Ahogy talán minden szakmáról élnek bennük tévedések, a pszichológiában, és azon belül a gyermeknevelés kérdéskörében is megtalálhatók bizonyos kigyomlálhatatlan tévhitek. A durvának tartott mesékről, a mindent megengedő nevelési stílusról és a mindig erősnek látszó szülőkről már volt szó. A mondat, amit minden szülőnek elmondanék, megüzennék, hogy tökéletlen szülőnek is lehet boldog gyermeke.
Jellegzetes tévhit, hogy tökéletesnek kell lenni. A pszichológiai szakrendeléseken az egyik leggyakoribb feladata a szülővel konzultáló lélekbúvárnak, hogy megerősítse őt, attól, hogy olykor eszköztelennek érzi magát a gyermek hisztijével szemben, ne adj' Isten, egyszer elcsattant egy pofon, még lehet jó szülő.
Az otthoni légkör fontossága
A gyerek hogylétére, gyerekkorára ható egyik legjelentősebb tényező a család légköre, azon belül is a szülők kapcsolata egymással. Sajnos sokszor hallani olyan mondatokat, hogy „Igaz, jó ideje elhidegültünk egymástól a férjemmel, de a gyermeket nagyon szeretjük, és csak ez számít.” Vagy „Sokat veszekszünk, de sosem a gyermek előtt, ő ebből semmit sem érez.”
Fontos leszögezni, hogy a gyermek, már az egészen kicsi is sokkal többet tud, érez a világból, mint amit elmondanak neki. Bár nem érti, de érzi a titkok nyomasztó súlyát, és nem tudja, de érzi, reagál is rá, ha a családban valami nincs rendben. Még akkor is, ha nem a vele való viszony az, ami meg van terhelve valamilyen konfliktussal. Hogy lehetséges ez?
Valószínűleg sosem felfejthető minden egyes apró gesztus, hanglejtés, arcrándulás, ami közvetíti az információkat. Biztosan kevesebbet tudunk még erről a kérdésről, mint ahány csatornán közlekedik az üzenet, hiszen olyan kisbabák is reagálnak már a családi konfliktusra, akik még a szavakat sem értik. Hogy hogyan reagálnak a problémára, arra a legrövidebb válasz, hogy valamilyen tünettel. Gyakori, hogy pszichoszomatikus betegséggel, de lehet a reakció nagyobbaknál magatartászavar vagy a tanulmányi eredmény romlása is.
Evolúciós magyarázat
Annak a jelenségnek, hogy a gyermek érzékenyen felveszi a családi, szülők közti rezdüléseket, evolúciós magyarázata is elképzelhető. A kiszolgáltatott csemete számára létkérdés, hogy egyben marad-e az a szűk környezet, ami számára a testi-lelki biztonságot adja. Konkrétan: együtt maradnak-e a szülei? Egyensúly van-e a családon belül, vagy valami felborult, megbillent?
Családokkal foglalkozó terapeuták tapasztalata, hogy szükséges a gyermek tünetei mellett a szülőkkel, testvérekkel is foglalkozni. A szakemberhez forduló anyák és apák egy része elvárja, hogy „szereljék meg” távollétükben az elromlott vagy beteg gyermeket, és szeretnének visszakapni egy egészségeset. Sajnos, ha a tünet mögött az áll, hogy a csemete tudattalanul érzékelte a szülők távolodását, és rájött, a betegséggel ismét „összeránthatja” őket, akkor kevés a megoldáshoz a vele való egyedüli foglalkozás.
Ha beteg vagyok, Anya és Apa rám figyel
Egy példán keresztül: képzeljük el, hogy anya és apa veszekszik, de elég, ha csupán fagyos a légkör, tapintható a köztük lévő távolság. Tegyük fel, hogy a gyerek belép, láthatóan sápadt és hasfájásra panaszkodik, mivel elrontotta a gyomrát. A szülők ijedten szaladnak a kicsihez, azonnal háttérbe szorítva a közöttük feszülő konfliktust. A közös kérdés foglalkoztatja őket, egy célért dolgoznak.
A gyerek, anélkül, hogy ez tudatossá válna, megjegyzi, hogy a rosszullét képes összehozni a szülőket az adott ügy mentén. Talán sokáig nem is használja ezt a tudást, de amikor olyan mértékűvé növekszik a szülők közti távolság, ami bizonytalanságérzést, szorongást vált ki a gyermekből, öntudatlan módon hasfájással reagál.
Az evészavar is lehet lázadás
Hasonlóan működik ez evészavarral is: a széthúzó családot összehozza, ha félni kell, mert az egyik családtag kórosan sovány, figyelni kell minden elfogyasztott falatot, noha a kamasz talán már közel van a húszhoz, olyan törődést igényel, mint egy csecsemő, úgy kell mérni a súlyát, olyan fejtörést okoz, mit volna hajlandó megenni. De nincs másképp például az asztmás és sok már lelki eredetű betegséggel sem.
Természetesen minden betegség és minden család egyedi, a fenti példa csupán egy a lehetséges forgatókönyvek közül. Ami fontos mindebből: tudjunk róla, hogy a gyermekkel való kapcsolat mellett a többi családtag egymáshoz fűződő viszonya is komoly hatással van csemeténkre.
