Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szoptatós melltartóra szinte mindenkinek szüksége lesz, aki szoptatni akar. Igen, annak is, aki 70 A-val domborít, illetve homorít.
Sajnos ezt a cikket olyan mélységben nem tudom megírni, mint a múltkorában a melltartóbetét-összehasonlítást, tekintve hogy senki sem szponzorál kéttucatnyi vadiúj modellel, amit kipróbálva oszthatnám meg tapasztalataimat az olvasóval.
Ezzel együtt annak, aki még ott tart, hogy terhesen tart aggódó szemlét eddigi fehérnemű-kollekciója felett, talán tudok még újat mondani a témában.
Már nyilván kideríthetetlen, hogy egy leleményes anya alkotta meg a szoptatós melltartó modelljét, aki nem szeretett kigombolkozni, vagy a mérnök töprengett el, mi a fenére is használhatná azokat a kis pattintós műanyag izéket, amiket fillérekért és milliószám lehetett hirtelen gyártani. Szoptatós melltartóra szinte mindenkinek szüksége lesz, aki szoptatni akar. Igen, annak is, aki 70 A-val domborít, illetve homorít, ha kellően erős lesz a tejleadó reflexe, melltartó híján ugyanis nem lesz mibe gyömöszölnie a betéteit, amik híján meg el fogja önteni a környezetét az anyatej. A többség a heveny méretváltozás okán is kénytelen lesz beszerezni jópár darabot, mert az első hónapokban igencsak sűrűn lesz kénytelen csereberélni őket, a régiekből meg nagyjából egy se lesz jó.
Nem a célra tervezett, de teljesen megfelelő változatok
Van egy jó hírem is – amióta divatba jött a levehető, illetve cserélhető pántos melltartó, ezek vígan avanzsálhatnak szoptatós melltartóvá is, kivéve talán a merevítős fajtákat, mivel első számú követelmény, hogy ne nyomjon, ne szorítson sehol, mert ennek egyenes következménye lehet a szoptatós anyák réme, a mellgyulladás. Aki szereti az élénk színeket, merész mintákat, az ezek közt keresgéljen, mert amit direkt kismamáknak gyártanak és ide is hoznak a magyar boltokba, az többségében sehogy sem tud vidám-fiatalosan kinézni. Vakmacsek, a spórmanci boldogan fedezte fel múlt ősszel, hogy az egyik diszkont divatlánc árul potom áron (990 Ft) szoptatós pamutmelltartót, de azért már kevésbé rajongott, hogy kizárólag fehér és halvány malacrózsaszín változat volt ezekből kapható. Annak viszont örült, hogy kedvenc magyar gyártója (aki Lenti környékén él, nyugtasson meg, hogy megvan még a cég – talán nem sodorta el őket a válság) is árul olyan levehető pántos, szépen formázott pamutcsipke modellt, ami azóta „kimenős szoptatós melltartó” funkciót kapott.
Alapanyag
Legyen légáteresztő, bőrbarát, anyatejjel érintkezve legalább egy kis ideig ne legyen kibírhatatlanul büdös – így az alap követelmények. A pamut ennek tökéletesen megfelelne, ámde az anyagában gumírozás nélküli modellek szinte kivétel nélkül olyanok, hogy egyes mozdulatokra kipottyan belőlük a megfelelő testrész, például előre hajláskor vagy oldalfekvésben. Ráadásul sárgulnak is, a sok mosástól kopnak és merevednek, ezért aztán már negyed-fél évvel a ded születése után olyan randák lehetnek, hogy csak na. És ha nincs harminchat fokos meleg vagy egy jól használható fűtőtest, akkor iszonyú lassan száradnak a nyavalyások. Amikor pedig elönti az ember lányát a tej, akkor langyos priznicként gyötör a pamut mondjuk az éjszaka közepén, én elég sok csúnyát mondtam olyankor, még jó, hogy a gyerek nem értette. Ezzel együtt, a csipkés nejloncsodáknál százszor többet érnek.
Saját tapasztalat alapján mondhatom, létezik afféle űrkorszaki, légáteresztő, bőrbarát, nem természetes anyag, ami szintén megfelelhet. A speciális igényekre dolgozó Anita (a cég, amely felfedezte, hogy emlőrákműtéten átesett nők számára is kéne melltartót gyártani, sőt a terhesfürdőruha sem eszement ötlet) egyik régi modelljét nyúzom immár a második gyerekkel, és mondhatom, igencsak állja a strapát. Megszárad pillanatok alatt, testre simul és soha nem zuhant ki belőle semmilyen alkatrészem, nem pállott-rohadt be alatta semmim, nem sárgul, viszont a gumírozása az évek folytán hm, egyes helyeken már megkopott, de normális ember ennyi ideig semmiféle fehérneműt nem hord, így nyilván az én készülékemben van a hiba.
Fazon
Meglehetősen egy kaptafára készül valamennyi, és sajnos viszonylag csinosnak csak a méregdrága darabok mondhatóak (nekem a 9-12 ezres kategória extrémnek tűnik). Valamiért sok gyártó úgy gondolja, csak vaskos pántok tartják meg az ember lányát, ha tele van tejjel, idomtalan műtárggyá varázsolva azt, ami eddig a női vonzerő kiemelésére szolgált. A formázott dekoltázst általában magunknak kell prezentálnunk, a szoptatósmelltartó-ipar ebben nem nagyon tud segíteni.
Azért feltalálták már a cipzáras (!) meg a gombos változatokat is, és bár én nem vagyok meggyőződve róla, hogy jó ötlet-e, a kínálatban fellelhető a csipkés, merevítős fajta is, felül a szokásos kis kapoccsal. A másik meglepetés, hogy a push up felütötte a fejét e területen is – tegye fel a kezét, akinek szüksége volt push upra abban a korszakban, amikor általában majd szétdurrant a tejtől.
A legviccesebb a „láthatatlan” típus volt, ami alulról támaszt (már megint merevítős, hm), de a melleket nem takarja semmi – bennem ismét felmerült, hová teszi a szerencsétlen a betétjeit.
Szóval szoptatós melltartó igenis kell, praktikus, bár kevésbé esztétikus a többség, legtöbbünk boldogan vált „normálisra” ha a gyerek átnyergel a kanálra meg a pohárra. A legnagyobb élményem az volt, amikor végre éjszaka már nem kellett melltartót hordanom, amit gyűlöltem, ha pamut, ha űrkorszak, ha csipkés, ha nagymamás. A melltartóbetétekre mostanában erősített kis ragasztócsík amúgy segítségemre van – van olyan hálóing, amiben viszonylag a helyén marad. Nappal sajnos már jó pár éve rühellek melltartó nélkül mászkálni, akár szoptatok, akár nem.
