A 18 éves fiú három éven át gondoskodott arról, hogy izombeteg barátja egy napot se hiányozzon a suliból.
Ön mit szólna, ha a gyereke minden reggel a hátán vinné be a járásképtelen osztálytársát az iskolába? Van, aki ezt megteszi, na nem Magyarországon, hanem Kínában. A másik lehetőség az lenne, hogy a mozgáskorlátozott fiú egyáltalán nem jár iskolába.
Kína legcsodálatosabb diákjának kiáltottak ki egy 18 éves középiskolást, álljon itt a neve is: Xie Xu. A fiú nem akármilyen áldozatot vállalt: három éven keresztül a hátán vitte az iskolába a barátját, aki egy izombetegségtől szenved, ezért nem tud járni. A fiúk ez alatt az idő alatt egy napot sem mulasztottak az iskolából.
A történet azonban hamarosan fordulatot vesz: Xie és Zhang különböző iskolákba felvételiznek, így alighanem többet nem utaznak együtt. Arról nem szól az Independent cikke, hogy ez után Zhang hogyan oldja meg az iskolába járást.
Gondolkodjunk el egy kicsit, hogy mi az a szituáció, ami ilyen megoldást követel. Ez a sztori ugyanis nem csak a tinédzser fiúk barátságára és Xie önfeláldozására mutat rá, hanem arra is, hogy mekkora szakadék tátong Kínában a fogyatékkal élők jogai, és azok gyakorlati megvalósulása között. A világ egyik legnagyobb és leggyorsabban bővülő gazdaságával rendelkező országában jelenleg 243 ezer tanköteles korú, fogyatékossággal élő gyerek nem jár iskolába – talán mert nincs olyan barátjuk, mint Xie.
