A folyamatos számonkérés és az eszetlen bifláztatás időpocsékolás. Javítani akarok ezen - írja nyílt levelében az amerikai elnök.
Különös dolgok történnek Amerikában. Az elnök nyílt levélben fordul a szülőkhöz és a tanárokhoz, amelyben a véleményüket és a segítségüket kéri, hogy együtt tegyék jobbá az oktatási rendszert. Mindeközben a jelenlegi, szerinte nem túl szerencsés és hatékony rendszer létezéséért felelősséget is vállal. Leírja, hogy bár nyilvánvalóan alapvetően jószándékú intézkedések és lépések során alakult ki a mostani helyzet, mégis kénytelen elismerni, hogy változtatásokra van szükség.
"Egyszerű a kérdés. Ha a gyereknek több szabadideje lenne az iskolában, mit szeretne, mihez kezdjen vele? Ha ön is olyan, mint a legtöbb szülő, akkor gyanítom, hogy amit szeretne a több időben, az nem még több központosított felmérés. Én legalábbis biztos nem ezt kívánnám a lányaimnak. Hiszek abban, hogy a nem túlzásba vitt, okos, fontos felmérések segítenek abban, hogy megmérjük, hogyan teljesít egy gyerek az iskolában. - fogalmaz az elnök"
Ugyanakkor bizonyos iskolatípusokban az átlagos gyerek az érettségiig 112 darab különféle felmérést és tesztet tölt ki. Mint szülő - írja az elnök - szeretném tudni, hogy teljesít a gyerekem az iskolában, és szeretném, hogy ezt a tanárai is tudják. Mint elnök viszont azt akarom, hogy valamennyien, akik ezért felelősek vagyunk, tegyünk azért, hogy minden gyerek, mindenhol azt tanulhassa meg, amire szüksége van arra, hogy sikeres lehessen - teszi hozzá Obama.
"Amikor visszagondolok azokra a remek tanárokra, akik fontos hatással voltak az életemre, nem arra emlékszem, hogyan készítettek fel a központi felmérésekre. Arra emlékszem, hogyan tanítottak hinni önmagamban. Érdeklődni a világ iránt. Saját magamnak felelősséget vállalni a tanulásért, hogy elérhessem a képességeim által lehetővé tett maximumot. A világ olyan dolgaira nyitottak ablakot, amelyek létezéséről sosem gondolkodtam korábban.
Ezek nem olyan dolgok, amelyeket egyszerűen meg lehet mérni a megfelelő rubrikák beikszelésével. Levelek, e-mailek és országszerte folytatott beszélgetések során hallok a szülők aggodalmáról, akik attól félnek, a túl sok számonkérés éppen azt akadályozza meg, hogy a gyerekek az életben legfontosabb leckéket tanulhassák meg. Hallok tanárokról, akiken akkora a nyomás, hogy felkészítsék a gyerekeket a tesztekre, ami már elveszi a tanítás és a tanulás örömét a tanároktól és a gyerekektől egyaránt. Javítani akarok ezen.
Megkértem az Oktatásért felelős minisztériumot, hogy az államokkal és a tankerületekkel együttműködve kezdjenek intenzív munkába, hogy biztos legyen, hogy minden teszt, írásos számonkérés, amit elvégeznek, megfelel három egyszerű kritériumnak.
Ezek:
- Először is: a gyerek csak olyan felmérést írjon meg, amit érdemes megírni - a teszt minősége legyen jó, az instrukciók érthetőek és azt a célt szolgálja, hogy senki ne maradjon le. A megfelelő felmérés azokkal a témákkal és képességekkel áll kapcsolatban, amit a gyerek éppen tanul, és éppen olyan komplex munkát igényel, mint amit a hatékony órai munka során, vagy éppen a való életben végezni kell. A felmérésnek hasznos információt kell szolgáltatnia, és fejlesztenie kell a gyerek kritikus gondolkodását, hogy a tanulók akkor is fejlődhessenek, amikor kitöltik ezeket. A felmérésnek olyan visszajelzést kell adnia, amely lehetővé teszi a tanuló, a szülő és az tanár részére, hogy szükség esetén segítő, aktív módon további támogatást kaphasson, akinek erre szüksége van. A felmérésnek segítenie kell abban is, hogy a vezetők dönthessenek a források és támogatás célpontjairól. Csak akkor szabadna felmérést iratni, ha az megfelel ezeknek a céloknak. Egyetlen sztenderdizált tesznek sem lehet célja kizárólag az oktatás értékelése.
- Másodszor is: a számonkérés ne vegyen el túl sok időt az órákból, és ne szorítsa ki a tanítást és a tanulást. Bár az államok hatáskörébe tartozik, milyen egyensúlyt tartanak helyesnek az oktatás és a számokérés között, azt javasoljuk, hogy a sztenderdizált számonkérésre legfeljebb az idő két százalékát fordítsák. Ha egy iskola túllépi ezt, a szülőket hivatalosan értesíteni kell erről, és akciótervet kell kidolgozni - és azt nyilvánosságra hozni - hogyan jutnak el a szükségtelen felmérések elhagyásáig. A "drill and kill" (egyetlen készség vagy anyagrészlet kimerítő erőltetése) tesztmetódust teljesen fel kell számolni, ez az oktatás idejének legnagyobb elpocsékolása.
- Harmadszor pedig, a teszt csak egyetlen információforrás legyen, ami mellett az órákon folyó munkát, a kutatások eredményeit és számos más tényezőt figyelembe vegyünk, amelyek együtt adnak képet egy gyerek vagy egy iskola teljesítményéről. A számonkérés fontos információt ad a tanulók teljesítményéről, de egyetlen felmérés sem képezheti kizárólagosan a tanulót, a tanítókat vagy az iskolákat érintő döntések alapját. Az olyan forrásból származó információk, mint az iskolai feladatok, portfóliók, projektek segítenek mérni a tanulók előrehaladását. Emellett az olyan tényezők, mint a krónikus hiányzás jelensége, a tanulókra kiterjedő kutatások, a fegyelmezési eszközök mutatói és az iskolai hangulat segítenek megértenünk a tanulók igényeit, és azt, hogyan teljesítenek az iskolák.
Egy, a közelmúltban napvilágot látott jelentés - amelyet az USA legnagyobb állami iskolarendszereit összefogó szövetség készített - rávilágít arra, hogy számos módon képesek vagyunk csökkenteni a redundáns és koordinálatlanul végrehajtott felmérések mennyiségét, amivel tanulásra, tanításra fordítható idő szabadul fel.
Együtt fogunk dolgozni az államokkal, tankerületekkel, tanárokkal s szülőkkel, hogy biztosak lehessünk benne, hogy az általam korábban felvázolt elvek az ország minden osztálytermében érvényre jutnak, és együtt készítjük fel a gyerekeinket egy sikeres életre."
