Túl a második terhességen, megpróbálom összeszedni az eddig tapasztalt „terhes férfi”-tüneteket.
A terhesség nemcsak ránk, nőkre van hatással, de a környezetünkre is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor a kedves apukák is elkezdenek hízni, sokan ki is emelik, csak együttérzésből. Na persze. Túl a második terhességen, megpróbálom összeszedni az eddig tapasztalt „terhes férfi”-tüneteket.
Első babavárásnál észre sem vettem, hogy a párom milyen szépen dagad. Na nem esett túlzásba, de míg én joggal szedtem fel a tíz kilót, ő nem növesztett gyereket a hasában, mégis követett a súlygyarapodásban. Igazából akkor vettem észre, amikor a szülés másnapján a csokor virág mögött megláttam életem szerelmét soványan. Ugyanis ő is lefogyott a szülés alatt, nemcsak én, bár fogalmam sincs hogy csinálta. Igaz, nem volt könnyű szülés, eltartott egy ideig, aznap ő sem evett, de én csak produkáltam gyereket is a végén a többi cuccal együtt, szóval rólam nem leolvadtak a kilók. Na mindegy, a pasik már csak ilyen mázlisták.
Másik tünet, ami szintén klasszikus, az „éhen fogunk halni”- para. Ilyenkor a férjem fejéből a legvadabb vállalkozások ötletei pattannak ki, hirtelen úgy érzi, simán dolgozhatna éjjel is, meglenne ő alvás nélkül, stb. Közel sem vagyunk milliomosok, és bár nem lottózunk, nekünk is jól jönne a nyeremény, de apára is szükségünk van, így rendszeresen lebeszélem szegényt, így is dolgozik eleget.
Egyébiránt más tünete nem volt, az egész terhességet néma passzivitásban figyelte (szerintem), én be voltam zsongva a kismama magazinoktól, ő csak kényszerből vetett egy pillantást a babakocsi katalógusra is, mert ott már az életével játszott, ha nem nézi meg. Egy uh-ra kísért el, a 18 hetesre, bár nem láttam rajta különösebb lelkesedést akkor sem.
Második babavárásnál apa ismét hízik, de tagadja, ellenben engem kritizál. Én kiröhögöm, hogy csak figyelje meg, kipottyan a gyerek, ő meg itt marad kereken és puhán. Aztán ismét együtt szülünk, igaz ez gyors és könnyű, ripsz-ropsz megvagyunk egy bő fél óra alatt, apa mégis úgy fest amikor értünk jönnek a bátyóval a kórházba, mint 5 évvel ezelőtt az esküvőn. Na jó, pár ránc a szeme sarkában és némi borosta (mert én szeretem).
Éhen fogunk halni tünet a második terhesség(ünk) alatt erősebb mint az elsőnél, igaz nem úgy jöttem el a munkahelyemről, ahogy szerettem volna, sőt azóta saját vállalkozás nyomja a vállunkat, szóval a gond is több, de éhen most sem halunk, apa viszont szárnyal, már nemcsak újabb eszement vállalkozások pattannak ki a fejéből, szóba került külföld is.
Ezt a terhességet már nem passzivitásban figyelte, sőt. Első uh vizsgálat előtt ülök a váróban, betoppan apa. Aztán végigvigyorogja a hüvelyi ultrahangot (persze, nem őt szekálják), boldog a hathetes kis krumplitól. És innentől minden uh-n jelen van, sőt hozzá kell igazítanom az időpontokat is, és mindegyiken idétlenül vigyorog, úgy, ahogy csak a terhes kispapák tudnak.
A passzivitás olyannyira elkerülte, hogy egyik reggel közölte, fél óra múlva startolunk egy közeli nagyvárosba (vidéken lakunk) az egyik legnagyobb és legdrágább babaáruházba, nézelődni(!). Hát én még ilyet nem hallottam kedves párom szájából, hogy ő képes lenne csak azért 40 percet vezetni, hogy cuki babacuccokat nézegethessen. Mi ez, ha nem terhes tünet? Őszintén szólva nekem eszembe sem jutott, hogy bármit is nézegetnem kéne ez alatt a terhességem alatt, mivel mindenünk megvolt a nagyobbtól, ráadásul ismét fiú, szóval tényleg még egy sapit sem kellett vennünk. De nem akartam apa lelkesedését letörni, na meg aztán jó bulinak ígérkezett a terhes férjemmel a bababoltban szórakozni. Hát a boltban felcserélődtek a klasszikus szerepek, míg szegény párom minden értelmetlen és méregdrága dolgot meg akart venni, vagy legalábbis „az elkövetkező fél évben megvesszük”- listára felírni, addig én folyton lebeszéltem mindenről, felhívtam a figyelmét, hogy haszontalan és drága amit kinézett, stb. A végén megállt egy 700 forintos kiszoknival előttem, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy ezt ő most meg fogja venni a kicsi fiának. Nem szóltam semmit, levettem a polcról egy orrszívót, ez előbb-utóbb úgyis kell, meg nehogy már én ne válasszak semmit, mert még kapok.
Később, az utolsó napokban azért tisztáztam vele, hogy most mennyire benne van a buliban, nem úgy, mint a nagynál. De a terhes férjem szerint akkor ő sokkal lelkesebb volt az újdonság varázsa miatt, most annyit nem foglalkozik a dologgal. No lám-lám, egy újabb tünet. Párom az első terhességnél ezek szerint mégsem passzív terhes férfi volt, hanem egy nagyon parás, egyedül feldolgozós és befelé nagyon is lelkes, ám a külsőségeket nagy ívben letojó leendő apuka. Szeretem, na.
Virág
