Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
David Goldman több mint öt évig harcolt kisfiáért, akit felesége külföldre vitt.
David Goldman felesége 2004-ben két hétre Brazíliába utazott közös kisfiukkal, hogy meglátogassa szüleit, majd onnan telefonon közölte a férjjel, hogy beadja a válópert és felejtse el a kisfiát. Az apa viszont azonnal harcolni kezdett a gyermekéért és minden létező fórumon segítséget kért.
A feleség közben újra férjhez ment, majd 2008-ban belehalt a szülésbe. Az apa azt remélte, most már semmi sem állhat az útjába és végre visszakapja kisfiát, ám az új férj - egy családjogi ügyvéd - is igényt tartott a gyermekre. A harc tehát tovább folytatódott, míg szenteste végre átölelhette egymást apa és fia.
Kisgyerek. Család. Karácsony. Ezek a szavak, így, együtt leírva a meghittség boldog képét jelentik sok ember számára. De milliónyi széthullt családnak és elvált szülőnek ezek a szavak késként tépnek a szívbe. Világszerte nagyon sokan nem lehetnek gyerekeikkel, mert a válás során a bíróság azokat a másik szülőnek ítélte, avagy a volt feleség, vagy volt férj lehetetlenné teszi a láthatást. Ennek egyik extrém példája, amikor a gyereket a másik fél külföldre menekíti, és földrajzilag is elérhetetlenné teszi.
Sean Goldman rövid életének története úgy kezdődött, mint egy romantikus nemzetközi szerelem, de mire a klimaxát elérte ezen a héten, 2 világhatalom diplomáciai kapcsolatát és kereskedelmi szerződéseit veszélyeztette. Államfők, külügyminiszterek és szenátorok vitatták meg az egyszerű kisfiú sorsát, és lépéseit televíziós kamerák tucatjai rögzítették.
Sean édesapja, David Goldman, és édesanyja, Bruna Ribeiro Milánóban ismerkedtek meg 1997-ben, ahol az amerikai David modellkedett, a brazil Bruna pedig divattervezést tanult. Pár éves heves, határokon át szárnyaló szerelem után 1999-ben összeházasodtak és a következő évben megszületett kisfiuk, Sean.
David és ismerőseik elmondása szerint boldogan éltek családi házukban az Egyesült Államokbeli New Jersey államban. A feltűnően jóképű család tagjai a régi képeken letagadhatatlan boldogsággal mosolyogtak és ölelkeztek. Amikor Bruna 2004-ben kéthetes vakációra a szüleihez Brazíliába utazott kisfiukkal, David mit sem sejtve kivitte őket a repülőtérre. Úgy váltak el egymástól, hogy egy hét múlva majd találkoznak Rio de Janeiróban. Ám a sors másként hozta, pár nap múlva Bruna felhívta férjét és közölte vele, hogy örökre Brazíliában szándékszik maradni, kisfiukkal együtt. Kijelentette, hogy ha David gyermekét valaha viszont szeretné látni, azonnal egyezzen bele a válásba, és abba, hogy Sean vele külföldön maradjon.
David, aki élete legnagyobb sokkjaként élte meg a telefonbeszélgetést, nem egyezett bele felesége feltételeibe és azonnal küzdeni kezdett házasságáért és kisfiáért. Egészen aznapig abban a hiszemben élt, hogy házassága boldog volt és életük teljes. Bruna sem akkor, sem később a bíróságok előtt semmilyen okkal nem tudta megmagyarázni cselekedeteit, és hogy mi késztette a válásra.
Amikor egy szülő kiskorú gyermekét külföldre viszi a másik szülő engedélye nélkül és annak akarata ellenére, súlyos bűncselekményt követ el. A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló hágai szerződést Brazília és az Egyesült Államok is aláírták (egyébként Magyarország is). A szerződést aláíró 68 ország egymás között megegyezett, hogy az országukba jogtalanul, bírósági elhelyezési ítélet ellenére, vagy anélkül utaztatott 16 éven aluli gyermeket mielőbb, a lehető leghamarabb segítenek hazajuttatni. Amikor a gyermek hazaér, ügyét és elhelyezésének kérdését saját országának bírósága veszi át.
Sok ország, többek között Kína, Oroszország, India és Marokkó nem írták alá a szerződést, így az oda csempészett és bújtatott gyermekek sorsa sokkal bizonytalanabb, az otthon maradt szülő állami segítségre kevéssé számíthat.
Ez azonban Sean esetében nem állt fenn. Apja joggal feltételezhette, hogy számíthat a brazil állam együttműködésére. Azonnal értesítette az amerikai hatóságokat, és New Jersey állam legfelsőbb bírósága pár hónappal az utazás után azt a döntést hozta, hogy Bruna jogellenesen cselekedett. Ezzel a papírral, és a hágai szerződés védelmével felfegyverezve David a brazíliai bíróságra vitte az ügyet. Sok huzavona után végül a riói bíró is mellé állt. Addigra azonban már több, mint egy év eltelt, az 5 éves kisfiú beilleszkedett új környezetébe és az ország egyik legnevesebb iskolájába kezdett járni. Ezt kihasználva édesanyja fellebbezett, és sikerült egyre tovább húznia az ügyet. Miközben a per a brazil jogrendszer labirintusait járta, Bruna beadta a válást Brazíliában, és David beleegyezése, vagy akár aláírása nélkül véglegesíttette azt. Hamarosan újra férjhez is ment. Választottja az addigi ügyvédje volt, João Paulo Lins e Silva, Brazília egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb ügyvédi dinasztiájának sarja, aki ráadásul nemzetközi családjogra specializálódott. Egy olyan országban, ahol kiskorú gyermekeket érintő családjogi perek során a törvény általában az anyák oldalán áll, és gyakran a külföldi állampolgárok ellen ítél, Bruna, sztárügyvéd férjével az oldalán sorra nyerte a fellebbezéseket.
