Fürcsi után jöhet a kajcsi, Anya meg hülyét kap. Avagy miért is kell egy kisbabához gügyögve beszélni? Babanapló.
Alapvetően másképp beszélünk a gyerekekhez, mint a felnőtekhez. Ez rendben is van, de mi van, ha ez a másként már-már vérciki? Avagy hogyan lesz a csirkepaprikás csiripöri? Kicsi Lány már tudja.
Kiosztott a férj, mert azt mondtam a gyereknek, hogy husimusi
Így leírva valóban hülyén hangzik, de szóban nem tudtam szebben megfogalmazni azt, hogy a büdös kölyke úgy beletaposott a hasamba, hogy azt hittem, kinyomja belőlem a szuszt. Erre mondtam azt, hogy ,,ne lépj már bele anya husimusijába." Mondhattam volna azt is, hogy anya hájába, de az csak nem hangzik jól. Különben is, Kicsi Lány még szépnek lát, minek kezdjem már most a fogynom kellene dumát. Mondogatja majd ő eleget kamaszkorától. Van olyan nő, aki nem akar mindig hízni vagy fogyni?
Bár a megrovás rosszul esett, azért jogos volt
Még várandósan megfogadtam, hogy nem gügyögök a gyerekhez, nem vállalok közösséget vele mindenben, azaz nem lesz hasmenésünk, kiütésünk, nem hányunk, nem vagyunk lázasak, nem száraz a bőrünk. Nem alszunk, hanem alszik. Mondjuk ez utóbbi inkább többes szám első személyben igaz, mert ha ő nem szundít, akkor én sem. S valóban tartottam a fogadalmat, sőt, bevallom, kicsit idegesít is, amikor megjegyzik, hogy jé, mennyit nőttetek. Hány hónaposak is vagytok? Ilyenkor mindig kedvem lenne azt válaszolni, hogy én továbbra is 165 centi vagyok és ennél több már nem is leszek, csak kevesebb, ha utolér a csontritkulás, és 404 hónaposak vagyunk. Ebből Kicsi Lány visz tízet, a maradék 394 mind az enyém.
Gagyog a külvilág
S ha már én nem lettem infantilis, azok lesznek a környezetemben élők, ha gyerekről van szó. Ők ugyanis előszeretettel kérdezik, hogy van az uncsi (az unoka) és ha meglátogatnak minket, majdnem mindig hoznak neki ajcsit, azaz ajándékot. Más folyamatosan keresi a sluszit (slusszkulcsot) és ha ez megvan, mehetnek a strandra fürcsizni (fürdeni) a gyerekkel. Ehhez persze anya (én) becsomagolom a fürdőrucit (fürdőruhát, ami egy úszópelenka, de így jobban hangzik). Szunyiírtó (szúnyogriasztó) kell, kajcsi (kaja, étel) nem, azt majd megoldják. Aztán ha vége a fürcsinek, mehetnek shoppingolni cipit (cipőt venni). Ha nem, akkor örihari és iwcsitörcsi (ha nem, akkor örök haragok, és törlik az ismerőseik közül a másikat az iwiwen.). A legjobban mondjuk akkor akadtam ki, amikor egy meglett, kigyúrt, izomagyú férfi megkérdezte a Kicsi Lányt, hogy eszik-e már csiripörit, mert az nokszival és ubisalival nagyon fini. Kellett egy kis idő míg lefordítottam magamban, hogy csirkepörköltöt ajánlgatott nokedlivel és uborkasalátával.
Micsi?
Tudom, ha a Kicsi Lány megnő, akkor ő is használ már rövidítéseket, főleg sms-ben, ha akkor menőnek számít még az sms. Gondolom, majd ő is azt írja, hogy itt vok, azaz itt vagyok, meg nem pötyögi be, hogy nincs mit, csak annyit küld, hogy nm, vagy ahelyett, hogy mit csinálsz, csak annyit vet oda, hogy micsi. Jó poén lesz: te ma micsi?
Nem vagyok a magyar nyelv őre, de szeretném, ha a gyerek annyira érthetően beszélne, hogy a nagyszülők is felfognák, miről dumál. Igaz, most én sem értem mindig, mert a szókincse kimerül a te, aggy és a de kifejezésekben, amit válogatás nélkül mond kutyára, gyerekre, ránk, magára, könyvre, azaz bármire. Univerzális. Innen még van hova fejlődni, még messze van az ajcsitól, uncsitól és egyebektől. Bár néha nagyon szeretném, ha kicsit közelebb kerülne a magyar nyelvhez, és el tudná mondani, hogy miért kiabál. Én ugyan kérem, hogy mondja el szépen, hogy mi baja van, de ennyi erővel a kutyát is bíztathatnám erre. Rövid időn, azaz pár percen belül pont annyi az esélye, hogy megszólal Kicsi Lány, mint hogy szép, kerek mondatokban válaszol az eb.
Az új nemzedék
Nyugodtan lehet velem vitatkozni. Lehet, hogy éppen a nyelvújítás korszakát éljük, mi vagyunk az új Kazinczy-nemzedék. Az "öreg" tudott valamit, még ha nekünk nem is jut mindig eszünkbe beszéd közben, pedig neki köszönhető, hogy fennmaradt a hon, az év, a dísz, a szobor, a bölcsőde szavak, hogy a személynevek közül újra felelevenítette a Gyulát, az Árpádot, a Zoltánt. Lehet, hogy a második évezred új nevei közé most ivódik be a Donatella vagy a Dzsamilla. Azért persze neki is voltak melléfogásai, ma már vicces lenne a nyakkendőt melltekerészeti nyakfekvencnek, a kengurut fiahordó górugránynak, a fülemülét dalabáj zenérnek vagy a WC-t megkönnyebbülészeti körguggoldának hívni. Mondjuk ezeket is lehetne rövidíteni, melltekinek, fiahordinak, dalikának vagy könnyinek, és akkor rögtön jobban illenének a nyelvünkbe. Nekem meg lenne min háborogni.
