Anya, engem megerőszakoltak.
Anya, engem megerőszakoltak. Tudod, a bátyád. Nem, nem a kisebbik. A nagyobbik. A matektanár Csomósnak hívta nagyapa után, a szomszéd Pistának, te meg Istvánnak. Mert az a férfihez illő. Anya, én nagyon féltem. Azt mondta csönd, nyugodj le, úgy, úgy, aztán ritmusra mozogni kezdett. Mint amikor te ringattál annak idején a zöld kanapén, éc, péc, kapuléc, Csimpilimpi hová mész. Ha megharaptam, szinkópa.
Anya, ez most nem olyan, hidd el. Nem olyan, mint amikor nyolc évesen a szoba közepére pisiltem és ráfogtam az öcsémre. Csak hogy ne én legyek mindig a rossz és rám is figyeljetek. Emlékszel? Anya, szaga volt neki. Soha nem éreztem még férfi szagát. Soha nem éreztem még férfit. Benn a pocok táncot ropott, Bábos Dorka sivalkodott. Anya, én megpróbáltam kiáltani, de elveszett a hangom. Mona Lisa fotója volt a jobb oldali falon, képzeld. Abban a pillanatban megfejtettem a titkát, amit még a rajztanár sem tudott. Gúnyosan mosolyog. Az ám.
Anya, nekem akkor nem jutott az eszembe, hogy ki festette, én úgy, de úgy szégyelltem magam. Pedig még álmomból felébresztve is. Anya, otthon kellett volna maradnom, ahogy meg is ígértem neked. Hogy kiporszívózom a szobámat, az íróasztalom alatt is, pedig ott nem szoktam. Meg leszedni a posztereket a falról. Veszekedned kellett volna velem, amiért a tapéta is lejött, nem adok több pénzt ilyen szarságokra, kiabáltad volna.
Anya, tudod elképzeltem, hogy a diófára felkötött hintában ülök, amit papi tett fel, csak nekem, és minden egyes mozdulat csak széllökés. De nem volt jó játék, ki akartam szállni, csak nem ért le a lábam, nem tudtam fékezni, alattam hatalmas űr. Bennem hatalmas űr. Alattam semmi, felettem egy férfi. Anya, tudtad, hogy a legyek milyen szemtelenek? Végig ott volt egy a karomon. Döglégy. Anya, azt hiszem tudta, hogy ott meghalt bennem valami. És csak várt. Jókislány vagy, lehelte, bele az arcomba, mézes huszár legurult. Én még azt sem tudtam, mit jelent az a szó, hogy vagina. De már használtam.
Anya, miért rázod a fejed és miért nem hiszel nekem, miért? Uccu neki, fuss.
