Az otthonszülés kapcsán legutóbb kirobbant heves vita után úgy gondoltam, keresek egy garantáltan békés témát, hogy mindenki lazíthasson végre egy kicsit, rendezhesse zilált frizuráját és ruházatát, és felkészülhessen az újabb véres küzdelmekre.
Az otthonszülés kapcsán legutóbb kirobbant heves vita után úgy gondoltam, keresek egy garantáltan békés témát, hogy mindenki lazíthasson végre egy kicsit, rendezhesse zilált frizuráját és ruházatát, és felkészülhessen az újabb véres küzdelmekre. Úgyis időről-időre elhangzik a vád, hogy valamifajta koncepció nyomán készakarva kerülnek terítékre a Porontyon az élet olyan dolgai, melyek megosztják a közvéleményt. Hát ez most nem lesz ilyen. Legalábbis remélem.
.jpg)
Az alaptézis: reggelizni jó, a reggeli hasznos, reggeli nélkül elrohanni pedig nem egészséges. Ebben eddig egyetértünk? Akkor mehetünk tovább. Miért írok akkor olyan dologról, ami mindenki számára nyilvánvaló? A fenti megállapítást – és persze nem utolsósorban az égvilágon mindent – vitatók számára azért, hogy hm… nos, hogy mára is legyen valami vitatéma. A gyereküket reggelivel útnak indító szülőknek azért, hogy néhány tudományos felmérés adataival támasszam alá, miért térül meg bőségesen és hosszabb távon is a reggeli elkészítésére fordított negyedóra. No és nem utolsó sorban a pluszenergia, amivel rábírjuk a gyereket, hogy ne húzza az utolsó pillanatig a felkelést, hogy a reggeli készülődés idejébe a nyugodt étkezés is beleférjen. Végül a gyereküket reggeli nélkül útnak indító szülőknek azért, hogy… hát nem is tudom. Senkit nem akarok ugyanis „megtéríteni”. Ha elolvassák, az jó, ha el is gondolkodnak rajta, az még jobb, ha változtatnak is, az a legjobb.
A reggeli kérdésében ugyanis a tudósok is „meglepően” egyöntetű véleményen vannak, a mostanában kezembe került idevágó felmérések számát látva azonban úgy tűnik, hogy a nagy világméretű egyetértés ellenére élénken foglalkoztatja őket a téma. Azt hiszem, a tévében ilyenkor szokott elhangzani, hogy „kérjük, hogy érzékenyebb nézőink néhány perce kapcsolják ki a készüléket”, ezért én is időben szólok, hogy itt hagyja abba az olvasást, aki hidegrázást kap a tudósoktól, mert alább lesz belőlük bőven. Britek és nem britek egyaránt.
Kezdjük rögtön a végén, vagyis a hosszú távú hatásokkal. Egy brit tanulmány szerint a 25 évesnél fiatalabbak 85 százaléka nem reggelizik, ehelyett nagy zsír- és szénhidráttartalmú nassolnivalókkal (kekszekkel, csipszekkel, édességekkel) csapja el a néhány óra múlva rátörő délelőtti éhséget. Az ennek okait firtató kérdésre a megkérdezettek 37 százaléka válaszolta, hogy nincs rá ideje. A felmérés vezetője jelentős részben a nap legfontosabb étkezésének tartott reggeli hiányának tudja be, hogy a brit fiatalok körében egyre növekszik az elhízás aránya – annak minden későbbi egészségi következményével együtt.
Az iménti kutatás végkövetkeztetését mások más szemszögből is megerősítettek. Minnesotai kutatók 2200 serdülő bevonásával elemezték a reggeli étkezés és az öt éven belül bekövetkező testsúlyváltozás arányát, és eredményeiket még tavasszal tették közzé a Pediatrics című lapban. Egyáltalán nem meglepő módon azt találták, hogy a reggelihez ragaszkodó tizenévesen úgy általában is jobban tartják magukat az egészséges táplálkozás alapkövetelményeihez, és fizikai aktivitásuk is meghaladja a reggelente evés nélkül elrohanó társaikét. Ezt az öt évvel később elvégzett mérések objektív módon is alátámasztották, mivel az előbbi csoportban egyértelműen kisebb testtömegértékeket jeleztek, mint a nem reggelizők között.
