Az idei farsangra nagyon készültünk. Hetekkel ezelőtt szereztem a lányaimnak egy-egy cicajelmezt: fényes fekete pelerint farkincával, fülecskéket és macskapofit hozzá. A jelmezeket a nagyszülőknél hagytuk, hogy ne kavarodjanak el itthon. Természetesen mindez csak vasárnap este nyolckor jutott eszünkbe, alig 12 órával az ovis farsangi mulatság kezdete előtt. Mit tesz ilyenkor a szétszórt szülő? Természetesen elmegy a teszkóba a kölykökkel és igyekszik pótolni a jelmezt.
Persze az áruházban nyilván nem kaptunk ugyanolyat, összesen háromféle tüllös hercegnőruhából választhattunk. Én a piros csillogósat választottam volna vagy a rózsaszín dresszest, ezekben legalább volt anyag. A lányoknak viszont egy rojtos, selyemből készült tündérruha tetszett, én pedig félretéve saját véleményem (mely szerint milyen mocsok dolog háromezret elkérni öt deka anyagért), megvettem nekik a vágyott ruhát.
Az oviban aztán kiderült, hogy jól döntöttek, az egyik kislány ugyanis az általam kinézett piros ruhában feszített. Anyuka a fülembe súgta, hogy hasonlóan jártak, mint mi, az áruház volt a vészmegoldás. Még jó, hogy nem aznap reggel jutott eszünkbe az ovis farsang, bár mint kiderült, volt, akinek haza kellett szaladni a gyerek jelmezéért, mert kiment a fejükből az ünnepség.
Ti hogy készültök a farsangra? Megvannak már a jelmezek? Idén készítitek vagy veszitek? És minek öltözik a gyerek? A legtöbb kislány még mindig hercegnőnek öltözik?
