmazást – a felmérésben résztvevő egyetemisták születésétől 17 éves korukig. Ezen kívül megfigyelték a depresszióra, szorongásra és a poszttraumás stressz zavarra (PTSD) utaló jeleket is.
A Social Psychology of Education szaklapban megjelent tanulmány szerint azok a tanulók, akik gyerekként átestek hasonló bántalmazáson, sokkal komolyabb mentális egészségügyi problémákkal küszködtek, mint az ilyesmit soha nem tapasztaló kortársaik - ami önmagában persze nem meglepő. A tanulmányt Dorothy Espelage, pedagógiai szakpszichológus vezetésével zajlott, aki az amerikai Illinois Egyetem mellett a Floridai Egyetem professzora, valamint a gyerekkori bántalmazások, a szexuális erőszak, a homofóbia és a kortárs bántalmazás területeinek elismert szaktekintélye.
A résztvevő egyetemisták körében a PTSD (poszttraumás stressz zavar) tüneteinek legerősebb kiváltó oka a gyermekkorban elszenvedett kortárs szekálás volt, melyeket olyan további traumák tetéztek, mint a közösségi erőszak vagy a tanárok által való megalázás – derült ki az Espelage által vezetett tanulmányból. A felmérés arra is egyértelműen rávilágított, hogy a lányok sokszor a fiú kortársaiknál is komolyabb érzelmi sérülésektől szenvedtek, melyek magasabb szintű depresszióban, PTSD tünetekben és szorongásban nyilvánultak meg.
„A kutatásból kiderült, hogy az egyetemisták jelenlegi pszichológiai zavarai minden valószínűség szerint a gyermekkorban megtapasztalt bántalmazások következményei” – mondja Espelage. A tanulmány eredményei alapján azok a diákok, akik korábban már átestek legalább egy személyes inzultuson, sokkal nagyobb eséllyel lettek újra bántalmazás áldozatai, illetve alakult ki náluk PTSD.
A kutatók szerint fontos, hogy az egyetemi mentális egészségügyi központokban dolgozó orvosok tisztában legyenek vele, hogy a hozzájuk forduló diákoknak minden bizonnyal több hasonló traumában volt már részük, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mi több, javasolják, hogy ezeket az információkat összegyűjtve próbálják meg kiszűrni a veszélyeztetett diákokat.
A kritikus első lépés az lenne, hogy a diákokat megfigyelő gyakorló orvosok számára továbbképzést biztosítsanak a gyerekkori szekálás hosszú távú hatásaival kapcsolatos kutatások legfrissebb eredményeiről – javasolja Espelage és csapata. Szintén cél az egyetemek szexuális bántalmazást megelőző programjainak kiterjesztése annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljanak olyan további traumatikus események, mint a gyermekek zaklatása és a családon belüli erőszak.
A kutatócsapat szerint a legjobb megoldás olyan támogató közösségi programok kiépítése a diákok számára, melyek hatékonyan segítik őket megbirkózni a bántalmazások érzelmi hatásaival, illetve hasonló lelki traumákkal.
„Orvosok és iskolai vezetők közös ügye, hogy minden erejükkel azon legyenek, hogy olyan programokat fejlesszenek ki, melyek támogatják a korábban ilyen kortársaktól érkező zaklatást elszenvedő diákok lelki fejlődését az egyetemi éveik során – mondja Espelage. – Ez csakis egy olyan környezetben megvalósítható, ahol diákok és tanárok egymást segítő környezetben létezhetnek nap mint nap.”
