Egyik erős dohányos sem nyugtathatja a lelkiismeretét azzal, hogy még óvja is a gyerekét azzal, ha kilenc hónapon át mindvégig kitart a füstölés mellett.
A ma reggeli kávém mellé járó Poronty-olvasgatás közben meglepődve láttam egy hozzászólásban, hogy állítólag valahol azt tanítják, hogy véletlen teherbeesés esetén az erős dohányos jól teszi, ha nem a terhessége alatt „áll le” a cigiről, hanem inkább végigfüstöli a kilenc hónapot, ha már így alakult, ellenkező esetben ugyanis halmozott elvonási tünetekkel veszélyezteti saját magzatát (továbbá hogy a dohányzás egyébként is legfeljebb „csak” a baba súlyát befolyásolja). Jé, tényleg? Én meg pont nem ezt tanultam, ráadásul éppen mostanában olvastam egy elég nagy felmérésről az Obstetrics and Gynecology című lapban, csaknem egymillió szülés adatai alapján, ami éppen az ellenkezőjét igazolja.
Kezdjük talán azzal, hogy a baba születési súlyának azért kicsit nagyobb jelentősége van annál, mint hogy pontosan hány grammal lehet eldicsekedni a rokonságnak a „Megérkeztem...” kezdetű rózsaszín vagy kék levélkék „Súlyom” rovatában. Kis születési súly esetén nagyobb a szövődmények esélye, nem is szólva arról, amikor a kis súlyú baba ráadásul még korábban is érkezik a vártnál - a kis születési súly és a koraszülés bizonyítottan növeli a nem kívánt események valószínűségét a szülés kapcsán és később is.
Most ugorjunk egy nagyot, egészen a már említett felmérés végkövetkeztetéséig, mely szerint a cigarettát már az első trimeszterben letevő anyák nagyjából olyan szintre tudják csökkenteni a koraszülések és a kis születési súly arányát, mint amennyit azok csoportjában regisztrálnak, akik soha nem gyújtanak rá a kilenc hónap alatt. Ez a pontos számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a terhességüket végigfüstölők körében 10 százalék volt a koraszülések aránya, szemben az első trimeszterben leszokó anyáknál észlelt 8 százalékkal. Az előbbi csoport 15 százalékának született időre, de kis súllyal a gyermeke, az utóbbiban ennek aránya mindössze 9 százalék volt. A legnagyobb veszélyben persze azok az újszülöttek vannak, akik kis súllyal, ráadásul korábban is érkeznek. A terhesség alatt végig dohányzók gyerekeinek 2 százaléka tartozik ebbe a csoportba, pontosan kétszer annyian, mint a cigarettáról már korán lemondó anyák gyerekei közül.
Természetesen más tényezők is befolyásolhatják a koraszülés és a kis születési súly arányát. Ha a kutatók ezeket mind belevették az elemzésbe, akkor végül is az jött ki, hogy az első trimeszterben való leszokás 31 százalékkal csökkenti a normális súllyal, de túl korán világra jött újszülöttek számát ahhoz képest, ahol az anya egyáltalán nem képes lemondani a dohányzásról. Az időre, de kis súllyal született babák esetében 55 százalékos, míg a kis súlyú koraszülöttek esetében 53 százalékos javulást észleltek, vagyis az első trimeszterben letett cigaretta nagyjából felére csökkentette az életbe kisebb-nagyobb hendikeppel induló újszülöttek arányát. Hogy valóban ok-okozati összefüggésről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a második trimeszterbeli leszokás is javított valamelyest a helyzeten, de a fenti arányoknál kisebb mértékben.
Nikotin-elvonási tünetektől szenvedő magzatokról egy szó sem esett a cikkben. Ennek ismeretében egyik erős dohányos sem nyugtathatja hát tovább a lelkiismeretét azzal, hogy még óvja is a gyerekét azzal, ha kilenc hónapon át mindvégig kitart a füstölés mellett.
