Tejfehérje-allergiával az óvodában

Allergia vagy intolerancia? A kettő nem ugyanaz!

A tehéntejfehérje-allergiát fontos elkülöníteni a tejcukor-érzékenységtől, más néven a laktózintoleranciától, mivel a két állapot eltérő étrendet követel meg. A tejcukor-érzékenység súlyosságának foka igen egyéni: van, akinek a szervezetében egyáltalán nincs jelen a tejcukor (laktóz) lebontásához szükséges laktáz enzim, míg másnál valamennyi azért akad. Utóbbi helyzet jóval szabadabb életet tesz lehetővé, mivel ilyenkor kis mennyiségben (például 1 deciliter tej vagy egy kis pohár joghurt formájában) még tolerálható a laktóz. Így az étrend az egyéni érzékenységnek megfelelően személyre szabva kevésbé szigorú. Az állapot annyira gyakori, hogy szinte mindannyian ismerünk olyanokat, akik számára a tej abszolút tabu vagy enyhe hashajtó hatása révén éppen üdvözítő megoldás a székrekedés megelőzése, kezelése során.

A tejfehérje-allergiások élete már kevésbé egyszerű, mivel számukra még a legkisebb mennyiség is ártalmas. Többek között kiütést, ekcémát, puffadást, hányást, hasmenést, orrfolyást, orrdugulást, súlyosabb esetben fulladást vagy akár anafilaxiás rohamot is kiválthat. Nem elég a tehéntejet, tejtermékeket (sajt, vaj, joghurt, kefir, túró, tejföl, tejszín, iró, reggeli tejital, tejpor) és az ezekkel készült élelmiszereket, ételeket kivonni az étrendből, azt is figyelniük kell, hogy az adott termék nem tartalmaz-e valamilyen tejszármazékot.

Látható, hogy ez az állapot egy felnőttnek is fejtörést okoz, de egy gyerek számára még nehezebb lehet, ha nem eheti ugyanazt, mint a többiek. Szülőként is nehéz megélni és gyermekünkkel megértetni, hogy néha számára egyszerűen tilos az, amit a többiek vidáman falatoznak.

Mielőbb fontos rávezetni az ételallergiás gyereket, hogy amikor nincs velünk (mert például az óvodában van), ne egyen meg semmi olyat, ami allergént, jelen esetben tejet, tejterméket, tejszármazékot tartalmaz. Némi elméletet követően rátérek a helyzet megoldásának praktikusabb oldalára is.

Tej a lelke mindennek?

Mivel a tehéntej alapélelmiszernek számít, és valamilyen formában sok olyan élelmiszerben benne lehet, amiről nem is gondolnánk, kicsit macerásabb dologgá válik a bevásárlás. Az élelmiszerek címkéjén a tejfehérje, tejpor, kazein, laktalbumin feliratok azt jelentik, hogy tilosban járunk. Nem javasolt a kecske-, juhtej és az ezekből készülő tejtermékek, valamint a keresztreakció miatt a marhahús, borjúhús fogyasztása sem.

A tejallergia kinőhető!

Jó hír azonban, hogy megfelelő diéta hatására, a gyermekek 60 %-a 1 éves korára, 90 %-uk 3 éves korára kinövi a tejfehérje-allergiát. Emiatt minél hamarabb kezdjük, és minél lelkiismeretesebben betartjuk vagy betartatjuk a diétát, annál nagyobb az esély arra, hogy idővel elfeledhetjük a sok lemondást, nehézséget.

Zöld füzetek

Ahhoz, hogy egy kicsivel könnyebben menjen a bevásárlás, és ne töltsünk órákat a címkeszövegeket olvasgatva, nagy segítséget jelentenek a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank által évente megjelentett ún. negatív listák. Ezek a zöld borítójú füzetek a leggyakoribb allergénektől mentes termékeket sorolják fel. Így megtaláljuk a tejfehérjementes termékek listáját is. Fontos tudni, hogy ezek a füzetek mindig csak egy évig érvényesek, mivel a termékek gyártói csak erre az időszakra garantálják a termékeik allergénmentességét. A füzeteket megrendelhetjük postán vagy e-mailben is, a részleteket keressük a www.taplalekallergia.hu-n.

Köszönöm, nem!

Ha már megszületett a diagnózis, és tudjuk, mit kell kerülnünk, avassuk be a legszűkebb családtagokat (nagyszülőket, testvéreinket, ha vannak), hogy amikor gyermekünk náluk van, tudják, mit adhatnak neki, mit nem. Az elején egyszerűbb lehet a dolgunk, ha ilyen esetekben még mi viszünk át egy kis csomagban elemózsiát, vagy ha ők jönnek át rá vigyázni, akkor mi sütünk, főzünk előre. Ha ezt a kört jól vettük, jöhetnek a barátaink, szomszédaink, gyermekünk barátainak szülei is, vagyis mindenki, akinél ehet, ihat csemeténk. Amikor bölcsődét vagy óvodát választunk, az is legyen szempont, hogy meg tudják-e oldani a diétás étkeztetést. Ha igen, egy fokkal könnyebb, de ennek ellenére még a beíratkozáskor beszéljünk a gondozó-, óvónőkkel, a konyhai személyzettel is, hogy lássuk, mennyire vannak képben a diétában javasolt és kerülendő nyersanyagokat illetően. Ha nem, akkor vigyünk egy részletes listát erről. A lista elkészítésében érdemes dietetikus segítségét is igénybe venni, aki az otthoni menühöz is számos ötlettel, recepttel, szükség esetén mintaétrenddel tud a segítségünkre lenni.

A sor nem lenne teljes, ha a legfontosabb személlyel, magával az érintettel nem beszélgetnénk minél többet erről az állapotról. Lehet, hogy még kicsi, de hamar tanul. Ha mindig csak annyi információt osztunk meg vele, amennyit éppen megért, akkor kis lépésenként egyre többet fog ő is tudni arról, hogy mit szabad és mit nem ennie, innia. A közös bevásárlások, közös főzőcskézések jó alkalmak arra, hogy megtanítsuk a diétájára. A cél, hogy a végén már önállóan mondhassa például egy óvodai szülinapozás során, hogy köszöni, de nem kér a csokiból, mert tejet tartalmaz(hat). Ahogy sokszor a cukorbeteg gyerekeknél tapasztalható, ebben az esetben is játékká alakítható az elsőre körülményesnek tűnő "kiképzés", és idővel a gyerek is büszke lesz többlettudására.

Barbie, mint oktatóeszköz

A szomszédom gyerekei fenilketonúriások, ami egy elég ritka, de annál speciálisabb diétát igénylő betegség. Édesanyjuk azt mesélte, hogy már igen korán elkezdte ezt a tanítgatást: műanyag játékételekkel, játékos formában magyarázta el gyerekeinek a diétájukat. Lám, ilyen egyszerűen is mehet! A játékboltokban egészen sokféle konyhai alapanyagot megtalálunk. Sőt, amin a legjobban meglepődtem: még főzőshow-ban szereplő Barbie-t is választhatunk, komplett stábbal meg mindennel. Nem lehet elég korán kezdeni. Valóban nem.