Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok szülőnek okoz gondot a fenti kérdés, és valahogy sosem jön az igazi válasz. Egyáltalán kell, nem kell? Kiderült, a kérdés sokakat foglalkoztat.
Sok szülőnek okoz gondot a fenti kérdés, és valahogy sosem jön az igazi válasz. Egyáltalán kell, nem kell? Kiderült, a kérdés sokakat foglalkoztat. Többek között egyik olvasónkat, Évát is. Meg a komplett szülői munkaközösséget.
Évről évre komoly kérdés, hogy mivel ajándékozzuk meg a tanító néniket karácsony előtt. Nem tudom, más országokban ez szokás-e, ezért aztán pörgetem magam előtt az angol és amerikai karácsonyos filmeket, hátha látok erre egy mintát. Mert ami náluk működik, az tuti menő és biztosan működik a világnak ebben a felében is.
Az emlékezetem egy pillanatra cserben hagy és már nem is lényeges, mert az internetes szülői levelezőlistán a munkaközösség vezetője felhívást tesz közzé, hogy találjuk ki a lejobb ajándékot, és persze küldjük be az osztálypénzt. A lelkes anyukák tele vannak jószándékkal és ötletekkel, így aztán felkerül a listára a könyv, a mikulásvirág, a csoki és igen, még mindig előkelő helyen szerepel a kávé. Persze, a kreatív szülők a személyre szabott meglepetések mellett voksolnak és szívük szerint bizsut, kristályvázát, vagy esetleg egy kék színű sálat választanának, mert az jól állna Márti néni kék szeméhez.
Az ajándékozást ellenzők egy ideig még hallgatnak, de sejthető, hogy nem sokáig. Aztán megérkezik az első levél arról, hogy mégis miért kell nekünk ajándékot venni? Ő személy szerint nem szereti a tanító néniket, meg sem érdemlik a figyelmességet, különben is a múlt héten igazságtalanul kapott hármast a gyereke és nincs kedve plusz ezer forintot erre az egészre elkölteni. Többen csatlakoznak, most már nem ciki.
Na jó, akkor döntsük el végre, hogy kell, illik-e, akarunk-e ajándékozni. Szerintem ma már nem kell. Sőt, szerintem ma már nem feltétlenül illik. Leszokóban vagyunk az ilyen gesztusokról. Akkor vegyünk, ha akarunk. És tényleg, miért ne akarnánk? Sosem felesleges megköszönni, hogy ezek a tanító nénik több időt töltenek a gyerekemmel, mint én. Akkor meg ne görcsöljük túl ezt az egészet, köszönjük meg és kész. A munkaközösség vezetője korrektül tájékoztat, hogy összegyűlt a pénz, ezzel jelzi, hogy kezébe vette mostmár a dolgokat. Meg vagyok győződve, hogy virág lesz ebből, meg talán egy könyv. A karácsonyi műsor után kis csendet kér, megköszöni az osztály nevében a tanító nénik munkáját és boldog ünnepeket kívánva átnyújt... 1-1 kovácsoltvas lámpát! A franc tudja, zavar-e, hogy bútorboltja van...
Hajdanán középiskolában tanítottam. Ott már végképp nem szokás az ajándékozgatás. A szülők általában nem ismerik a tanárokat, itt már minden a diákok akaratán múlik. És lehet, hogy egy szentimentális, régimódi tanár voltam, de nagyon jól esett, amikor karácsony előtt kaptam az osztályomtól ... mit is? Bármit! Nem számított. Egy kedves gesztust.
Éva