Az évek pedig csak teltek, anélkül, hogy David viszontláthatta volna fiát, és a kis Sean egyre kevésbé emlékezett régi életére.
Ekkor hirtelen, minden még rosszabbra fordult. Bruna gyermeket várt új férjétől és a szülésbe tragikus módon belehalt 2008 nyarán. Volt felesége haláláról nem értesítette senki Davidet, a hírt csak később, ismerősök révén tudta meg. Azonnal repülőgépre szállt és Brazíliába repült kisfiáéert. Amikor megérkezett, legnagyobb megdöbbenésére megtudta, hogy volt neje új házastársa is igényt tartott Sean-ra, és már be is nyújtotta a megfelelő papírokat ahhoz, hogy Sean brazil születési anyakönyvi kivonatán ő szerepeljen apaként. Annak ellenére, hogy a kisfiú anya nélkül maradt, és talán még soha nem volt ennyire szüksége édesapja szeretetére és jelenlétére, anyai nagyszülei és nevelőapja nem engedélyezték még a találkozást sem. 4 év telt el azóta, hogy apa és fia látták egymást és David hetedik brazil útjáról is egyedül tért haza. Sokan talán feladták volna a harcot, de David ekkor ötödik sebességbe kapcsolt.
Naponta frissítette internetes oldalát, a www.bringseanhome.org -ot. Fáradhatatlanul segítséget kért az összes létező amerikai médián keresztül. Szenátorokkal levelezett, sztárriporterek ajtaján kopogtatott, és egyre többen álltak mellé. Bár ez hihetetlennek tűnik, de csak egyetlen párórás, idegenek előtti találkozást sikerült engedélyeztetni, amikor az apa Chris Smith amerikai kongresszusi képviselővel együtt utazott Brazíliába 2009 februárjában. Nem sokkal később, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter találkozott brazil partnerével, Celso Amorimmal, hogy az akkorra már krízis szintet elérő nemzetközi konfliktust megoldják. Egy hónappal később Barack Obama amerikai elnök tárgyalt Luiz Inacio Lula da Silva brazil elnökkel Sean Goldman helyzetéről és sorsáról. Mindezek ellenére, minden logikával szemben, az összes nemzetközi megállapodást megszegve Sean maradt nevelőapjával Rióban.
A kisfiú elvitelének 5. évfordulóján több ezer ember gyertyás megemlékezésen vett részt New Jersey-ben. Újabb és újabb fellebbezések követtek bírósági döntéseket, egészen 2 héttel ezelőttig, amikor december 16-án a Brazil Szövetségi Bíróság egyhangúan azt a döntést hozta, hogy Seant át kell adni édesapjának december 18-ig bezárólag. Másnap, órákkal azután, hogy David Brazíliába érkezett fiáért, a Legfelsőbb Bíróság meghosszabbította a határidőt az ünnepek utánra. Az Egyesült Államok válasza: az USA kongresszusa azonnal megállított egy kereskedelmi megegyezést az USA és Brazília között, aminek értéke 2,75 milliárd dollár lett volna.
Ez az ütés végre ideget talált. Pár nappal később, szentestén, éppen időben ahhoz, hogy a karácsonyt együtt tölthessék, apa és immáron 9 éves fia, 2017 nappal azután, hogy elválasztották őket egymástól, az NBC televízió által bérelt magánrepülőgéppel az USA-ba repültek.
Sean történetében az a legszomorúbb, hogy milyen sok gyermek van hasonló helyzetben világszerte. Nem kevesebb, mint 50 amerikai gyermek van megakadva a brazil jogrendszer hálójában. Az egyéb országokba jogtalanul utaztatott amerikai gyerekek száma ezres nagyságrendben mérhető, és ezek csak a bejelentett esetek. Világméretben pontos adatok nem elérhetőek, de megszámlálhatatlanul sok kiskorú van elszakítva országától, kultúrájától, és szülei közül valamelyiktől, gyakran véglegesen, csak azért mert azok elváltak. Mindezzel együtt ez csak a jéghegy csúcsa. Nem kell messzi földre vinni egy kisgyereket ahhoz hogy az távolra kerüljön és elérhetetlen legyen egy szülő számára. Gyakran elég a szomszédos kerületbe. És ki nem ismer olyan családot, ahol ez történt?
Sajnos nem minden érintett szülőnek van annyi ereje küzdeni, mint David Goldmannak volt. Nem mindenki tud elmenni egy Nobel-díjas amerikai elnökhöz segítségért. Nem mindenkinek drukkol, segít egy 61 ezer tagú Facebook-csoport.
És nagyon, nagyon kevesen olyan szerencsések, hogy karácsonyra megölelhetik elveszett kisgyereküket.
Másutt
