Nálunk a családban a férjem az örök optimista. A leglehetetlenebb dolgokat is képes úgy forgatni, hogy a végén tényleg elhiszem, valójában jól jártunk azzal, ahogy alakult, vagy legalábbis egy jót tudok nevetni azon, ami amúgy is megváltoztathatatlan. Palkó tulajdonképpen egy egyszerű gyerek. Semmi más nem kell neki, csak az, hogy egyfolytában ehessen, meg egy ember, aki egész nap szórakoztatja – mondta kedélyesen ma reggel, mikor kissé csalódottan ugrottam fel a félig megkent pirítósom mellől.
Hiába, Palkó valami hatodik érzékkel rögtön beindítja a szirénákat, ha én leülök, lefekszem, vagy kilépek az ajtón. Persze érthető, hiszen én vagyok az az ember, aki a férjem által emlegetett programokat biztosítja számára a nap 24 órájában, naná, hogy senki sem boldog, ha egy ilyen odaadó asszisztens eltűnik a latóköréből. És hát igen, többnyire szívesen ugrom bele a Palkóval közös mellencsüngős-eszegetős-cumizgatós-nevetgélős programba, mert megveszek Palkó csibészes mosolyáért, de nem vagyok szingli, és bizony Palkószórakoztatás mellett még két gyereknek meg egy férjnek kell beleférnie a napi rutinba. Palkó pedig hétről-hétre éberebb, igényli a játékot, figyelmet, rajtam meg csak a klónozás segíthetne, esetleg ha szét tudnék szakadni, de hát még erre sem vagyok képes, hiába, no, nem vagyok egy tökéletes anya.
Szerencsére, mióta nyaralás híján a nap nagy részében beszorulunk a lakásba, Lackó és Mici újra felfedezte magának Palkót. Tegnap például Lackó félórás világszámot kreált abból, hogy bedugta az ujját Palkónak a járókába, amit az elkapott és megszorongatott. És igen, van hová fejlődni, mert kis gyakorlás után, a produkció fénypontjaként Lackó már mindkét kezét be merte dugni Palkó kis ketrecébe, így Palkó mindkét kezébe kapott egy ujjacskát, hát nagy volt a vihánc, hörömpő cirkusz, világszám. Mici pedig, aki a nyaralás alatt teljesen kiesett kismamika szerepéből, és hol a barátnőivel babakocsizott, nyakláncon, napszemüvegen marakodott, hol a fiúkkal csatázott őrjöngve, most megint itt téblábol Palkó körül, és boldogan viszi ki a használt pelust, húzza Palkó lábára a zoknit, vagy ringatja a maxi-cosiban. Nincs is baj, Palkónak is minden okés, egykedvűen hadonászva nyugtázza a történéseket, a lényeg megvan, körülötte forog a világ. Az ám, de Micinek ambíciói vannak. Egyedül akarja Palkót a karjában tartani. Kivárja, míg szoptatok, aztán végigfekszik az ágyon, és kéri Palkót a hasára. Ha megkapja, akkor üdvözült mosollyal tartogatja a hasán, szorongatja, Palkó meg várakozik, hogy mikor lesz ebből játék, vagy ebéd, vagy mi van most egyáltalán. Aztán egyszer csak rájön, hogy most itt csak öncélú szorongatás folyik, és elkezd üvölteni. Mici meg átszellemült kis Madonna-arccal, mártírmosollyal tartogatja tovább Palkót, míg a végén aztán megesik rajtuk a szívem, és tapintatosan leválasztom az egyiket a másikról.
Néha Mici beéri azzal, ha simogathatja, puszilgathatja Palkót, de azért ilyenkor is oda kell nézni, mert előfordul, hogy Mici ‘erősebben' simogatja “Kispalkócskát”, vagy erőszakosan forgatja maga felé az arcát. Együtt játszásról egyelőre szó sincs, mármint hogy hárman játsszanak együtt, mint ahogy játékon veszekedés sincs, mert a nemi és életkori különbségekből adódóan mindenkinek megvannak a jól elkülöníthető játékai. Palkó játékai meg aztán tényleg hidegen hagyják a két nagyobbat, sőt, mintha sajnálnák egy kicsit a babás játékok miatt, rendszeresen általuk “használhatónak” tartott játékokat csempésznek a járókába úgy mint kisautó, baba. Én meg rámolhatok kifelé, mielőtt beleáll valamelyik Palkó arcocskájába.
Persze vannak ennél merészebb mutatványok is, valamelyik nap például arra nyitottam be a szobába, hogy a Lackó nekifutásból tigrisbukfenceket hány a játszószőnyegen álmélkodva heőző Palkó fölött. Mici az ágyon ülve tapsolt, ő volt a közönség, én pedig a gonosz boszorkány, aki hipp-hopp elrontotta a jó kis mókát. Még ma is a frász kerülget, ha erre gondolok.
Bár most konkrétan jobban ver a frász attól, amit szűk két órán belül csinálni fogok. Még magam sem hiszem el, de ma délután nyaral(tat)ni megyünk egy szintén háromgyerekes barátnőmmel, mind a kétszer három gyerekünkkel a hátunkon. Kettesben. Egy szűk hétre tervezünk, de a csapat összetételét tekintve nem zárom ki, hogy már holnap itthon leszünk. Együttérzést, drukkokat, jókívánságokat köszönettel fogadunk!
Panzej
