Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A heti 200-250 gramm helyett Manna 400 grammot hízott, el kell hagyni a szoptatás utáni tápszerpótlást.
Mielőtt sokan felhördülnének, természetesen nem arról van szó, hogy koplaltatnám a kiscsajt, csak annyi, hogy a gyerekorvos (is) dobott egy hátast, amikor kiderült, hogy a heti 200-250 grammos átlaggyarapodás helyett 400 grammot hízott Manka.
Ez annak is köszönhető, hogy a hányós vírus után megcsappant anyatejmennyiséget elkezdtem pótolni tápszerrel. A kölyök meg annyira hozzászokott, hogy hiába szopizik a korának és súlyának megfelelő mennyiséget, üvöltve követeli a megszokott ráadást. A hülye anyja meg ad is neki, nehogy éhezzen szegényke. Na, ezen kell változtatni, ha egy hónap múlva még szeretném izomláz nélkül felemelni ődagiságát.
Az egész akkor kezdődött, amikor a tejem a hányós vírus következtében annyira elapadt, hogy egy szoptatás alatt mindössze 50-60 millilitert sikerült kinyerni belőle – ez pedig nyilvánvalóan kevés volt a babának. Elkezdtem tehát pótolni tápszerrel, amit készségesen elfogadott. Aztán a napok múlásával a tejmennyiség elkezdett nőni és elérte azt a 100-110 ml-t, aminek elégnek kellett volna lennie, de biztos, ami biztos alapon továbbra is kínáltam őt a táppal és nemhogy nem ellenkezett, ha túl kevés pótlást (20-30 ml) kapott, fél-egy óra múlva éhen akart halni és addig üvöltött, míg meg nem tömtem a hasát ismét. A helyzet addig fokozódott, amíg a 100 ml anyatej után közel még egyszer annyi tápszert tolt magába a négyhetes baba – nem csoda, ha napok alatt kikerekedett, mint egy cipó.
Erre mondta azt a gyerekorvosunk, hogy talán nem kellene már pótolni, hiszen ha hétszer eszik egy nap, akkor a súlya alapján elégnek kell lennie a rendelkezésre álló anyatejnek is. Ez valóban így van elméletileg, ám a gyakorlatban ugyanaz a helyzet, mint korábban: ha nem kapja meg a plusz tápszeradagot, olyan rikácsolásba kezd, hogy az ablaküvegek is beleremegnek. (A lányaim pedig könyörögnek, hogy halkítsam le a hugit, mert nem hallják a tévét.) Úgy látszik, a kajamegvonás nem megy egyik pillanatról a másikra, ezért most a fokozatos tápszercsökkentéssel és a kaják közötti vízitatással próbálkozom. Egyelőre kevés sikerrel.
Az éjszakai hosszabb alvásnak köszönhetően a hajnal 3-4 körüli etetéskor annyira tele van a tejcsárda, hogy degeszre tömi magát a gyerek, és 3-4 órával később, a hajnali szoptatáskor sem kell pótolni. (No meg nehezen lehetne rávenni, hogy lebotorkáljak a konyhába és pepecseljek a tápszerrel az éjszaka közepén. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy szoptatni sokkal egyszerűbb, mint tápszerezni.) Este viszont továbbra is nagy igény mutatkozik az extra adag kajára. Vessetek a mókusok elé, de én továbbra is adok neki pótlást, képtelen vagyok minden etetés előtt két órán keresztül hallgatni a kétségbeesett, követelőző ordítást. Persze azért igyekszem napról napra csökkenteni a mennyiséget és remélem, előbb-utóbb elég lesz neki kizárólag az anyatej.
