A gyerekek nyelvi integrációja remekül halad, az üzletre pedig végre kitehettük a nyitvatartás-táblát. Fél év.
Csaknem hat hónap telt el azóta, hogy négy gyerekkel bevágódtunk az autóba, és főképp kalandvágy miatt, nem mellesleg a magyar oktatási rendszer, politikai helyzet és közhangulat miatt Németországba költöztünk szerencsét próbálni. A rengeteg támogatás és szurkolás mellett döbbenetes mennyiségű utálkozással, sőt, fenyegetőzéssel is szembesülnünk kellett, sokan nem jósoltak nekünk semmi jót - ehhez képest azt kell, hogy mondjam, még mindig nem készülünk visszamenni, sőt! A gyerekek is jól érzik itt magukat, sikerélményük van az iskolában.
A három nagyobb gyerek
Bendegúz (15 éves): Az általános iskolában eddig csak angol nyelvet tanult, majd, amikor eldöntöttük, hogy Németországba költözünk, elvégzett egy gyorstalpaló német nyelvtanfolyamot.
Botond (13,5 éves): Az első osztályt német nemzetiségi tagozaton kezdte, hat évig tanulta a nyelvet. Iskolaváltás miatt viszont volt, hogy elölről kellett kezdenie a könyvet, amiből előző évben tanult.
Rozi (11,5 éves): Két év angol van a háta mögött, német szókincse hat hónapja még kifulladt az Elefantnál.
A nyelvi előkészítő mellett két hónap elteltével fokozatosan elkezdődött az integrálás normál német nyelvű osztályba. Ez azt jelenti, hogy a bevándorló gyerekek a nyelvi órák mellett egyre több órára ülnek be abba az osztályba, ahol majd valósan folytatják a tanulmányaikat. A tanárokkal úgy egyeztünk meg, hogy a két fiú évismétléssel kezd, vagyis Bendegúz a hetedik osztályban, Botond pedig hatodikban. Rozi nem halasztott, ő most az ötödikesekhez jár angolra és matematikára.
Bendegúz az angol mellett a földrajzot vette fel plusz tantárgyként, míg Botond a nyelvi előnyét kihasználva alaposan elhúzott: angolt, fizikát, matematikát és biológiát is németül tanul már, ráadásul kimagasló eredménnyel. Három hónap alatt hozta be két éves angol lemaradását úgy, hogy korábban főképp a számítógépes játékokból szerzett valamennyi alapot. Nyelvérzéke annyira jó, hogy javasolták neki a francia órákat is, ami az iskolában fakultatív jellegű. Mivel a matematika ismétlésekből áll neki, azt keni-vágja, így több ideje marad a biológiára, ami viszont újdonság számára.
A nyelvi előkészítő jelenleg két csoportból áll, kezdőkből és haladókból, Bendegúz és Rozi a kezdőbe került, Botondot hamar áttették a haladók közé. Nagyobbik fiamnak nagy lökést adott a költözést megelőző gyorstalpaló tanfolyam, ő is szépen halad a tanulásban. Nem aggódunk a továbbtanulása miatt sem, de ha a nyelvi hátrányok miatt valóban nem jutna be felsőoktatási intézménybe, akkor sem esünk kétségbe. Németországban egy szép szakmával a kezében az ember még mindig jobban érvényesül és többet keres, mint Magyarországon akár több diplomával. Lányom gyakran hajlamos elveszni a nyelvtani szabályokban, a ragozás nem az erőssége beszédben, de igyekszik, szorgalmas és lelkiismeretes, ráadásul neki bőven van ideje elsajátítania a nyelvet.
Az iskolában a bevándorló gyerekek elosztása arányos, egy osztályban általában ketten vannak. A német kiskölkök befogadóak és segítőkészek, egyből odamentek az enyémekhez, és felajánlották a segítségüket. Sokan megjegyzik, mennyire szép nyelv a magyar, ezek meg büszkén újságolják itthon.
A nyelvi előkészítőben a bevándorló gyerekek egymás kultúrájával is megismerkednek, valamelyik órán magyar dalt tanultak például. A csoport egyébként nagyon összetartó és szoros barátságok kötődtek már, Rozi egy lengyel kislánnyal van együtt reggeltől estig, aki már többször aludt nálunk. A közös nyelv természetesen a német, úgyhogy, amikor Angelika nálunk van, a srácok általában egymás között is németül beszélnek. Sok kifejezés használata általános lett itthon is, de az biztos, hogy családon belül soha nem fogunk áttérni a német nyelvre.
Ettől függetlenül persze igyekszünk asszimilálódni, bár még kultúrházas rendezvényeken nem vettünk részt, utcai Halloween-partin és felvonuláson igen, hogy minél többet legyünk német közösségben. Freitalban sok magyar él, így igen megörültünk annak, hogy nemrégiben nyílt egy magyar étterem a városban, úgy gondoltuk, az majd egy központi helye lesz földijeinknek. A meghirdetett Mikulás-esten viszont rajtunk kívül csak két magyar család jelent meg, szóval nem nagyon jellemző, hogy a magyarok ismerkedés céljából magyarok közé menjenek.
Persze van ezzel kapcsolatban pozitív élményünk is, férjemet egy parkolóban szólította le egy magyar családapa, akivel azóta haverkodnak, engem meg az utcán csípett el anyuka, és azóta tartjuk a kapcsolatot.
Időközben férjem GmbH-t alapított (ez a magyar Kft-nek felel meg), így végre ki tudta ragasztani az üzlet ajtajára a nyitvatartási időt jelző táblát is - startoltunk! A siker persze nem garantált, de azt beszéltük, bármi is lesz, bárhogyan alakul, inkább itt döglünk éhen, mint egy olyan helyen, ahol a földön fekvőbe még bele is rúg az állam.