Ugyancsak amerikai kutatóktól származik az a megállapítás, hogy a reggeli fontos szerepet tölt be a szívbetegségek megelőzésében is. Ezt azzal magyarázzák, hogy a reggeli étkezés – különösen akkor, ha teljes kiőrlésű gabonaféléket is tartalmaz – a nap későbbi szakaszában megakadályozza a vércukor- és inzulinszint hirtelen nagyfokú emelkedését, ezek viszonylag egyenletes vérszintje pedig hozzájárul a „káros” koleszterinek és a trigliceridek szintjének csökkenéséhez, melyek fontos oki szerepet játszanak a szívbetegségek létrejöttében. A szakemberek által ideálisnak tekintett reggeli menü gabonyapehelyből, zsírszegény gyümölcsös joghurtból, teljes kiőrlésű gabonából készült péksüteményből, omlettből vagy gyümölcsből áll, melyhez tejet vagy gyümölcslevet érdemes fogyasztani.
A reggeli természetesen nemcsak olyan kézenfekvő dolgokkal mutat kapcsolatot, mint a testsúly vagy a testtömegindex, hanem például a gyerekek mentális állapotával is. Ausztrál kutatók 14 éves gyerekek bevonásával elemezték a fenti összefüggést. Megállapították, hogy a tejet és gyümölcsöt is tartalmazó reggelit fogyasztó gyerekek jobban tudják figyelmüket az iskolában elhangzottakra összpontosítani, több információt képesek megjegyezni, és érdeklődőbbek a tananyag iránt, mint az egyáltalán nem reggelizők vagy azok, akik egy pirítóssal letudják az étkezést. A két csoport közötti különbséget azzal magyarázzák, hogy a tejből és gyümölcsből több kalciumhoz, vashoz és B-vitaminhoz jut a szervezet, melyek mind elengedhetetlenek a normális mentális funkciókhoz.
Előfordul persze, hogy az otthon elmulasztott reggeli étkezést az iskolában pótolják a gyerekek – ha pótolják. Ő sincsenek kevesen, hiszen egy amerikai felmérés szerint az utóbbi időben jelentősen emelkedett azok száma, akik nem az otthoni ebédlőasztalnál, hanem az iskolapadban költik el a nap első étkezését. A fiúk 32 százaléka, a lányok több mint 40 százaléka reggeli nélkül indul el otthonról, ezért az ő számukra különösen fontos, hogy legalább az iskolában tartalmas reggelihez jussanak. A naponta több mint 400 ezer amerikai diák reggelijéről gondoskodó ARAMARK nevű szervezet – a megfelelő összetételű reggeli biztosításán túl – éppen ezért a kiemelt feladatának tartja, hogy felhívja a figyelmet a reggeli étkezés fontosságára.
Az erre vonatkozó ismeretek átadását nem lehet elég korán elkezdeni, ezért az amerikai iskolákban különféle módszerekkel próbálják megismertetni a gyerekekkel a reggeli étkezés előnyeit és jelentőségét. Ez év tavaszán például országos kampány indult, mely az űrutazások világába helyezve irányította a figyelmet e fontos kérdésre. Ennek keretében többek között pályázatot hirdettek, melyben olyan novellákat vártak a jelentkezőktől, melyek különböző szemszögből világítják meg azt, hogy a reggeli hogyan hat ki a későbbi napi tevékenységekre. (Ez utóbbival kapcsolatban személyes véleményem, hogy a megközelítés érdekes, izgalmas és semmiképpen nem hiábavaló, de nem pótolhatja a személyes példamutatást.)
Nekem minden hétköznap hat órakor kezdődik, fél órával korábban, mint bárki másnak a családban. A fentiekből nem nehéz kitalálni, miért: mert tudom, hogy a reggeli fontos, és az erre fordított idő rövid és hosszú távon is bőségesen megtérül… mert hallgatok a tudósokra, akik egyetértenek abban, hogy reggelizni igenis kell, reggeli nélkül elrohanni pedig rövid és hosszú távon is káros… és mert megérdemlem. Szeretem ugyanis ezeket a reggeli nyugodt félórákat, melyek csak az enyémek. Az egész család békésen szuszog, ezért garantáltan nem kell még megoldanom senki lelki, anyagi vagy logisztikai problémáját. Meglehetős rutinom van már, ezért a reggeli elkészítése és az asztal megterítése nem több tíz percnél. Marad még húsz értékes percem, ezalatt gyorsan átfutom a leveleimet, végigcikázok a legfontosabb híreken, bekukkantok a Porontyra (vajon ki lett az éjszakai virtuális szópárbaj virtuális győztese?), átgondolom az aznapi teendőimet, időnként eltöprengek az élet némely nagy kérdésén, miközben békésen megiszom a kávémat. Ez még a sötét és hideg téli hajnalokon is a nap egyik fénypontja, amit semmi pénzért nem mulasztanék el, az ebédlő ablakán tavasztól őszig besütő korai napfény pedig határozottan felvidít. Ha pedig nagyritkán a kertünkben lakó harkály is besegít a hajnali csendes idillbe, akkor olyan szépen indul a napom, hogy az már szinte giccses. De éppen ezért szeretem.
huhhh
