20.
20. hét
Mindig elfelejtem írni, hogy rúg! Már egy pár hete érzem, csak eleinte még nem rúgásnak tűnt, hanem egyfajta „belső fingnak”, ha érted, mire gondolok. De olvastam, hogy a második terhességnél az anyák már mindent jobban tudnak, így én is rájöttem, hogy ez már az lehet. Azóta egyre erősebb, bár még bőven nem az, ami lesz, és még sok helye is van, úgyhogy mindenféle váratlan helyeken rúg telibe. Pl. vicces érzés, amikor a húgyhólyagomat kalapálja, vagy a nunimat fölülről, bármi is legyen ott.
A múltkor az egyik kedves kommentelő írta, hogy nem is híztam sokat, köszönöm, drága, de bizony hogy de! Bár már rég nem mérem, de emlékszem, az elsőnél a doki folyton csesztetett, hogy diétázzak, mert ezt sosem fogom visszafogyni. Pedig orvosilag nem volt indokolt, nem volt cukrom, 17 kilót híztam, de (akkor) nagyon kevésről indítottam, és a szülés után 9 hónappal már csak 2+ban voltam.
De akkor miért nem hagyják a kismamákat enni? Mást se olvasni, hogy nem kettő helyett, meg okosan, kiegyensúlyozottan, ne együnk édességet, fehér kenyeret, rántotthúst meg lángost, és a cukornál még a heroin is jobb. De mutassanak már egy kismamát, aki ezt betartja! Éhesek vagyunk, halló! Akár egész nap tömhetem magamba a csirkemellet roston párolt zöldséggel, nem lakom jól! Nem elég a hal, a saláta, és nem tudok desszertre gyümölcsöt enni, értsék meg! Szénhidrát kell, széééénhidráááát! És ez nem vicc! Ha a reggelim joghurt, kell bele tennem müzlit, cornflakest, meg egy hamandeggs-et, mert éhes maradok. Ha két étkezés között szédelgek, kekszet kell ennem, nem szőlőszemeket. És nem tudok este hat után nem enni, és akkor is „könnyű vacsorát”. Mi vagyok én, modell?
És ezt olyan valaki mondja nektek, aki régen jóllakott egy cézársalátától, és fél pizzát kért csak a daLellóban (pedig ott nagyon vékonyra sütik). De olyan jó, hogy legalább ezzel nem kínzom magam, úgyis annyi mindent nem csinálhatok. Vagy nem szabad, vagy nem bírom. De szerintem amíg nem káros, egyen az anyuka, olyan jó volt például Catherine Zeta-Jonest látni a lufi fejével, és olyan rossz a sok hülye „bombajó kismamát” egy zsömle méretű valamivel a hasukon. Tisztelet persze a kivételnek, akik zabálnak, és mégis ilyenek maradnak, mert őket még sokkal rosszabb látni, pfuj.
Most egy kicsit elutazom, és jövő héten beszámolok arról, hogy az olaszok fütyülnek-e a szőke csajoknak, ha terhesek.
