Állítólag vannak gyerekek, akik végigalusszák az éjszakát, de ma már tudom, hogy ez csak kitaláció.
Állítólag vannak gyerekek, akik végigalusszák az éjszakát. Állítólag, mert ma már tudom, hogy ez az egész csak kitaláció, ugyanolyan városi legenda, mint talán a színes gumikarkötők, vagy hogy Ceausescu Kubában él. Az éjszakát békésen átszunyókáló gyerekek esetét a nagymamák találták ki, meg a gyáva barátnők, akik nem merik megmondani az igazat. De az is lehet, hogy a politikusok, nehogy kihaljon a nemzet, mert soha, senki nem vállalna gyereket, ha elárulnák a büdös nagy igazságot már rögtön az elején: a gyerekek nem alusszák át az éjszakát.
A közeli ismeretségi körben csak néhány olyat esetet hallottam, hogy a gyerek egész éjjel alszik, de azok a) vagy nem mondtak igazat, b) alszanak ugyan a kölykök, de este fél tizenegy előtt nem mennek ágyba, és reggel hatkor már fent vannak.
Az hogy este nyolctól reggel hétig, csak mese habbal.
Egy darabig vártam türelmesen, majd ha három hónapos lesz, majd ha féléves lesz, majd ha tíz kiló lesz, majd ha nem fog szopni. Aztán hamar kiderült, hogy mindig van valami. Mert egy kisgyereknek fáj a hasa, a foga, éhes, szomjas, melege van, fázik, leesik az ágyról, elveszik a macija, fél, pisilni kell, vagy csak egyszerűen nem álmos, vagy éppen ugye telihold van.
És akkor rádöbbentem, hogy én is ugyanígy vagyok, pedig sokkal később fekszem le, de mégis majdnem minden éjjel felkelek, pisilni biztos, de sokszor inni is, - aztán vagy vissza tudok aludni, vagy nem. És ezzel párhuzamosan rádöbbentem még valamire: ez most már mindig így lesz, a gyerek nem fogja átaludni az éjszakát és kész, azóta nem is várom tőle ezt. Nagy teher esett le ezzel a vállamról, tulajdonképpen fordítva fogom fel a dolgokat, eleve úgy állok neki, hogy biztosan felkel, és ha nem, akkor reggel együtt örülünk, és nagyon megdicsérem, hogy milyen ügyesen aludt.
