Berágtam. De nagyon. Tele van a talpam azokkal a bunkókkal, akik nap mint nap veszélyeztetik a gyerekeim életét, míg a kocsiban ülünk. Hát nem látja a paraszt a kisgyerekes matricát a hátsó ablakban? Nem lát semmit.
Olvasónk, hurráirma véleménye következik. Figyelem! Az írás erősen szubjektív, és tele van spekulációval, meg prekoncepciókkal. Ebben az írásban a szerző nem járt utána, ki is vezette valóban a szóban forgó gépjárműveket. Pedig megérdemelnék.
Nem tudom, jártatok-e mostanában az M7-esen. Jellemzően ugye dugó van, egyik nap le, másik nap fel. Elképesztő mennyiségű autó ömlik az úton, mintha Kolozsvártól Siófokig mindenki egy irányba haladna. Ha mindez kulturált formában zajlana, nem is lenne baj: 110-zel éppúgy leérünk, mint máskor, a lángos nem fogy el, a csajok is csak barnábbak lesznek a plázson. Valahogy kétlem, hogy valakinek mondjuk rettentő fontos tárgyalása kezdődne péntek délután 5-kor a Beach House-on, vagy hogy mindenáron Siófokra akarna menni szülni Budapestről.
Akkor mi a francnak rohan?!
120-as tempóban próbálok haladni
Vannak, akik fontosabbak a többieknél. Ők azok, akiknek nem számít a sebességhatár, sem a záróvonal, tojnak a szabályokra, a többi közlekedőre, nekik mindenképpen lent kell lenniük a panellakásból a Balaton partján 45 perc alatt. Akkor is, ha amúgy áll a sor.
A Kivételezettek (legalábbis ők így hívják magukat) autója ugyanolyan arrogáns, mint ők, és szerencséjükre a csillogó aláfestés nem árulkodik arról, hogy a nagyképű tulaj két hónapja csúszik a lízingdíjjal (mert annyira azért nem nagy csávó, hogy pénze meg rendes munkája is legyen).
És olvasni sem tud, meg jeleket értelmezni, holott ott van az autóm hátulján, hogy gyereket viszek.Ergo nem kéne negyven centire tolni a lökhárítóját az enyémhez, hogy húzzak a szélső sávba, sem a két sáv közötti elválasztón nyomulnia csak azért, mert valaki tartja előzés közben a 135-öt akkor is, ha éppen nincs előtte senki és mondjuk mehetne 180-nal is. Én is mehetnék, de valahogy gyerekkel a hátsó ülésen nincs erre indíttatásom. Csak nézem ezeket az elszabadult királyfikat, és próbálok úgy vezetni 120 kilométert, hogy ne jöjjön nekem senki nagy lelkesedésében.
Itt van néhány tapasztalatom.
Audi kupé: próbál lenyomni
A surranó. Agyilag is arrafelé jár, ő az, aki addig tolja a szerencsétlen Opel Merivát, amíg az felpörög 150-re és kifulladva húz be a kamion elé, hogy ott aztán csendes fohászkodással rendezze szívverését. Az Audis ezalatt nem érzi cikinek, hogy jóval kategóriája alatt harcol, pedig egy V8-assal lenyomni egy Opelt olyan, mintha a homokozóba belépve a kilencéves felképelne egy négyéves kislányt.
BMW X5: xenonra megnyílik az út
Olyan, mint egy felcsinált pitbull. A BMW SUV-jának vezetője biztos abban, hogy ha elég xenont küld az előtte haladó szemébe, akkor mintegy mózesi igére megnyílik előtte a sima út az aligai pizzázóba. Bár ez a gondolat, pláne ekkora forgalomban, percenként többször is megdőlni látszik, a küldetéstudattal bíró X5-öst vezető jó hittérítőként nem adja fel.
Mercedes SLK: peckesen kicsap jobbra
Neki nem probléma, ha valaki halad előtte, peckesen kicsap jobbra, gázt ad, aztán ráfékezve még épp' befér a lovasszállító előtt a belső sávba, hogy ott folytassa diadalmenetét, bár ezt anno Stuttgartban valahogy nem így képzelték el. Előttük ugyanis ott lebegett Johannes Wünschhalter, a sarki hentes képe, aki két dagadó levágása közben említhette a nála reggeliző Mercedes-dizájnereknek koncepcióját egy olyan autóról, ami kellőképpen lapos, gyors és befér hátra a vágott marhalábszár. A 45 éves, kopaszodó, 150 kilós Wünschhalter úr fotója aztán ott lógott a dizájnerek falára celluxozva, hogy sose felejtsék, ki a célcsoport. Az SLK-t az M7-esen délnek toló életcsászára pedig mindezt nem is sejti.
Ford Mondeo: még az autó épsége sem számít
A céges autók királya. A cégest lehet tolni, mert a menedzsergyerek maga nem vesz új féktárcsát. Dübörgő tempóban azt sem veszi észre, hogy nője Lepsénynél sírva könyörög majd egy gyors hányáspauzáért. Ő gyakorlatilag a legfelelőtlenebb vezető, hiszen neki még a saját autójának épsége sem számít, és mivel ő maga szent és sérthetetlen, felelőtlensége könnyedén torkollhat balesetbe. Persze nem az övébe, hanem a mögötte kényszerfékező-megzavarodó autósokéba, amit ő aztán észre sem vesz, csak kiszáll Szántódnál, és azt hiszi, neki majd nem kell sorbaállnia, ha itt akar lazannyét enni.
Renault Mégane: erős vagyok, anya?
A kis mérges. Mert szeretett volna ő nagyobb, erősebb autót, de nem futotta, ezt meg annyira azért csak meg lehet pörgetni, hogy a sűrű autófolyamban haladó Skodát lenyomja a jobb szélre. És olyankor a Renault vezetője boldog, elégedett, szerinte helyreállt az equillibrum a világban. 'Erős vagyok, mi, Anya?'- kacsint az asszonyra, aki meg inkább hallgat, mintsem hogy megemlítse a Skoda hátsó ülésén alvó babát, akinek az életét éppen az imént veszélyeztették azzal az idióta és teljesen fölösleges manőverrel.
Mert erről szól az egész
Hidd el, nem érsz le annyival gyorsabban, hogy megérje kockáztatni egy ember, pláne egy gyerek életét. Úgyhogy ha lehet, legközelebb, kérlek lassíts, ha meglátod a hátsó ablakomon a piros szélű háromszöget. Azt jelenti, gyerek a kocsiban. (Fékezz, te barom.)
