Folyóiratok állatbolond gyerekeknek

Korábban már írtunk pár gyermekeknek szóló magazinról. Most a gyerekeknek szóló tudományos ismeretterjesztő folyóiratokat vettük számba. Természetesen ezek nagyobb gyerekeknek szólnak, elsősorban 8-10 éves kortól érdemes a gyerekünk kezébe adni, de még ekkor is gyakran külön magyarázatot kell fűznünk a szöveghez. Lássuk, miből válogathatunk egy hosszabb vonatutazásra!

Süni - A legrégebbi, több mint száz éves magyar természettudományos ismeretterjesztő lap rokonáról van szó: felnőtt verziója a Vadon, mely a Természet jogutódja, a Sünit is régebben még Süni és a természetnek hívták. A magazin gyakorlatilag minden szempontból kiváló. Az címlapon egy nagy és szép békás kép látható, illeszkedve a leghangsúlyosabb tartalmi elemhez. (A hátsó címlapon meg egy übercuki répazabáló csimpánz.) A 2008-as első számban egy hosszabb tematikus egység szól ugyanis a békákról, mivel most van a békák éve. Egyedül a cím-designnal nem tudok megbarátkozni. Ennél ez sokkal kevésbé gyerekes, nagyon is komoly lap. Viszont nagyon jó, hogy jelzik, újrahasznosított papírt használnak. Ez illik a lap szellemiségéhez, és mutatja a gyerekolvasónak, hogy hogyan is kell, lehet védeni a környezetet.

Az első írás a szerkesztő levele: Mirtse Zsuzsa nem hiába foglalkozik évek óta gyerekekkel, érthetően, szépen, mindennapi apró tanácsokkal fogalmazza meg, hogy hogyan védhetjük mi is a környezetet, hogy az apró tettek sokat számítanak.

A lapban rengeteg állatkerti információ, társállat rovat, játékok és egy olvasó természetbarát életmódjának ismertetése is található. Otthoni elfoglaltságként a déli gyümölcseink magjainak csíráztatását írja le részletesen és élvezetesen. Végül pár aktuális állatos hírt ismertet. Reklám alig van benne, de ami van, az mind a környezetvédelemmel, állatokkal kapcsolatos (csomagolóanyag, újság, könyv, kiállítás). Képileg teljesen egységes: minden rovatnak van egy főszíne, azon belül azonos szerkezetűek, sok-sok gyönyörű kép (köztük rengeteg magyar, mint ahogy a cikkek is sajátok és hazai témájúak). A középső békás plakát valóban dísze lehet egy gyerekszobának. A szöveg ugyan picit túl tankönyvízű, bonyolult, de ezt ellensúlyozzák a beszédes képek.

A laphoz egy gyerekrajzosan megrajzolt erdei társasájáték tartozik, rengeteg kivágható szerencse és balszerencse kártyával.
Mindenkinek melegen tudom ajánlani lapot, akár csak nézegetni is. Minőségét és hosszát tekintve pedig kifejezetten olcsó.

NatGeo Kids - Hát nem is tudom mit mondjak. Hatalmasat csalódtam a lapban, mivel a felnőtt verzióját nagyon szeretem: mindig tartalmaz pár érdekes cikket, ízléses, sőt gyönyörű design, fotók, érthető, informatív szövegek. A gyerekeknek azért jár a bóvli, mert nekik úgyis mindegy?

A márciusi címlap kész katasztrófa, a tökéltes tipográfia káosz egy valószerűtlenségig szaturált tengeri teknőssel, akinek hónaljában egy kalóz vicsorog. A belső se jobb: kaotikus design, időnként zavaróan ügyetlenül fordított szövegek. Az információk teljesen összefüggéstelenek és kuszák, mintha semmiféle koncepciója nem volna a főszerkesztőnek arról, hogy egy szám honnan hová tart, és miről szól (najó, a tengeri állatokról). A képek nem tudnak érvényesülni a rosszul szerkesztett oldalakon, pedig azért jópár kiváló is lenne köztük. Hazai tartalmak gyakorlatilag nincsenek a lapban.

A játékok jórészt hülyeségek. Például egy képen meg kell keresni nem odaillő elemeket, de azok annyira be vannak montírozva a képbe, hogy lehetetlen megtalálni őket. Ki kell találni képrészletek alapján, hogy mi az a kék, ami a képen van. Hát kérem, az jó, csak éppen minden kép ugyanolyan kékre van fotosoppolva, és akkor mi értelme a kéknek? A reklámok pedig egyszerűen rondák. Én reklámpárti vagyok, egy piaci lap reklámozzon, miből is élne meg különben, de azért a reklámot, a terméket be lehetne simítani a lap színeibe. Az ajándék pedig egy vicc: műanyag-fólia, benne undorító külsejű műgumi jegesmedve, ami háromszorosára és takonyszerűre válik, ha három napig vízbe tesszük. Hát, inkább írtak volna le valami értelmes otthoni kísérletet, minthogy csomagoltak egy kis szemetet a laphoz. Ezenkívül van három valóban szép matrica, a NatGeos gyűjtőalbumunkba ragaszthatjuk. Nem értem. Erre a lapra nyilván van pénz, a felnőtt lap színvonalas, akkor miért nem lehet jól csinálni?

Kiadja: National Geographic Society, Sanoma Budapest Zrt., 375 Ft. Havonta.

Szitakötő – egy új gyereklapot tartunk a kezünkben, a címlap szerint a kíváncsi gyerekek lapját. Nem csak tudományos ismeretterjesztés, hanem irodalmi, művészeti írások is találhatók a Szitakötőben, amely oktatási segédanyag is, így felöleli az összes tantárgy területét. Felső tagozatosoknak szól elsősorban.

Igazi művészi igényű gyereklap, amilyen eddig nem volt kis hazánkban: az olcsó műnyomó helyett vastagabb, jótapintású papíron egyszerűen, de igényesen és jól szerkesztett oldalak. Minden oldalon egy rész kép, egy rész szöveg, összesen háromféle betűtípus – felüdülés ez a betűtípusban tobzódó, átláthatatlan és idegesítően csicsás sajtónkban. A képek zseniálisan vannak kiválasztva, ahogy a cikkek témái is. Az első a szitakötők világáról szól: túl az információkon valóban irodalmi nyelven íródott, megszólítja a gyerekeket, és arra készteti, hogy érzelmekkel és gondolatokkal egyszerre reagáljanak a körülöttük lévő világra.

A régmúltba és a jelenségek mélyére vivő fényképelemzések, valamint a középen található Csontváry-elemzés gyereknézőpontja is tökéletes, ahogy a gyerekutazóként megfigyelt űr és Hold is. A szépirodalmi rész után is megnyalhatjuk a tíz ujjunkat: Lackfi versei ülnek, a késekről szóló mese, noha eleinte kicsit gyerekesebbnek tűnik, mint a megcélzott korosztály, de a végkifejlet felé közeledve az emberi (és szerelmi) viszonyok érthető és izgalmas allegóriájává válik. A csonka családról és hajléktalan apáról szóló elbeszélés pedig igazán tabudöntögető, miközben egy másodpercig sem didaktikus, és minden kérdést nyitva hagy, hogy az olvasó gondolkodni kényszerüljön. Egyetlen dolog hiányzik a lapból: a játék és a (nem csak intellektuális) játékosság. Így ez egy picit tömény. Bár sok interakcióra felhívó kérdés van, de nincs hely, ahol maga a gyerek írhatna, alkothatna a lapba. Remélem, ez még változik, hiszen eddig mindössze két szám jelent meg.