Itt az ideje, hogy beszéljünk egy kicsit Maciról. Van, amelyik gyerek cumizik, vagy az ujját szopja, van, amelyiknek pelusa van, vagy takarója, vagy nyuszija, vagy macija, és van, amelyiknek mindez együtt, és persze olyan is van, amelyiknek egyik sem, bár ez a legritkább.
Kezdtedben volt a pelus, de anya valamiért azt gondolta, hogy a pelusnak mindig szép tisztának kell lennie, ezért mindig kimosta, úgy meg már nem kellett. Nem volt se cumi, se ujjszopás, nem volt nekem senki és semmi, míg meg nem jelent Nagyfejű Kitti. Nagyfejű Kittibe azonnal beleszerettem, de anya ezt a szerelmet és széttörte, sosem engedte be ugyanis velem Kittit az ágyba, mert túl nagy volt, és félt hogy nem férek el mellette. Milyen szerelem az, amit sosem hálnak el? Meg attól is félt, hogy ráállok a nagy fejére, és kiesek a kiságyból. Ezt mondjuk nem értem, mert anya se áll rá soha apa fejére, de mindegy. Varázsolt helyette egy Kisfejű Kittit, de az nem volt jó, mert az nem volt igazi Kitti. Így megint maradt a nagy semmi, és jó is volt úgy.
De aztán már nem aludtam el a cicin, mert nem vagyok már olyan buta, mint négykilósan, és rájöttem, hogy a cici, az nem az én részem, akkor anya meg apa mindenféléket bepakolt a kiságyba, hogy ne legyen rossz nekem este egyedül. Volt ott cica, meg kockás nyúl, meg patkány, meg piros boci, meg nagyon sok medve. Próbálkoztam barátkozni a patkánnyal sokáig, mert jó puha volt, és érdekes szeme, de nem jöttünk ki, és akkor egyszercsak megjelent ő, Maci. Macit nem engedem el most már soha sem. Alig várom, hogy ágyba menjek, és újra találkozzunk, azonnal bekapom a mancsát, és szopni kezdem. Anya és apa szerint Maci ezért borzasztóan büdös, hát van valami szaga az tény, de én bírom. Különbözőképpen alszunk, vagy ráfekszem, és kitolom a fenekem, vagy oldalt fekszem, és átkarolom őt, vagy a mancsát szopogatom és szépen álomba merülök. Mégsem sosem estem annyira kétségbe, mint tegnap, amikor anya megpróbálta kimosni Maci mancsából a nyálat, hogy ne legyen büdös, már az is borzasztó volt, hogy Macit egyszer csak elnyelte a mosdókagykó, de a legszörnyűbb utána jött, mert anya a hangos hajszárítóval fújta Macit, hogy estére megszáradjon. Próbáltam megmenteni szegény Macit anya kezéből de nem sikerült. Folyamatosan zokogtam.
Tegnap este apa felolvasott anyának és mivel Maciról volt szó, nagyon figyeltem. Szerencsére a könyvben csupa jókat írtak Maciról, hogy például Maci jó, mert Macit anya adja nekem, és ezáltal felhatalmaz és bátorít arra, hogy másokat is szeressek rajta kívül, és kicsit elszakadjak tőle. És Maci anyát is helyettesíti, ha ő nincs ott, arra emlékeztet, hogy egyszer majd visszatér, és addig is segít az érzelmeimet gyakorolni. Olyankor ugyanazt csinálom Macival, amit anya velem. Beszélek hozzá, ölelgetem, csókolgatomn, és néha, amikor nem akar aludni, veszekszem vele.
